Napunk

Mi volt az év legjelentősebb kulturális eseménye? (ankét)

Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Fotó - Kiss-Kohut Andrea
Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Fotó – Kiss-Kohut Andrea

A szlovákiai magyar kulturális élet ismert szereplői mondják el véleményüket.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

A kérdésünkre válaszolt: Csanda Gábor, Csehy Zoltán, Czajlik József, Podhradská Lea, Gyenes Gábor, N. Tóth Anikó, Molnár Csaba, Korpás Éva, H. Nagy Péter, Cséfalvay András, Németh Zoltán, Bokor Réka, Kristóf György, Nagy Hajnal Csilla, Hégli Dusan, Hushegyi Gábor, Lantos Borbély Katalin, Csanda Máté, Száz Pál.

Nagy év végi körkérdésünk előző három része:

Hogyan változtatta meg életünket 2022-ben az ukrajnai háború?

Mi volt az év eseménye?

Ki volt az év személyisége 2022-ben?


Csanda Gábor
szerkesztő

Az év kulturális eseménye számomra ezúttal is könyvhöz kapcsolódik, nem egyhez, hanem sok jó könyvhöz, és ez az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, melynek díszvendég országa Szlovákia volt, és sok más szervezője mellett a Bázis is kivette belőle részét (Deák Renáta és Karádi Éva jut eszembe, de persze igen sokak fáradságán múlt), ennek Szlovákiában is nagy és jó visszhangja volt.

Végül is azért döntöttem emellett, hogy ez legyen az Esemény, mert rég nem volt lehetőségem ennyi kedves és szerény és remek magyar és szlovák szerzővel találkoznom, már úgy értem, láttam-hallottam őket, bár némelyikkel, akit személyesen is ismertem vagy épp ott ismertem meg, beszélgettem is. A beszélgetésről jut eszembe: Simon Attila és Ablonczy Balázs beszélgetése volt felemelő élmény, de az is nagyon jólesett, hogy az Irodalmi Szemle olyan négy folyóirattal együtt mutatkozhatott be, mint a Jelenkor, az Alföld, a Kalligram és a Tiszatáj, ez ugye Mizser Attiláék munkáját dicséri.


Csehy Zoltán
költő, irodalomtörténész, műfordító

Nádas Péter Rémtörténetek című új regénye és vele párban Károlyi Csaba Egy teljes év című Nádas-beszélgetőkönyve különösen kiemelkedő meglepetésajándéka volt a 2022-es évnek. Nádas megmutatta, hogy a közlésfunkció gócpontjai nem ott vannak, ahol azt maga a nyelv látványossá teszi, hanem a mögöttesben, a mitológiai sötétségben és a beszélés rítusaiban.

Borbély Szilárd Bukolikatájban című posztumusz verskötete Nádas művének testvére lehetne. Ovidius évek óta kísérőm, vigaszom és bálványom, s ez idén sem volt máshogy, hiszen az Átváltozások új magyar fordításán dolgozom. A zenéből Eötvös Péter Álmatlanság (Sleepless) c. operáját emelném ki (a magyarországi koncertszerű bemutató idén volt, de a darab 2021-es), mely Jon Fosse nyomasztó krimiballadája nyomán született. A képzőművészetből idén a bécsi Wolfgang Tillmans kiállítás hatott rám a leginkább. És az „új” (húsz év után jutottam el újra Athénba) Akropolisz-múzeum, mint komplex látvány- és élménytér!


Czajlik József
színész, színházi rendező, a Kassai Thália Színház igazgatója

Azok közé tartozom, akik borozgatás helyett (vagy mellett) borozót vezetnek.

Ebből a képből kiindulva, többet vagyok az ilyen-olyan színfalak mögött, mint a nézőtéren. Olyankor is főleg rendezői vagy vezetői szerepben, kvázi munkában. Amennyiben nem, akkor is inkább hatalmas szakmai kíváncsiság és a tanulni vágyás hajt, nem a néző önfeledtsége. Ebből fakad, hogy kevésbé a film és főleg a zene az a két műfaj, ahol néző lehetek, egy a sok befogadó és fogyasztó közül. Ezeket is főleg otthon „fogyasztom”.

Film: A Romain Gavras rendezte Athena c. film. Egy mai történet a görög tragédia minden elemével. A francia interkulturális együttélés egy szélsőségesen elrontott és megold(hat)atlan formájának kínzó apokaliptikus víziója.

Zene: Matt Carmichael Dear Grandma c. száma. A fiatal jazz-zenész elbúcsúzik zenében a nagymamájától. Kiváló munka a túlcsorduló érzelmek kifejezésére. Az elengedés a kortárs jazz eszközeivel.

A színházban egyértelműen Shakespeare: Szentivánéji álom a kassai Thália Színházban. A covid tetszhalottságából egy nagyon erős és ütőképes társulatként ébredtünk fel ezzel az előadással. Matusek Attila rendezésében egy ízig-vérig színház. Öröm nézni.


Podhradská Lea
filmrendező, író

Mesélhetnék nagy költségvetésű színházi előadásokról, a szakmai berkeken túl ismeretlen pinceszínházak darabjairól, kiváló független filmekről, ugyanakkor most mégis kivételt teszek. Egy olyan „eseményt” választottam, amiről valljuk be őszintén, nem hallunk. Miért? Mert nem igazán létezik. Ez pedig a szlovákiai magyar filmkészítés.

Az idei év ugyanakkor váratlan meglepetésekkel szolgált. Többek között – ám nem kizárólag – a dunaszerdahelyi filmes képzésnek, a Story Lab kurzusának köszönhetően két alkotó is bontogatni kezdte szárnyait. Mindketten hazai témához nyúltak. Míg Szabó Bodó Renáta a külföldön is jól ismert képzőművész, Dúdor István elképesztően izgalmas életéről készít filmet, addig Monozlai Flóra egy csallóközi kisközösség humorral átitatott abszurd történetét dolgozza fel. A Kultminornak köszönhetően mindkét filmkészítő ösztöndíjban részesült, továbbá nemzetközi filmes workshopokra is meghívást kaptak.

Mellettük kiemelném Laczkó Sándor rendezésében készülő Hancsovszky-filmet is. Néhány éven belül – nekik köszönhetően is – talán már beszélhetünk magyar filmkészítésről Szlovákiában.


Gyenes Gábor
képzőművész

Az  év kulturális eseménye számomra a Better Call Saul című sorozat záró évada volt. Ennek epizódjait hétről hétre vártam, s megnézésük után mindig azt éreztem, hogy itt minden a helyén van, tökéletesen. Sokáig gondoltam úgy, hogy a kortárs kultúra legkomplexebb műfaja a film, de úgy tíz éve átértékeltem a véleményem, és jelenleg a sorozat műfaját gondolom a legmeghatározóbbnak.

Better Call Saul ennek is a teteje, pedig nehéz helyzetből indult: az egyik legjobbnak minősített sorozat (Breaking Bad) spin offjaként indult, mégis sikerült beelőznie. Ilyen hihetetlenül következetesen és szórakoztatóan mesélt történet még nem láttam. A sorozatot nézve az ember nevet, izgul, meghatódik vagy elszomorodik, és mindeközben folyamatosan gondolkodik. Talán ettől a szinergiától különleges annyira: egyszerre dráma, komédia, thriller és krimi, egyszerre váltja ki bennünk a legszélsőségesebb érzelmi reakciókat és tart mindeközben intellektuálisan éberen.


N. Tóth Anikó
író, irodalomtörténész

2022 számos kulturális izgalmat és élményt hozott. Az egyik legfontosabb a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál volt Szlovákia díszvendégségével, melynek szervezését a Bázis irodalmi és művészeti egyesület vállalta fel, így a Deák Renáta vezette szervezőcsapat tagjaként magam is alakíthattam a programjait. Kiváló panelbeszélgetések, könyvbemutatók, felolvasások zajlottak szerzőkkel, műfordítókkal, irodalomtudósokkal, szerkesztőkkel, remek könyvekhez jutottam, és a feszített program ellenére volt mód beszélgetni rég látott ismerősökkel, barátokkal is.

A másik rendkívül jelentős eseményként tartom számon az október eleji Bázis Fesztivált Pozsonyban, mely az irodalmi programokon kívül a filmnek és a képzőművészetnek is keretet adott, főszervezőként pedig örömmel tapasztaltam az alkotói lendület, a szellemi energiák találkozásának inspirációit.

Zenei élményeim közül kiemelném a N:ear experimentális és improvizációs zenei fesztivált, melyet az idén második alkalommal rendeztek meg különleges helyszíneken Selmecbányán, leginkább a Prague Improvisation Orchestra koncertje fogott meg. Ugyancsak Selmecen kaptam idei vizuális élményeim legfontosabbikát: az In situ képzőművészeti műhely tárlatát a Schemnitz Galériában.


Molnár Csaba
filmrendező

Sok idő és erő kellett ahhoz, hogy kimásszak az ukrajnai háború kitörése miatt rám nehezedő félelemből, tehetetlenségből és szomorúságból, ezek mellett az események mellett valahogy minden eltörpül, kevésbé jelentőségteljes. Így aztán nehéz kiemelni ebből az évből egy katartikus kulturális eseményt.

Emlékezetesek számomra a saját szakmámból Kerekes Péter filmes sikerei, hogy Szlovákia Oscarra jelölte Az áldozatot, amely egy elsőfilmes, Michal Blaško bemutatkozása, és hogy bemutatták a Kassákról szóló A magunk módján üvölteni c. dokufilmet, amelynek erős szlovákiai magyar vonatkozásai vannak.

De számomra mégis a legmeghatározóbb esemény a feleségem könyvének bemutatása – a Milý Tato egy gyógyító erejű, intim könyv. Úgy beszél a gyászról, hogy közben áthatja az élet szeretete, nekem nagyon sok erőt adott ezekben a nehéz időkben. Ajánlom mindenkinek. Meg hát ugye az idei év nagy részét azzal töltöttem, hogy forgattam a Pressburgot, a történelem első szlovákiai magyar sorozatát, de ezt az eseményt hagyjuk a 2023-as ankétra.


Korpás Éva
népdalénekes, előadóművész

Nekünk, művészeknek kicsit nehezebb eljutni bármilyen más előadásra, hiszen mi mindannyian nagyjából ugyanabban az időpontban próbáljuk lélekkel megtölteni az embereket. Ennek ellenére nagyon is szükségem van arra, hogy én is kapjak lelki táplálékot. Ebben az évben is igyekeztem így rendezni a dolgaimat.

De most elsőként mégis haza fogok beszélni. A Szívharang koncertszínházunk volt az egyik legnagyobb élményem idén, s egyáltalán az életemben. Ebben olyan ingerek értek magam mellett a színpadon más művészeti ágakban tevékenykedőktől, amelyek a lelkem legmélyebb húrjait pengették meg. A bábos jelenetek, a táncos alakítások hihetetlen mélyre hatnak, akárhányszor szembesülök velük. S mindez párosulva a zenénkkel – egy csodát éltem, élek meg ezáltal.

Filmes élményeim közül Anthony Hopkins főszereplésével Az apa c. film, valamint a Fiatal szeretők c. francia film volt a legmélyrehatóbb. Vilniusi kulturális élményeim is beépültek a lélekcsatornáimba. Egy kortársbalett-előadást emelnék ki, amely etűdök formájában az emberi lét kérdéseivel foglalkozott. S ha könyv, akkor ami elsőre eszembe jut, az Szabó T. Annától a Szabadulógyakorlatok c. novelláskötet.


H. Nagy Péter
irodalomtörténész

Trónok harca sikere után fokozott várakozás előzte meg a Sárkányok háza című HBO-sorozat 2022-es debütálását. Mivel a House of the Dragon alapjául szolgáló Fire & Blood című Martin-opus azon a ponton válik a variánsok dicsőítésévé, ahol a sorozat eseményei kibontakoznak, az utóbbi leheletfinom megoldásokkal adaptálja a könyvrészleteket úgy, hogy a médiumváltással járó konkretizáció mégsem tekinthető csonkításnak.

Ha ezt a konstrukciós elvet felfedezzük, közelebb juthatunk a House of the Dragon adaptációs modelljéhez. Ahhoz a komplex rendszerhez, amely azért áldoz fel részleteket, hogy maga a másiktól függetlenül is működhessen, és élvezhető maradjon. Így kedvezve azoknak, akik a filmet filmként nézik, és nem regénytükörként olvassák. Innen nézve a Sárkányok háza a mindennapi kultúrát befolyásoló  sorozatesztétikák gyönyörű állomása lett, amely esztétikai értelemben túl is mutat a kultúrán, amelyből létrejött, újraalapozva ezzel az elvárásokat.


Cséfalvay András
képzőművész

Az év legizgalmasabb kulturális eseménye számomra a Szlovák Nemzeti Galéria új épületének megnyitása 21 év után. Egy olyan intézményről van szó, amelynek a kultúra egyik oszlopának kellene lenni, és egy egész generáció művészei érzékeltük a hiányát a reprezentatív tereknek. Remélem, izgalmas kiállítások várnak az átépített vízi kaszárnya épületében.

Mind a Kasseli Dokumenta, mind a berlini és a velencei biennálék, a művészvilág legnagyobb tárlatai komoly kérdéseket vetettek fel idén, a klímakatasztrófát, a kisebbségek reprezentációját illetően. Közép-kelet európaiként el kell gondolkodnunk, mit is jelent számunkra a kolonialista diszkurzus, hiszen egyszerre voltunk kolonizátorok és kolonizáltak. A rettenetes háború kontextusában fontos kérdések elé áll Európa keletje.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Ankét

Kultúra

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak