Napunk

Megyei választás 2022 magyar szempontból: sikerek, bukások, remények (elemzés)

Választások 2022. Fotó - TASR
Választások 2022. Fotó – TASR

Lájkold, kövesd a Napunk.sk-t a közösségi médiában is, ahol extra tartalmakkal is jelentkezünk! Csatlakozz hozzánk a Facebookon, az Instagramon és a YouTube-on!

Elöljáróban le kell szögezni, hogy a megyei szintű szlovákiai magyar politikai reprezentáció a legutóbbi, 2022-es megyei választáson jól szerepelt és az eredmény – minden kétséget kizáróan – szép politikai siker. Mint ismert, 2001-ben 87, 2005-ben 59, most pedig 58 képviselői helyet eredményezett a választás. A mai képviselők közül 54 a Szövetség–Aliancia pártjelöltje volt, négyen pedig függetlenként szereztek mandátumot. Ez mindenképpen önbizalmat erősítő mozzanat, s ezen az úton érdemes továbbhaladni.

A Szövetség–Aliancia négy megyében a kormányzó többség oldalára került, megyei alelnöki pozíciókat szerzett és minden eszköze megvan céljai megvalósítására. Hozzá kell tennünk, hogy az ötödik, a pozsonyi megyében is magyar alelnöki pozíciót sikerült szerezni, de itt független jelölt által. Ez így, magyar szempontból nézve, a legeredményesebb eddigi választás.

Vegyesebb a kép, ha a választás adatait és magukat a szavazatokat kezdjük elemezni. Vannak itt kétségbevonhatatlan eredmények, megtartott pozíciók, szerencsés sikerek és fájdalmas bukások. Országos szinten (s itt hangsúlyozzuk az országos kifejezést) a politikai siker nagysága jelentősen meghaladja a szavazatszerzési sikert.

2013-ban a magyar jelöltekre leadott karikák aránya a 16 magyarlakta körzeten belül (Pozsony, Kassa és Nyitra nélkül) 41,6 százalék volt, ez 2017-re 36,4-re csökkent, most pedig 29,8 százalékon állt meg. Másként szólva, a magyar megyei jelöltek szavazatszerző képessége az elmúlt kilenc év alatt több mint 25 százalékkal csökkent.

Mik lehetnek az okai ennek a csökkenésnek? Nyilván nem lehet kihagyni az asszimilációs tényezőt, ez azonban nem lehet több egy–két százaléknál. Nézzük hát meg alaposabban a megyei és járási számokat, keressük meg a hibák okait, s a kínálkozó lehetőségeket.

Pozsony megye: sikerek után csend

Pozsony és a Szenci járás az első négy megyei választás során adottságait messze meghaladó mértékben vett részt a megye életének alakításában. Tették ezt jó jelöltállításokkal, racionális szövetségi politikával és a magyar pártok országos súlyának maximális kihasználásával. Az első négy választás során mindig 5–6 képviselőt juttattak a közgyűlésbe ott is, ahol a magyarság számarányát tekintve arra csak kicsi esély volt. Öt–hat százalékos karikázási aránnyal képesek voltak megszerezni a képviselői helyek 15–17 százalékát.

2022-re az eredmény a harmadára csökkent, s ennek is csak a fele volt pártjelölt. A Szövetség–Aliancia súlya ma Pozsony megyében csekély. Egyetlen helyen sem érezték meg annyira a magyar pártok országos súlyának csökkenését, mint itt.

Kilenc éve, a Most-Híd és az MKP egy széles koalíció tagja volt, s hat helyet szereztek, míg ma egyedül maradtak. Egyszerűen a szlovák pártok ma úgy érzik, hogy már nincs szükség a magyarok támogatására. Az igazság kedvéért azért hozzá kell tenni azt is, hogy a magyar jelöltek helyzetét rontotta a nagyarányú szenci betelepülés is.

Ennyit a magyarázatokról és a kifogásokról.

S most nézzük azokat, akik az évek során sok energiát és munkát fektettek a megválasztásukba. Hihetetlen, hogy a pozsonyi szlovák tengerbe régen beolvadt Pozsonypüspöki mezővároska 2001 óta nyolc alkalommal tudott képviselőt juttatni a pozsonyi közgyűlésbe, s teszi ezt ma is, ezúttal a magyar pártok támogatása nélkül is. Annak idején Mészáros Alajos, Wurster Ilona, Virág Ildikó és természetesen ma Ožvald Erzsébet olyan munkát végeztek, melyet minden sikertelen MKP, Most–Híd, Szövetség–Aliancia és Magyar Fórum jelöltnek nagyítóval kellene tanulmányoznia.

Ožvald Erzsébet ma újra képviselő, a megye alelnöke és elismert regionális politikus. Volt a pozsonypüspöki magyar alapiskola igazgatója, a városrész többszörösen újraválasztott polgármestere, városi és megyei képviselő. Évek óta megkerülhetetlen politikai tényező, mert erős egyéniség, ismeri régióját, el tudja adni a sikereit és tud támaszkodni saját közösségére. Ez a siker titka, ami példa lehet sokak számára. A kérdés a szlovákiai magyar közösség számára inkább az, hogy van-e politikai társa és lesz-e utódja.

Ožvald Erzsébet. Fotó – Tomáš Benedikovič

Sajnálatos, hogy Szencen lassan elfogytak, megkoptak a korábban sikeres megyei képviselők, mint Agárdy Gábor, Duray Rezső, Gujber László vagy Németh Gabriella. A megyei szövetségi politika bukása után már csak Neszméri Tünde őrzött meg valamit a korábbi energiából.

Összegezve tehát, Pozsony megye a sikerek után a padlóra került. A városban egy független magyar jelölt jutott be, Szencen pedig egy pártjelölt. A karikák aránya hat-nyolc százalékról 2,6-ra esett vissza. Ez egy olyan megye, ahol a szlovák pártokkal való közös indulás és szilárd helyi önkormányzati háttér a siker kulcsa. Ezt a politikai munkát el kell végezni.

Nagyszombat megye: tartós, de gyengülő siker

Korábbi elemzéseinkben már kimutattuk, hogy az MKP sikerét Nagyszombat megye két magyarlakta járásában korábban csak itt-ott tudta megtörni néhány Most–Híd, vagy szlovák képviselő. A magyar listák többsége sokéves önkormányzati és megyei tapasztalattal rendelkező jelöltekből áll, a fiatalítás és a változtatás megfontolt és általában sikeres volt.

Berényi József megyeelnöki kampánya Galántán az első helyre hozta őt, de így van ez már 2009 óta. Biró László galántai képviselő a megyei választások kezdete óta ott van a legjobbak között, de Agócs Gergely és Forró Krisztián is harmadik időszakukat kezdik, csakúgy, mint a korábbi hidas Chomča Ervín. Érdekesség, hogy az említett galántai Biró László és a nagykürtösi Jámbor László az a két magyar képviselő, aki 2001 óta mindig, minden választáson sikeresen szerepelt. Ez elismerésre méltó teljesítmény.

Fotó – Berényi József archívuma

Dunaszerdahelyen hagyományosan jól szerepeltek a városok és nagyközségek polgármesterei (leszámítva a mindig külön utat járó Nagymegyert), s őket egészítették ki ismert politikai személyiségek. A két járás ismét megyei alelnöki helyet kapott, része a megye elnöki csapatnak és semmi sem áll útjában a következő négy év eredményes politizálásának.

Ha a számokat nézzük, itt azért akad némi nehézség. Mindkét járásban csökken a magyar jelöltekre leadott szavazatok aránya. A már említett 2013-as évhez viszonyítva, Dunaszerdahelyen ez a 77%-os értékről 70-re esett vissza, azonban ez még nem tekinthető komoly politikai problémának.

Nagyobb a gond Galántán, ahol a tartósan sikeres pozíció ellenére kilenc év alatt a magyar lista járási támogatottsági aránya 64 százalékról 39-ra esett vissza. Az elért számok azt jelzik, hogy a listák nem mozgósították megfelelően a választóközönséget, amit alátámaszt az a tény is, hogy most az első és az utolsó magyar jelölt között csaknem 60 százaléknyi szavazatkülönbség volt. Ez a Szövetség–Aliancia listájának nagy fokú kiegyensúlyozatlanságáról tanúskodik.

A jól összeállított lista olyan emberekből kell álljon, akik eleget tesznek két alapfeltételnek: régiójukban biztos támogatással rendelkeznek, s ezt követően kölcsönösen támogatják egymást. Esetünkben most az egyik, vagy a másik feltétel a jelöltek egy részénél hiányzott. Négy év múlva már mindkettőre, s talán a szerencsére is szükségük lehet. Van azonban négy kényelmes évük a hibák eltávolítására.

Nyitra megye: Canossa-járás után reménykedve

A Nyitra megyei választási körzetekből tizenhét év után már nem a népzenei hideg szelek fújnak és 2001 óta a legjobb eredmény érték el. Kimagasló siker született Léván, sikerült visszajönni Vágsellyén, Komáromban és Párkányban pedig érvényesült a papírforma.

A magyar jelöltek nagy többsége a Szövetség-Aliancia színeiben indult és jutott be, kivéve az ötödik, vagy talán hatodik(?) politikai váltását megvalósító szentpéteri Jobbágy Józsefet és Érsekújvár független operaénekes polgármesterét Klein Ottokárt. Szerencsére teljesen felbomlott a 2005-ben született magyarellenes szlovák nagykoalíció és esély látszik egy megújult magyar képviseletre. Csenger Tibor szép eredményt ért el és a várakozásokat meghaladóan jól szerepelt.

Csenger Tibor. Fotó – TASR

A gondok itt is a számokban és a trendekben rejlenek. A magyar jelöltek, illetve listáik 2013 óta az öt választási körzetben 42%-os támogatottságról (a szlovák jelöltek 58%-kal szemben) 32-re, majd most 27 százalékra csökkentek. Ez a mutató Vágsellyén a 50-36-32 vonalat követi, Érsekújvár körzetében a számok 25-18-12 százalékot mutatnak, Léván 32-25-21 az érték és még Komáromban és Párkányban is érzékelhető a csökkenés. Nyitrán nem indult egy magyar jelölt sem. A helyzetet az öt körzetben a sok szlovák és kevés magyar induló, valamint a szlovák összezártság megszűnése mentette meg.

Teljesen egyértelműen leszögezhető és számszerűsíthető, hogy a vágsellyei, de elsősorban a lévai siker nem a magyar jelöltek kiváló négyéves munkájának az eredménye. A kiváló szereplés fő oka a szlovák preferenciaszavazatok nagy fokú szétszóródása. Tételesen: Léván az arány a magyar és a szlovák karikák között 2013-ban 1:2 volt, 2017-ben 1:2,5, most pedig 1:3,5, ami fokozatos, folyamatos és tartós gyengülést jelent. Ugyanez az arány Vágsellyén 2013-ban 1:1, 2017-ben 1:1,8, majd 2022-ben 1:2,2. Itt is tartós és folyamatos lefelé menetnek vagyunk tanúi.

E két elszomorító számsor egyik oka az, hogy kevés a népszerű és vonzó jelölt. Sajnálattal kell megállapítani, hogy ebben a két járásban ma ténylegesen kiforrott megyei politikusi egyéniséget csak Kőrösi Ildikó, illetve Léván Csenger Tibor személye jelent. A többiek előtt még nagy munka áll. Ha ezt a többiek, illetve a Szövetség–Aliancia megyei politikusai nem tudatosítják, a következő választáson komoly problémával fog kelleni szembenézniük. A szerencse most kegyeikbe fogadta őket, de tartósan ezzel számolni nem szabad.

A másik ok az, amit Nagyszombat megye esetében is kénytelenek voltunk megállapítani: több jelöltnél vagy a kölcsönös támogatás, vagy a biztos regionális háttér hiányzik. A magyar jelöltek között 60–70 százaléknyi a szavazateltérés. Ez jelenthet politikai és regionális kiegyensúlyozatlanságot is. A listákat nézve fel kell figyelni arra, hogy Léván nem volt teljes lista, ami csak egy dolgot jelenthet: kevés az elszánt és népszerű magyar regionális politikus az adott régióban. Itt az segíthet, ha a következő választáson Léva, Ipolyság és Zselíz helyi politikusai összefognak és egymást kölcsönösen támogatva állnak ki a porondra.

Nyitra megye tehát válaszút elé érkezett. A szerencse most melléjük szegődött, de ez a jövőben kevés lehet. A jó hír az, hogy van négy évük a hibák tudatosítására, pozíciók javítására és a céltudatos politikai munkára. Reméljük, élnek ezzel az eséllyel.

Besztercebánya megye: lassú víz, partot mos

Kelet felé haladva, Besztercebánya megyére áttérve, először látjuk azt, hogy a vizsgált járásokban nem csökkent a karikázási arány, s a politikai eredmény szép választói sikerrel is párosult. A megszerzett képviselői helyeket illetően ebben a megyében a második legjobb eredményt könyvelhetjük el 2001 óta.

Az öt járáson belüli karikázási arányok tekintetében 2009 óta nagyjából 30% körüli a magyar arány, s ami még biztatóbb, sikerült javítani a 2017-es 27 százalékos mélyponton. A megválasztott magyar képviselet jelentős pozícióhoz jutott a megyei közgyűlésben is, s most már elsősorban rajtuk múlik a további siker.

Ha jól végzik munkájukat, bővülhet a középfokú kisebbségi iskolahálózat, beruházásokhoz jutnak a megyei fenntartású szociális és egészségügyi intézmények, s javulhat az úthálózat minősége is. Ezek ugyanis a megyei jogkörök, s ezekben lehet valamit ígérni és teljesíteni. Ez a megyei politikusi munka lényege – legalábbis ami az elért eredményeket illeti.

A legkisebb és legnyugatibb járásban, Nagykürtösön, a helyzet változatlan: hatodszor jutott be Jámbor László. Biztató, hogy évek óta először bejutás közeli helyzetbe került egy másik magyar jelölt, Gömöry Lóránt, aki talán arra fizetett rá, hogy egyik erős szlovák ellenfele, Gömöry Ondrej volt. Mindenesetre megállt a szavazat- és pozícióvesztés folyamata, és javulásról számolhatunk be. Az előttünk álló négy év feladata egyértelműen az építkezés kell, hogy legyen. A siker egy racionális összefogással és tudatos koncepcióval elérhető.

Losoncon is kiemelkedő eredmény született: tarolt Agócs Attila, akinek a sikere egyébként jól példázza a már felvázolt koncepciót. Erős városi és nagyközségi polgármester, támogató vidékkel. Őket kell kiegészíteni ismert és népszerű regionális egyéniségekkel, s persze biztosítani a kölcsönös támogatást.

Agócs Attila. Fotó – Daniel Vražda

Újra bejutott Csúsz Péter, de a losonciak sikere nagyobb is lehetett volna, ha a lehetséges öt jelölt helyett nem csak hármat indítanak. Három embert indítani öt helyre semmilyen kézzelfogható pozitívummal nem jár, hacsak nem azért történt, mivel nem volt több komoly jelölt. Ennek ellenére Losonc jól szerepelt.

Ugyanez mondható el

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Szövetség

Választások 2022

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak