Markéta Pekarová Adamová, a cseh képviselőház elnöke: Rá kell mutatni a magyar kormány hibáira

Markéta Pekarová Adamová, a cseh képviselőház elnöke nemrégiben nem ült le egy asztalhoz Kövér Lászlóval, a magyar Országgyűlés elnökével, így elmaradt a V4-es országok házelnökeinek pozsonyi találkozója. A cseh politikus szerint ez egy erős jelzés volt azzal kapcsolatban, hogy nem ért egyet Magyarország Ukrajnával szemben tanúsított viselkedésével – s bár Václav Klaus korábbi cseh államfő bírálta Pekarová Adamovát „nyers” módszereiért, koalíciós partnerei nem illették kritikával.

Markéta Pekarová Adamovával arról beszélgettünk,

• összekombinálható-e az erős kéz politikája a demokráciával,
• hogy látják Orbán Viktort Csehországban
• kitart-e amellett, hogy a magyar kormány Putyin trójai falova az EU-ban,
• mi történt a Krími Platform zágrábi ülésén,
• s milyen lenne, ha a német kancellár sálján Németországhoz tartozna a Szudétavidék.

---

Három évtizeddel a kommunizmus bukása után a közép-európai demokráciák komoly kihívás elé néznek: sok ember elfogadja, sőt, támogatja az autoriter hatalomgyakorlást és vezetőket. A felmérések szerint ezzel többé-kevésbé a V4 összes tagországának lakossága így van. Hogyan látja ezt a kérdést Csehországban, az ön pozíciójából?

Nagy kihívásnak látom számunkra, azok számára, akik meg vannak győződve arról, hogy a demokrácia a lehető legjobb rendszer és berendezkedés. Ennek a helyzetnek a lehető legnagyobb mértékben aktivizálnia kellene bennünket, hogy megtartsuk és megvédjük a demokráciát. Ez az egész ugyanis nem magától értetődő, nem állhatunk hozzá úgy, hogy ha elértük a totalitárius rendszer évtizedei után, akkor elvégeztük a feladatunkat, és készen vagyunk. Hogy fellélegezhetünk, mert ez már mindörökké megmarad nekünk.

A demokrácia folyamat, és ez a folyamat igényli az aktív részvételünket. Főleg azokét, akik demokratának érzik magukat. Ha engedünk, azt kihasználják a demokrácia ellenségei, és akik más rendszereket jobbnak ítélnek meg. Ez folyamatos küzdelem ezekért az értékekért, és folyamatosan magyarázni kell ezt a társadalom azon részének, mely erről nem gondolkodik túl sokat – és mely nem igazán érzi, hogy a jelenlegi életstílusunk épp a demokráciának köszönhető. Az, hogy szabadon dönthetünk arról, hol fogunk tanulni, dolgozni vagy élni, a szabadságunk jelentős mértékben a demokráciából adódik.

Sokan azt hiszik, hogy a szabadságot és ezt-azt megőrizve összekombinálhatjuk ezeket a vívmányokat az erősebb kéz politikájával. Ám szerintem ez egy hamis elképzelés, és nekünk, demokratáknak komoly feladatunk, hogy törődjünk a demokráciával és a szabadsággal.

A közösségi oldalakon publikált posztjait és a kommenteket megnézve nagyon sok követője támogatja az autoriter tendenciákat. Ha ön például Orbán Viktort és a magyar kormányt bírálja, nagyon éles kritikát kap, a kommentelők között nagyon sokan támogatják Orbán politikáját. Olvassa ezeket a kommenteket?

Igyekszem képben lenni a reakciók kapcsán, bár nem győznék mindent elolvasni, ez jelentősen meghaladja az időbeli lehetőségeimet. Másrészt szívesen használom a közösségi oldalakat, jó kommunikációs csatornának tartom őket, de nem is becsülöm túl a befolyásukat. Ezek az oldalak azoknak is nagy teret adnak, akik a demokrácia ellenségei, vagy a lebontásán dolgoznak.

Emellett pedig az egyes profilokat is rezervával kell venni, sok mögött nem valós személy van, hanem trollfarmokról származik – ez pedig elég gyakori jelenség.  A közösségi médiában egyszerűen nincs szűrő, és szerkesztés sincs, ahogy a standard médiában.

Hogy tekintenek Orbán Viktorra a cseh politikában?

Úgy gondolom, Orbán percepciója az ukrajnai háború második fázisával, februárban kezdett el megváltozni az addigi támogatói között, illetve azok között, akik szándékosan ignorálták, mi folyt Magyarországon az elmúlt években. A magyar álláspont Ukrajnával, az ukrajnai háborúval, illetve Oroszországgal kapcsolatban sokak számára volt ébresztő, és rádöbbentek, mi zajlott Magyarországon az utóbbi esztendőkben. Sokan ugyanis nem akarták észrevenni, hogyan szalámizzák le fokozatosan a magyar demokráciát – de most észrevették a különbséget, ahogy azt is, hogy Magyarország néha nagyon szofisztikáltan, néha nagyon nyíltan támogatja az oroszokat. S ez sokak számára már vörös vonal volt.

A politikai spektrum azon részében, amelyet én populistának és szélsőségesnek tartok, továbbra is felnéznek Orbán Viktor politikájára – összeköti őket a putyini rezsim csodálata, vagy épp az, hogy valamilyen módon kapcsolódnak ehhez a rezsimhez. Ez az egész nem fekete-fehér, és nem is egyszínű.

Nemrégiben Putyin trójai falovának nevezte a magyar kormányt. Továbbra is tartja, amit mondott?

Ha a tényeket nézzük, minden erre utal. Ki az, aki megkérdőjelezi az Oroszország elleni szankciókat? Magyarország. Ki blokkolta Ukrajna pénzügyi támogatását? Magyarország. A tárgyalásokat nagyon sokszor arra használja fel, hogy saját maga számára érjen el engedményeket, például az uniós pénzek kapcsán, melyeknek Magyarországra kellene menniük, de az óriási korrupció miatt nem mennek.

Ha megnézzük az egyes országok hozzáállását, látható, hogy Magyarország álláspontja jelentősen eltér a többiekétől. 26 ország egyértelműen látja a helyzetet, de a 27. tagország, Magyarország gyakran viselkedik úgy, mintha nem a mi szövetségesünk lenne, hanem inkább az orosz terrorista rezsimé. Sajnálom, hogy ezt kell konstatálnom, de ez tényeken alapul, és nem benyomásokon.

Hasonló a helyzet a NATO-ban. Magyarország blokkolja a NATO-országok külügyminisztereinek tárgyalását, blokkolta a NATO–Ukrajna Bizottság ülését is. 2017 óta ezt teszi, és az ukrán nyelvtörvényre hivatkozik – de ezen álláspontján akkor sem változtatott, miután az orosz agresszor nap mint nap civileket gyilkolt Ukrajnában, lerombolta az infrastruktúrát, és a nyersanyagfüggőségen keresztül zsarolja a világ többi részét.

Oroszország ráadásul éhínséget okozhat a gabonablokáddal. Mindannyian együtt nézünk szembe Oroszország viselkedésével, de a magyarok sajnos mindig az utolsókként csatlakoznak az erőfeszítésekhez, hogy megfelelő módon reagáljunk Putyin lépéseire. Kitartok tehát amellett, hogy Magyarország Oroszország trójai falovaként viselkedik az Európai Unióban.

A dolog egyik része az, milyen álláspontot alakít ki, a másik azonban az, hogyan áll hozzá Csehország ehhez a problémához. Ön nemrégiben nem ült le egy asztalhoz Kövér László magyar házelnökkel a V4-es parlamenti elnökök találkozóján. Václav Klaus volt cseh államfő emiatt bírálta is önt, mondván, brutálisan és nyersen áll a partnereihez. A kormánykoalícióból is érkezett hasonló kritika? 

Nem. Ez egy olyan dolog, melyben egyetértünk. Különbséget kell tenni a végrehajtó hatalom szintje, és a parlamenti diplomácia között. A parlamenti diplomácia szintjén a V4-formátum mindig aktív volt, de nincsenek kompetenciáink olyan dolgokról tárgyalni, mint a fegyverszállítmányok vagy az európai dotációk.

A mi szintünk inkább az országok és parlamentjeik együttműködéséről szól. Ezen a szinten pedig erős jelzés, hogy nem ülünk le egy asztalhoz olyannal, akinek kifogásoljuk a viselkedését vagy nyilatkozatait bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Az azonban, hogy a kormányfők leülnek egymással, és gyakorlati dolgokat oldanak, szükséges, és rendben lévő dolog.

Egy éve vagyok a cseh képviselőház elnöke, ez alatt az idő alatt nagyobb formátumú parlamentek közti tárgyalásokon is részt vettem, például az olyanokon is, melyekre minden európai parlamenti elnök meghívást kapott. Részt vettem a Krími Platform ülésén is, ahol nem csak európai országok parlamenti elnökei vettek részt.

S megesett, hogy a magyar parlament csak alelnöki szinten vett részt ilyen találkozón, és még csak nem is személyesen, hanem online üdvözlet formájában – épp a Krími Platform ülésén, Zágrábban, ahol még Nancy Pelosi, az Egyesült Államok Képviselőházának elnöke is megjelent személyesen.

Ezen a találkozón az EU összes tagországának parlamenti elnökei ott voltak, ahol kétkamarás a parlament, ott mindkét kamara vezetői tiszteletüket tették, és mindannyian egyértelmű szolidaritást és segítőkészséget mutattak Ukrajna felé. A magyarok még csak arra se vették a fáradságot, hogy eljöjjenek. Ezzel egyértelműen kinyilvánították, mit is gondolnak az ilyen tárgyalásokról. S azt gondolom, a szükséges párbeszédet épp ők nem akarják folytatni – lehetőségük van rá, mégsem tesznek így.

Parlamenti szinten tehát nem csak a V4-es formátumban létezik lehetősége az együttműködésnek, itt van például a slavkovi hármak együttműködése, a cseheké, a szlovákoké és az osztrákoké. De sokkal intenzívebb az együttműködés a korábbinál a balti államokkal is. Ezeknek az együttműködéseknek van értelme, egy sor kérdés köt össze minket, és együtt folytatjuk Ukrajna támogatását is.

Kassán találkoztak nemrégiben a V4-es miniszterelnökök, és Petr Fiala cseh kormányfő jóval engedékenyebbnek tűnt Orbán Viktorral kapcsolatban, mint ön. Mit gondol erről? Valóban engedékenyebb a cseh miniszterelnök?   

Nem szeretnék Fiala kormányfő nevében beszélni. Csehország az EU soros elnöke volt, és bár még néhány hét van az elnökségből, már le lehet vonni bizonyos tanulságokat. Nagy igyekezetet mutattunk a legutóbbi tárgyalásokon, melyek épp Magyarországot és az Ukrajnának nyújtandó segítséget érintették, hogy megegyezésre jussunk, és leginkább a célt tartsuk szem előtt: hogy segítsük Ukrajnát. Emellett azonban nem hagyhattuk figyelmen kívül a magyarországi helyzetet és azt sem, hogy manipulálja Európa többi országát.

A kommunikáció fontos és szükséges. Másrészt azonban attól tartok, hogy ha nem következik be változás közvetlenül Magyarországon, Orbán számára nagyon bonyolult lehet a visszaút. Ő olyan útra lépett, melyet ő maga nevezett illiberális demokráciának, és melynek nincs annyi köze a konzervativizmushoz, mint sokan gondolják, ám inkább az autoriter irányba vezet, mintsem a demokrácia felé.

Még visszatérnék a megállapodáshoz, mely a héten született Magyarországgal. Politikusok és szakértők is nyilatkoztak olyan értelemben, hogy ez elvesztegetett esély lett volt kicsit visszafogni Magyarországot. S vannak, akik a cseh elnökség és az EU győzelmeként értékelik a dolgot. Ki győzött?