Napunk

Hogyan változtatta meg az életünket 2022-ben az ukrajnai háború? Harminc szlovákiai magyar személyiség válaszol (ankét)

Shooty
Shooty

2022. február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát, és mintha egy új élet kezdődött volna mindannyiunk számára. Vajon mit jelent ez az új élet, és egyáltalán, hogyan változtatta meg az életünket az ukrajnai háború?

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Ankétunkban harminc szlovákiai magyar személyiséget kérdeztünk meg arról, hogy szerintük mi változott meg ezen a napon.

A kérdésünkre válaszolt: Bolemant Éva, Fiala-Butora János, Cs. Liszka Györgyi, Hégli Dusan, Simon Attila, Urbán Péter, Németh Ilona, Szigeti László, Németh Krisztián, Balog Beáta, Petőcz Kálmán, Kossár Lajos, Tokár Géza, Bindics Gábor, Rácz Vince, Mrva Marianna, Vasik János, Hushegyi Gábor, Ádám Zita, Gazdag József, Fekete Irén, Szőköl István, Barak László, Szvorák Zsuzsa, Lovász Attila, Patasi Ilona, Orosz István, Mészáros András, Dudás Tamás, Bara Zoltán.


Bolemant Éva
a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás elnöke

Már a Covid is nagyon megváltoztatta az életünket, és a háború kitörése teljes döbbenet volt. Eltelt az utolsó háborútól annyi idő, hogy történelemként tekintettünk rá, néhány évtizedig nem kellett gondolnunk a lehetőségére sem. Megszoktuk a politikusok kötéltáncát, de valahol szinte biztosak voltunk benne, hogy ez nálunk nem történhet meg. A más országban zajló konfliktusokat úgy kezeltük, mintha nem érintenének bennünket.

Ez az állapot ez év februárjában egyik pillanatról a másikra megváltozott. Február 24-én reggel azt olvastuk a hírekben, hogy kitört a háború, mégpedig itt a szomszédban. Abban a pillanatban tudatosítanunk kellett, hogy igenis, bennünket is érint.

A Covid ideje alatt az erőteljesen kialakult nézetkülönbségek, úgy barátok, mint családtagok, munkatársak között most még jobban kiéleződtek. A közösségi médiában, nyilvánosan barátságok mentek tönkre, hosszú éves kapcsolatok szakadtak meg. Miért? Előjött rejtekhelyéről a félelem. Előjött a bizonytalanság.

A félelemmel és a bizonytalansággal nehéz megküzdeni, nehéz elfogadni, nehéz vele élni. Nekünk most ezt kell tennünk. Nincs rá használati utasítás. Most mindenki saját magát mutatja meg. Mindegyikünk maga dönti el, milyen úton folytatja tovább.

Bolemant Éva portréját Braňo Bibel készítette


Fiala-Butora János
jogász, közgazdász, emberi jogi szakértő

A háború hatásai olyan sokrétűek, hogy egyelőre fel sem tudjuk mérni őket. A közvetlen háborús veszély, a menekültáradat előbb-utóbb elmúlik. A gazdasági visszaesés, a nyersanyaghiány is kezelhető középtávon. De a háború nagyon sokáig meghatározza majd az EU–orosz kapcsolatokat és általában Európa gazdasági és energetikai irányultságát. A nemzetközi jogra, és különös tekintettel a kisebbségi jogokra is hatással lesz – egyelőre nem tudjuk, milyennel.


Cs. Liszka Györgyi
a Vasárnap főszerkesztője

Csak arról tudok hitelesen nyilatkozni, hogy az enyémet hogyan. Pontosabban, az életemet még nem, hiszen a létfontosságú dolgokat még mindig ki tudom fizetni, viszont az illúzióimat nagyon. Döbbenettel tapasztalom, hogy általam tisztelt, eddig azt hittem, felelősen gondolkodó emberekből is mennyire kihozta a kisstílűt, a demagógot, a könyörtelent, hogy micsoda ostobaságokra ragadtatják magukat csak azért, mert egy ország védekezni merészel, amikor megtámadják.

Cs. Liszka Györgyi portréját Somogyi Tibor készítette


Hégli Dusan
koreográfus, az Ifjú Szivek Táncszínház művészeti vezetője

A legfontosabb változás, hogy Oroszország miatt esetleg újra elfogadottá válik Európában is a nézeteltérések fegyveres erővel való megoldása. Már magának ennek ténynek a felismerése is rémisztő, megváltoztatja mindennapjainkat. Minden más csak ennek a következménye. Megváltoztak a prioritásaink.

Remélem, hogy mi közép-európaiak is leszünk annyira bölcsek, hogy felelősséggel végig tudjuk csinálni az előttünk álló időszakot, mert jól látszik a kremli évtizedes propaganda eredménye. Nemcsak az emberek egy része, de egész kormányok is áldozatául esnek. Márpedig ez nagy befolyással lesz a végkimenetelre.


Simon Attila
történész, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója

Talán meglepő, de nem látom a változást. Persze, ha a közbeszédet nézem, máshová kerültek a prioritások, a háborús fenyegetettség, az energiaválság, az infláció napi szintű témává vált. Ám abban a tekintetben, hogyan szervezik meg az emberek az életüket, nem sok változást látok. A sok panasz ellenére nem érzékelem azt, hogy a családok jó része visszafogta volna a túlzó fogyasztását, és azt sem látom, hogy a Földünket fenyegető klímakatasztrófa árnyékában a hétköznapi ember jobban odafigyelne a környezetére.


Urbán Péter
a TANDEM alapítója és igazgatója

Az én generációm csak a nagyszülők elbeszéléseiből hallott a háborúról. Szinte minden Életmesék kötetben mesélnek a II. világháborúról a 70 év felettiek, akikkel beszélgettünk. Most meg hirtelen felkerültek a mentális térképünkre a bombázások, a halott civilek, a menekülő árva gyerekek. Három kiskorú fiam van, eddig soha nem gondoltam arra, hogy valaha is háborúba kell menniük majd. Február óta többször eszembe jutott, hogy mi van, ha mégis?


Németh Ilona
képzőművész

Az ukrajnai háború alapjaiban rengette meg a biztonságunkat, amely már az elmúlt két év Covidja után egyébként is nagyon megtépázódott. Épp, amikor mélyebbet szívhattunk volna a friss levegőből 2022 tavaszán, akkor február 24-én megtörtént. Olyan határokat lépett át az orosz agresszió és támadás, amiről azt gondolhattuk, hogy ennek lehetősége már mögöttünk van a XX. század háborúival. Az orosz háború szerves részének tekintem az időpont kiválasztását is – időzítve az éppen picit feloldódó pandémia szinte utolsó pillanatára – és akkor meg nem tudhattuk, hogy nem lesz vége belátható időn belül.


Szigeti László
a Kalligram Kiadó alapítója

A ránk vonatkozó változások terhe, jellege és mértéke elenyésző az ukrán nép áldozatvállalása mellett. Mi amiatt aggódunk, hogy a háború következményei kizökkentettek bennünket megszokott világunkból, hogy megélhetésünk egyre költségesebb és bonyodalmasabb, hogy vállalatok és intézmények tömkelege nyögdécsel, vagy már le is állt. Ezek az átmeneti terhek és félelmek, természetesen, végtelenülő szolidaritást, folyamatos kezelést, megoldásokat igényelnek, de korántsem csak az állam részéről.

Ám ha mindezzel szembeállítom a brutális tényt, hogy az ukrajnaiaknak a puszta életükért kell aggódniuk, akkor nem marad más, mint megnevezni a legfőbb bűnöst, és bűnrészességgel vádolni oroszországi és európai cinkosait. Az áldozatvállalás és a vétkes megnevezése egyrészt erkölcsi kötelesség, másrészt önvédelmi parancs, hiszen mindnyájan háborúban állunk, noha életveszélyesen nagy azok száma, akik ezt nem tudatosítják, vagy nem hajlandók tudatosítani.

Elismerem, nehéz azonosulni a valósággal, annak a ténynek a realitásával, hogy háborúban állunk az itthoni és a külföldi totalitarizmusok agresszióival szemben. Itt és most talán helyénvaló azzal az antipolitikai közhellyel élnem, hogy a politika csak létfenntartás, a magasabb rendű a politikán túl kezdődik. Ha kezdődik. Jelenleg épphogy. Mert alázatos lemondás kellene hozzá. A személyes én kurázsija, és az igazság kimondásához, valamint az azt hitelesítő áldozatvállaláshoz szükséges lelkierő. Igen, az emberiesség kurázsija, amely, ha beérik, egy éberebb szabadság lenne a gyümölcse.


Németh Krisztián
képzőművész

A háború befészkelte magát a mindennapjainkba, tetteinkbe, gondolatainkba. Napi szinten halljuk a borzalmakat és látjuk a menekülteket az utcán. A háború közvetlen közel van hozzánk. Ennek ellenére a lakosság fele negatívan néz az ukrán menekültekre. Ez sokat elárul a nemzetről.


Balog Beáta
a Sme főszerkesztője

Tudatosítottuk, hogy Vlagyimir Putyin veszélyezteti az egész régiót. Bennünket is. Évek óta hamis hírekkel és trollok hadával harcol a területünkön, támadja az ismerőseinket és korrumpálni próbálja a politikusainkat. Sajnos, sokszor sikeresen. Tudatosítottuk, hogy bármilyen fegyveres konfliktus Európában teljes mértékben érint bennünket is. Még akkor is, ha Magyarországon és Szlovákiában a propagandamédia az ellenkezőjét mondja.


Petőcz Kálmán
az oktatási minisztérium nemzetiségi és élethosszig tartó tanulás főosztályának vezetője

Megrengett a 2. világháború után kialakult világrend, amely a nemzetközi jogra, a nemzetközi humanitárius jogra, a nemzetközi emberi jogra, valamint a szabad kereskedelemre épült és még a hidegháború alatt is úgy-ahogy működött. Ezeket az alapelveket az ENSZ egyik állandó, vétójoggal bíró tagja – Oroszország – rúgta fel.

A vétójoggal bíró tagoknak az ENSZ alapokmánya szerint éppen az lenne a legfőbb feladata, hogy ezen alapelvek betartását felügyeljék. Oroszország viszont a vétójogát arra használja, hogy megakadályozza az ENSZ hathatós fellépését a megtámadott ország védelmében. Minden további válság, amit most élünk, csakis ennek a következménye.


Kossár Lajos
újságíró, gasztroblogger

Minden háború veszélyt jelent, és tragédia az emberiség történetében. Engem elkeserített annak tudata, hogy Európában városokat bombáznak, háborús menekülteket fogadunk be, akik hontalanul, céltalanul próbálják túlélni a háborút. Segíteni kell, mert sohasem tudhatjuk, mikor kényszerülünk majd mi is segítségre. De remélem, ez nem fog bekövetkezni. Azonban a félelem, a bizonytalanság megmarad bennünk.


Tokár Géza
politikai elemző, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője

Csak egy bizonyos szintig telítődhetünk információkkal és félelmekkel, lehetetlen huszonnégy órában aggódni. Az ukrajnai orosz invázióról szóló hírek átvették a Covid-tudósítások szerepét, és napi szinten velünk vannak, állandó vitatémává vált, mi történik Ukrajnában, és kinek van igaza. Én pedig ugyanannyira emlékezni fogok az orosz támadás hajnalára, mint szeptember 11-ére – mikor tudatosítottam, hogy számomra teljesen váratlanul tényleg háború lesz a szomszédban.


Bindics Gábor
kulturális menedzser

Megértettük, illetve közelebb kerültünk annak megértéséhez amit elfelejtett már három generáció, hogy mennyire törékeny a béke. Egyúttal azt gondolom, hogy rengeteg értékrendi dologban megosztottak vagyunk, viszont az ukrajnai háború kérdésében összezárt a társadalom nagy része, ezért talán elértük azt, hogy európaiként tudunk gondolkodni és nem egy billegő posztszocialista országként.


Rácz Vince
rádiós és televíziós műsorvezető

Putyin megmutatta, kukacos az alma, a kollektív pszichózis, a hazafias hisztéria militarista orgiába fullad. Ugyanakkor a válság mélyítheti az uniós integrációt, sikerülhet lemondani az olcsó, de rabságot jelentő molekulákról, az ukrán oltalomkeresők miatt pedig befogadóbbak lehetünk a menekültekkel szemben, akár még kvótás kedvünk is támadhat.


Mrva Marianna
szociológus

A társadalom többi tagjába és az intézményekbe vetett bizalom alapvető fontosságú ahhoz, hogy az ilyen és ehhez hasonló válsághelyzeteket közösségileg átvészeljük. Már a háború és a koronavírus-járvány előtt is ennek a bizalomnak a hiánya jellemzett minket, így a háború és a nyomában megjelenő bizonytalanság leginkább a társadalmi kohézió csökkenését, a törésvonalak elmélyülését vonta maga után.


Vasik János
a Pátria Rádió megbízott főszerkesztője

Azt gondolom, hogy egyfajta vízválasztó lett, és szembesített bennünket a kérdéssel, hogy vajon tényleg demokráciát akarunk-e, vagy despotizmust. Nem biztos, hogy mindenki megértette, milyen háborút vívnak meg helyettünk az ukránok, köztük ukrajnai magyarok is.

És itt a másik szembesítés, ezúttal csak nekünk, szlovákiai, felvidéki magyaroknak: mit gondolunk azokról a kárpátaljaiakról, akik Putyinnal szemben, az „elnyomó”, sok esetben tényleg kárhoztatható Ukrajnáért adják életüket, s teszik ezt önként? Hány hazája van, hol van és mi a hazája a kisebbségi magyarnak?


Hushegyi Gábor
esztéta

Putyin katonai agressziója Ukrajna ellen egy korszakhatárt jelent, az eddigi naivitás és jóhiszeműség helyett szembe kell nézni az orosz birodalmi ambíciókkal. Ez fájni fog mindenkinek az EU-ban, ám az ukrán katonák és civil lakosság ehhez képest számtalanszor nagyobb megpróbáltatásnak vannak kitéve, és ne feledjük, hogy értünk is szenvednek és áldozzák fel életüket.


Ádám Zita
peadgógus, pedagógiai szakíró

A háború utáni világban nőttem fel, felnőttek komoly elbeszélése alapján halvány emlékeim vannak a világégésről. Az ukrajnai háború ezeket a fájó emlékeket szaggatta most fel bennem, előhozta a félelmet, gyermekeim jövőjének féltését, a megszorításokkal való élést, amikor meg kell gondolni, mire telik és mire nem, ami ezelőtt természetes volt.

Az én nemzedékem mindig arra várt, hogy élhetőbb lesz a világ, úgy igyekezett élni és dolgozni, értéket teremteni. De a világot néhány öntörvényű ember dirigálja, akiknek az emberi élet nem érték. Bennem félelmet, elkeseredést kelt a háború, minden emberi igyekezet, alkotás, jóindulat hiábavalóságát.

A másik oldalon elképeszt az elszántság, a nemzet összefogása, a reményteli bizakodó tervezés az anyagi világ romjain, egymás önzetlen megsegítése, ami üzenet a kételkedőknek, üzenet a mának és a jövőnek: az ember teremtésre alkottatott, aki mindenek ellenére képes új világot építeni, a kétségbeesőnek segítségül odanyújtja a kezét, a szűkölködővel megosztja kenyerét.

Az értékeket ilyen időkben csak azok mentik és emelik fel, akik számára az mindenkor etalon volt. Ezért kell figyelni a bátor, kritikus gondolkodású emberek magatartására, és bátorságunkról, együttérzésünkről kell félelem nélkül tanúbizonyságot tenni. Ez segít önzetlen, érző és értő embernek maradni.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Ankét

Menekültek

Orosz–ukrán háború

Volodimir Zelenszkij

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak