Napunk

Füzék Balázs építész: Tévhit, hogy bárki egyedül ki tud találni egy olyan házat, amiben aztán 20-25 évig jól fogja magát érezni

Füzék Balázs. Fotó N – Vladimír Šimíček
Füzék Balázs. Fotó N – Vladimír Šimíček

Az építészetnek őszintének kellene lennie, mondja a JOJ TV Nové bývanie című műsorából ismert farkasdi születésű építész.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Füzék Balázs nem szeret olyan anyagokat használni, amik másnak mutatják magukat, mint amik, és ha valakinek csak betonpadlóra van pénze, azt is meg lehet úgy csinálni, hogy jó legyen, és ne legyen rideg.

Az interjúban többek között arról is beszél:

  • miért tűnik úgy, hogy ma kaotikusabbak a településképek, mint régen,
  • milyen családi házakat építenek ma Csallóközben és Mátyusföldön,
  • miért nem tenné be a lábát a települések szélén a semmiből kinőtt szatellitnegyedekbe,
  • mit gondol a klímaberendezések külső egységéről vagy a műanyag nyílászárókról,
  • hogy került be a JOJ TV műsorába,
  • nehéz volt-e egyetemistaként Pozsonyban beilleszkednie.

Ha az ember régi képeslapokat nézeget, az az érzése, mintha régebben a falvak és a városok szebbek, rendezettebbek lettek volna, mint ma. Ez csak egy benyomás, vagy ma tényleg kaotikusabbak a településképek?

Biztosan így van, de ez annak a számlájára is írható, hogy gyorsabban élünk, és mindenki gyorsabban akar mindent. Régebben egy házat három-négy vagy még több évig építettek, ez is azt jelzi, hogy lassabban telt az idő. De ha csak a szocializmust nézzük, volt egy központi szabályozás is: két-három típusterv alapján lehetett családi házat építeni. Akinek volt több pénze, az épített rá emeletet, esetleg építészt is tudott fogadni és építhetett valami mást, de a többség néhány típustervből választott, és nem nagyon volt tér az individualitásra.

Ebben a nagy épitészeti demokráciában viszont nincs már arra idő, hogy az állam szabályozza, hogy ki mit építsen. Magyarországon pár éve próbálkoznak azzal a falvakban, hogy legyen egységes falukép, legalább a főutcán.

Mondhatjuk, hogy a szabadság megnyilvánulása az, hogy ennyiféleképpen építkeznek az emberek?

Igen. Az önkormányzatok próbálják szabályozni a településképet, a műemlékvédelmisek is igyekeznek akár egész utcákat megőrizni. Én most Nyitrán élek, ahol szerintem ezt jól csinálják. A belváros régen apró lakóházakból állt, ennek a nagy részét lebontották, de megvan még pár utca a park körül. A szabályozással azt akarják elérni, hogy ezek maradjanak is meg.

Falun nehezebb az ilyesmit kivitelezni, nem lehet mindenből skanzen. A falvakban ezt helyben kellene szabályozni, helyben kéne, hogy legyen rá akarat, legyen olyan kompetens személy, aki ezt végigviszi, és hozzáértően felülbírál, esetleg korrigál. De központi szabályozás híján nincs, ami kikényszerítse az ilyesmit.

Füzék Balázs (1982)

A Szlovák Műszaki Egyetem Műépítészet és Design karán végzett. Eduard Jančík és Duba Ferenc építészekkel közösen alapította a GRUP műtermet, amiben belsőépítészettel, családi házak és más épületek tervezésével foglalkoznak. A nyitrai Veterná utcában felépült első irodaházukat 2021-ben CE ZA AR építészeti díjra jelölték. 2015 óta szerepel a JOJ TV Nové bývanie című műsorában, amiben családi házak és lakások belső tereit tervezik át.

Mi alapján döntik el az emberek, hogy milyen stílusú házat építenek, vagy milyen stílusban újítják fel a régi házukat?

Ez településfüggő. Mátyusföldön, Csallóközben, Pozsonyban és Nyitrán is tervezek. Dunaszerdahelyen az a tendencia, hogy a ház minél nagyobb és más legyen, mint a szomszédé. Mátyusföldön ugyanez van. Ebből keletkezik az a sokszínűség, amit én csak népművészetnek hívok, és amiben aztán tényleg mindent meg lehet találni. Sokféle trend van a „harakirire ösztönző” építészettől a teljesen letisztultig.

Az ön által tervezett házakat mi jellemzi?

Én a racionális építészetet szeretem, próbálok minél funkcionalistább lenni. Azt nem mondom, hogy igyekszem spórolni, mert azt szokták mondani, hogy az építész legyen nagyvonalú, de én ezt gyakran megkerülöm. Minél egyszerűbb, minél kevésbé feltűnő házakat tervezek, inkább a beltérbe próbálok érdekességeket behozni.

Belsőépítészeti látványtev – GRUP architects

Ahhoz, hogy az ember el tudjon az életében egy ekkora beruházást dönteni, mindenképpen kell egy építész. Szerintem az egy tévhit, hogy bárki egyedül ki tud találni egy olyan házat, amiben aztán 20-25 évig jól fogja magát érezni. Magyaráznom sem kell, hogy mennyi szempontnak kell teljesülni ahhoz, hogy egy ház jó legyen, egészen onnantól kezdve, hogy hogyan tájoljuk a házat.

Régebben a falvakban az utcák elrendezése a főutcához igazodott, nem volt annyira szempont, hogy honnan süt a nap.

Erre ma már egyre többen odafigyelnek, a környezettudatosság is egyre elterjedtebb, az emberek meggondolják, hogy mivel és mennyit fűtenek, és ha a házat a tervezés során úgy tájolod, hogy kihasználd a napsütést, akkor nagyon sokat lehet spórolni. Erre a tájolásra tulajdonképpen már kétezer éves kész, bejáratott módszerek vannak, semmi újdonság nincs benne.

Önt építészként mi zavarja a mai építészetben?

A koncepciónélküliség. Nekem nagyon nem tetszenek a nagyobb települések melletti szatellitek, amiket botcsinálta beruházók, „developerek”, építettek, akik pár hete még mással foglalkoztak, de valami ügyeskedéssel lett pénzük. Vettek egy egyhektáros telket, és abból ki akarják passzírozni a maximumot, négyáras telkekre osztják járda nélkül. Az ilyen koncepció nélküli szatellitekbe én be sem tenném a lábam, és nem is ajánlom senkinek.

Abba nem szólnék bele, hogy egyénileg ki mit csinál, persze, ez sem mindegy, hiszen ezen is múlik, hogy egy utca vagy falukép kulturáltan néz-e ki, ennek is lehet nevelő hatása. De hogy ez működjön, arra központi szabályozás kellene. Egy kicsit emberközelibb urbanizmussal kellene formálni a településeinket.

Nyitra körül is van egy csomó kis szatellit-falucska; vannak olyan utcák, ahol maga az utca három méter széles, amit mindkét oldalról két méter magas betonkerítés szegélyez. Ha nincs kész az utca, akkor csak lerakott köveken járnak a gyerekek haza, rettenetes, „mordori” képet mutatnak ezek az utcák. Szerencsére a nyitrai főépítész már betiltotta, hogy magas betonkerítéseket lehessen építeni az utcafronton.

A belsőépítészetben van olyan trend, ami zavarja?

Engem már nem zavar semmi, láttam már mindenfélét. Én azt nem szeretem, pontosabban azt nem ajánlom a saját ügyfeleimnek, hogy olyan anyagokat használjanak, amik másnak akarják mutatni magukat, mint amik. Például a konyhai munkalap, ami fa- vagy kőimitáció. A carrarai márvány csempe, ami nem carrarai márvány. Minek raknak ilyet egy panellakásba? Mert azt látták a Pinteresten?

Én ezt nem csinálom. Ha fapadlót akarok, akkor nem fogok helyette laminált padlót lerakni, ami csak úgy néz ki, mintha fa lenne. Nem rakok a fürdőszobába márványmintás csempét. Egy kollégám, Andrej Oláh fogalmazta meg ezt jól: őszinte építészet. Ha őszinte építészetet csinálsz, akkor az anyaghasználatban is őszinte vagy. Ha csak betonfelületre van pénzed, akkor egy építésszel meg tudod oldani, hogy az is jól nézzen ki, és még csak nem is kell hidegnek vagy indusztriálisnak lennie.

Belsőépítészeti látványterv – GRUP architects

Az utóbbi 10-15-20 évben egy csomó dolog elterjedt, mondok párat, és mondja el, hogy mit gondol róluk. Az első: a légkondicionáló, különösen annak a külső egysége.

Ez kedves téma nekem, mert ezzel foglalkoztunk húsz éve az iskolában. Egy kollégámmal csináltunk egy kollázst: egy 12 emeletes brutalista panelház fotójára raktunk ötletszerűen klímaegységeket és elneveztük parazitának. Nekem ez jut róla eszembe, hogy mindenki azt csinál, amit akar, és úgy néz ki a panelház, mintha egy pubertás tini arca lenne, amin mindenhol van egy kis akne. Mondjuk a brutalista építészeten ennek nem feltétlenül kellene rosszul kinéznie.

Néha olyan érzésem van, mintha a klímaegység egy státuszszimbólum lenne, amit az emberek szándékosan raknak látható helyre. Ez előfordul?

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Családi ház

Építészet

Füzék Balázs

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak