Dubajig is elment volna egy felhőkarcolóért, de végül Szlovákia első toronyházát tervezhette meg

Egy felhőkarcoló megtervezéséért még Dubajba is elment volna, de a lehetőség „házhoz jött”. Nemcsak hogy ez lesz Szlovákia legmagasabb épülete, de még a leggyorsabb felvonóval is ebben az épületben lehet közlekedni.

Akkor lépett a projektbe, amikor már az urbanisztikai problémákba nem lehetett beleszólni, de úgy gondolja, az emberek meglévő igényeit elégítik ki az olyan épületkomplexumok, mint az Eurovea.

Az interjúból megtudható, hogy

• mennyire leng ki Szlovákia első felhőkarcolója,
• hogyan lehetett kiásni az építkezéshez egy 14 méter mély gödröt a Duna mellett,
• mennyire környezetbarát az új épületkomplexum,
• milyen a tetején állni,
• hogy zajlott az építkezés.

Kezdjük néhány számadattal. Milyen magas pontosan a felhőkarcoló?

A legmagasabb pontja 168 méter. Az épület tetején van egy vaskorona, ez éri el ezt a magasságot. Igazából fél métert még hozzá lehetne adni, mert a felhőkarcolót is tartalmazó épületkomplexum 0 pontja itt ennyivel a talajszint felett van.

Hány emeletet jelent ez?

45 emelet plusz a technikai szint.

Hány ember végez fizikai munkát az építkezésen?

Nehéz megmondani, mert 50-60 cég dolgozik ott, ami akár 400-600 munkást jelenthet. Ez a létszám mindig változik. Mi, projektánsok legtöbbször csak a kontrollnapokon vagyunk az épületen, s akkor látjuk, mekkora tömeg mozog ott. De akkora már az épület, hogy ez a sok ember elveszik benne. Ezek a számok az egész komplexumra vonatkoznak.

Mit takar ez a komplexum?

Az Eurovea 2-ról van szó, amely a Duna mentén 500 méter hosszan elterülő 1-es komplexum bővítése. Ehhez jön most újabb 300 méter egészen az Apolló hídig. S ahogy az elsőben, úgy itt is lesz bevásárlóközpont, parkolók, irodaház és lakások.

Milyen arányban oszlanak meg ezek?

Két lakóház van, a kisebbikben 97 lakás, a toronyházban pedig 408. Az irodahelyiségek összterülete pedig 64,5 ezer négyzetméter.

Miként jutott ide, hogy az ország első felhőkarcolójának a főépítésze legyen?

Lényegében szinte egyenes út vezetett ide. Építész családból származom, és ahogy a pályámon egyre nagyobb épületek közelébe jutottam, volt bennem egy vágy, hogy majd egyszer egy felhőkarcolót is tervezzek. A mohi atomerőmű új blokkjainak építésén dolgoztam előtte, és egy évvel annak a projektnek a befejezése előtt mondtam a kollégáknak, hogy ezt követően én felhőkarcolót építenék, akar-e valaki velem tartani.

És akart?

Nem nagyon hitték el, hogy ez lehetséges. De ezen az úton elindulva elkezdtem keresgélni, ki az, aki a környékünkön ilyennel foglalkozik. Találtam is egy tervezőirodát, amely Pozsonyból Dubajba dolgozott. Beszéltem velük, pozitívan fogadtak. Azt gondoltam, egy felhőkarcolóért elmegyek akár Dubajig is.

Tényleg hajlandó lett volna?

Úgy éreztem, hogy igen. Mert hol talál az ember Szlovákiában felhőkarcolót? Félre is tettem ezt a lehetőséget, hogy majd ha eljön az ideje, előveszem.

Térjünk még kicsit vissza mohihoz, mi volt ott a munkája?

Az atomerőmű bővítéséhez szükséges épületeket, vagyis a hármas és a négyes blokkot húztuk fel. Ott egy kassai cég volt a fő kivitelező, amely egy pozsonyi céget keresett meg, akikkel épp akkor együtt dolgoztam – így kerültem oda projektánsként két kollégámmal.

Először apróságokon dolgoztunk, a régi rajzok még orosz és cseh tervek voltak, s ezeket kellett hozzáigazítani a modern igényekhez. Aztán fokozatosan bővült a csapat, egy év múlva már tízen voltunk. A végén már én lettem az építészeti osztály vezetője a kassai cégnél, és negyvenöt ember dolgozott az irányításom alatt. Körülbelül 12 ezer rajzon van rajta a pecsétem…

Másfél évre mentem oda eredetileg, mert úgy volt, hogy akkor indítják az erőművet. Végül három és fél évet dolgoztam ott, azóta eltelt még hat év, és csak most került sor az indulásra.

Innen vezetett tehát az útja a felhőkarcolóhoz…

Igen. 2016 tavaszán megkeresett egy kollégám, akivel korábban együtt dolgoztam, hogy ő most egy ismert pozsonyi tervezőirodánál dolgozik, a GFI Rt-nél, akik egy nagy projektben gondolkodnak, és menedzserre lenne szükségük hozzá.

Elmentem hozzájuk, és azzal fogadtak, hogy a cégük elnyert egy pályázatot, aminek a része egy felhőkarcoló tervezése is, mellette pedig néhány „apróság”.

Mohiban szereztem tapasztalatot abban, hogyan kell sok ember munkáját koordinálni, az évek alatt pedig szakmailag is folyamatosan fejlődni tudtam az egyre komolyabb megbízásokkal. Mikor felmerült a lehetőség, nem haboztam. Rögtön mondtam, hogy a felhőkarcoló érdekel, nem sok van hátra a mohi projektből, jövök.

Csak a felhőkarcoló?

Főleg ez, de mondták is, hogy nekik nemcsak a felhőkarcolóra kellene ember, hanem az egész komplexumra, aminek a felhőkarcoló körülbelül az egyhatoda. Megegyeztünk, megszólítottam a kollégáimat, tervezőket, és közösen a GFI-vel összeraktuk a csapatot. A projekt a GFI égisze alatt fut, és én lettem a projektmenedzser, illetve a főépítész egy személyben.

Mennyi ideig tartott ez az első szakasz?

2016 augusztusában álltam be. Akkor már legalább egyéves munka volt a GFI mögött, akik a pályázatra elkészítettek egy stúdiót, amiből aztán nekünk kellett konkrét terveket készítenünk. Mikor bekerültem a csapatba, az építkezési folyamat első fázisa, a területrendezési határozat intézése már javában tartott.

A tervezést tekintve az elején, jó egy évig még a műépítészi, vagyis ahogy a szlovákiai magyarok ismerik: „architekt” munka zajlik, a formák kitalálása, az emeletek számának megállapítása, amihez a városfejlesztési tervvel kell összhangban lenni, az arányok meghatározása. És nem utolsósorban a beruházó szempontjainak összehangolása más szempontokkal.

Míg a műépítészek alakították a formát, én az egyik kollégámmal a környezetet néztem meg, a technikai résznek, különböző közműhálózatoknak a problémáival foglalkoztunk. Ez a komplexum egyrészt az Eurovea 1-nek a folytatása, de vannak külön bejáratai is, a Pribina utca felől ki kellett képezni föld alatti bejáratokat az épületekbe. Most ez a rész teljesen szét van ásva, van ott egy 8-12 méter mély árok, a közművek részei oldalra lettek áthelyezve.

Ez hány ember munkáját jelenti?

Az elején hatan dolgoztunk, meg persze a műépítészek, az építkezési engedély intézésének fázisában már húszan, a realizációs projekt tervezésekor negyven-ötven építész. Amihez még a többi professziót is hozzá kell venni, összesen olyan száz emberről van szó.

Az engedélyeztetésről tudtuk, hogy sokáig tart majd. Mivel három szint van a föld alatt, 14 méter mélyen, így a munkagödör kiásásának készítettünk egy külön projektet, ami gyorsabban készen volt, és az engedélyeztetése sem tartott olyan sokáig. 2018-ban lett meg ez a projekt, akkor engedélyezték is, és 2019-ben kezdődtek meg az ásási munkálatok, akkor kezdték ásni a gödröt, ami egy évig tartott.

Gondolom, a közelben folyó Duna is probléma volt.

Ki kellett alakítanunk egy kvázi dobozt, aminek betonfalai voltak, mivel a Duna szintje mínusz 6 méteren van körülbelül, mi pedig 14 méterig mentünk le, vagyis ha nincs árvíz, akkor is 8 méter talajvíznek kellett volna a fejünk felet lennie. A dobozba szivattyúkat állítottunk, melyek folyamatosan szivattyúzták ki a vizet, és ennek köszönhetően haladtunk egyre mélyebbre, egészen az említett mélységig, amikor is el lehetett kezdeni a cölöpözést és az alapok építését.

Még bonyolította a helyzetet, hogy amíg a többi épületrész alapja végett további 120 cm mélyre kellett ásni, addig a toronyház esetében ez még mélyebb, 3 méter volt. S még ennél is mélyebbre az evakuációs felvonó aljánál, ami további egy méterrel mélyebben van. Itt már alig tudtuk kiszivattyúzni a vizet, akkora volt a nyomása.

2020 elején kezdték el a legmélyebb ponton az építkezést, 2022 őszének végén pedig elértek az épület legmagasabb pontjáig.

Igen, november végén fejeződött be az utolsó attika betonozása, az épület tetején pedig egy koronaszerű acélkonstrukció van, ez adja a tényleges magasságát. Körülbelül 11 napig tartott felhúzni egy emeletet úgy, hogy a felét betonozták egyszerre, majd a másik felét is, az egyik felén zsaluzták a födémet, a másikon az oszlopokat csinálták már. Az alsó és a felső szintek tovább tartottak, mert bonyolultabbak voltak.

Milyen érzés a tetején állni?

Nagyon jó érzés. Felette vagyok mindennek, a legnagyobb épületeknek is, amelyek a közelben 120 méteresek. Ettől még 40 méterrel magasabbról nézhetek le. A kilátás pedig gyönyörű. Verőfényes napon jó messzire is ellátni. Alulról pedig már Gellétől látszik a kollégák szerint, ahol az R7-es kezdődik.

Mennyire leng ki a toronyház? Érződik ez?

Nem érződik. Sokan túldramatizálják a kilengés tényét. Igen, minden felhőkarcoló kileng, de sokkal lényegesebb az a tény, hogy mekkora az egyes emeletek kilengése az alatta levőhöz képest, mint magának a kilengésnek az abszolút összértéke a legmagasabb emeleten.