Holoda Attila energetikai szakértő: A szankcióknak semmi közük a magyarországi üzemanyagár-sapkák eltörléséhez
Európa saját magát is meglepve bebizonyította, hogy tud alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
A jelenlegi infrastrukturális fejlettség mellett Magyarország más forrásból is tudna gázt vásárolni, rossz döntés volt 2021-ben hosszútávú szerződést kötni az oroszokkal, és az az érv sem állja meg a helyét, hogy az orosz gáz olcsóbb lenne, mondja Holoda Attila energetikai szakértő, korábbi energetikáért felelős helyettes államtitkár. Interjúnkban arról is beszél, hogy
- milyen hatása látszik az üzemanyagár-sapka eltörlésének,
- miért volt alapvetően hibás az üzemanyagár-sapka,
- mennyi ideig tart, amíg megszűnnek az ellátási zavarok Magyarországon,
- miért nem hibáztathatók a szankciók az ársapka kivezetéséért,
- mennyire van hasonló helyzetben Magyarország és Szlovákia az energiaellátást tekintve,
- mi vár ránk az előttünk álló télen a gázellátás ügyében.
Az egyik újabb fejlemény Magyarországon energiaügyben az üzemanyagár-sapka kivezetése. Hogyan értékeli ezt az intézkedést?
Nyilvánvalóan pozitívan értékelem ezt a döntést. Alapvető hiba volt beleavatkozni a piaci folyamatokba olyan formában, hogy gyakorlatilag kiszorították a piacról azokat a nagykereskedőket, akik korábban Magyarországra üzemanyagot szállítottak.
Korábban a Mol csupán az üzemanyagtöltő állomások 70 százalékát látta el, kénytelen volt a 100 százalékukat ellátni, ami magától értetődően hiányhoz vezetett. Ebben az is közrejátszott, hogy a Mol finomítóit ugyanúgy karban kell tartani, mint más finomítókat. Ezt a karbantartást ugyan tavasszal elhalasztották, de nem lehetett tovább halogatni.
Látszott, hogy egyre komolyabb hiány alakult ki a piacon, egyre nagyobb tumultus. Ez mindig maga után vonzza az újabb és újabb pánikhelyzeteket: mi lesz, ha elfogy az üzemanyag. Ilyenkor „biztos ami biztos”-alapon azok is elkezdenek tankolni, akik annyira nincsenek rászorulva, mert ritkán ülnek be az autóba és akkor is keveset használják.
Mindez odáig vezetett, hogy a Mol az utóbbi időszakban már a kisebb benzinkutak megrendeléseit – amiket korábban nem is ő látott el – nem tudta teljesíteni, sőt a saját kútjain is volt üzemanyaghiány.
Milyen hatásai vannak az ársapka kivezetésének?
Most már nagyjából mérséklődött a pánikfelvásárlás, már nincs nagy tumultus és sorban állás a kutakon (az interjú pénteken készült – a szerk. megj.). Vannak még kutak, amiknek akadozik az ellátásuk, ez még egy ideig el fog tartani. Sok helyen még érvényben vannak a megvásárolható mennyiségre vonatkozó korlátozások. De a pánikfelvásárlások megszűnésével normalizálódik a helyzet, javult a töltőállomások ellátottsága.
Másrészt pedig fokozatosan vissza fognak lépni a piacra azok a nagykereskedők, amelyek az úgynevezett fehér kutaknak, azaz a Mol-tól és a nagy multiktól független kutaknak az ellátását biztosítani újra fogják. Ez azonban időbe telik: ezek a beszállítók február 15-e után átszervezték a teljes logisztikájukat, Magyarország helyett máshova szállítottak. (A 2021 november 15-én bevezetett ársapkát február 15-től hosszabbította meg először a kormány, február végétől a nagykereskedelmi árat is befagyasztotta – a szerk. megj.) Most újra át kell alakítani a logisztikát, át kell csoportosítani a szállítást.
Minden olyan intézkedés, ami arra utal, hogy a magyar kormány nem habozik egyik napról a másikra beavatkozni a piaci műveletekbe, nagyon nagy bizonytalanságot kelt. A bizalmat visszaszerezni nem olyan egyszerű.
Hernádi Zsolt Mol-vezér szerint körülbelül két hónapig tart majd, mire helyreáll az üzemanyag-ellátás, ez ön szerint megalapozott?
Én azt gondolom, hogy ennél lehetünk egy kicsit optimistábbak. Hernádi Zsolt két-három hónapról beszélt, szerintem másfél-két hónap kell, amíg helyreáll az ellátás, meg tudják nyugtatni a nagykereskedőket, hogy nem fognak rájuk plusz adókat kivetni, vagy nem fogják az ellátásbiztonságra hivatkozva lefoglalni a Magyarországra hozott készleteiket. Az átszervezéshez azonban másfél hónapra biztosan szükségük lesz. Decemberben, a karácsonyi időszakban egyébként is mindig problémás megszervezni a szállítást.
A kormány a Brüsszelt és az uniós szankciókat okolja azért, hogy rákényszerült a hatósági ár kivezetésére. Ez az érvelés mennyiben állja meg a helyét? Van-e bármilyen összefüggés az ellátási zavarok és az olajszankciók élesedése között?
December ötödikén lépett életbe a kifejezetten a nyers kőolajra vonatkozó embargó, ami alól Magyarország, Szlovákia és Csehország felmentést kapott. Az ellátási zavarok már másfél-két héttel korábban kezdődtek, a Mol-finomító karbantartása elhúzódott és az ellátás nem tudott visszaállni a korábbi szintre.
A szankcióknak az égadta világon semmi közük nem volt ehhez, főleg úgy, hogy felmentést is kaptunk alóluk. Maga a miniszterelnök mondta a december másodikai rádiós beszédében, hogy a felmentésnek köszönhetően semmiféle ellátási zavar és hiány nem léphet fel. Miközben már akkor, amikor ezt mondta, voltak ellátási zavarok.
Alapvetően azt gondolom, hogy a kormány kommunikációja és a valóság elég távol áll egymástól.
A kormánynak ahhoz a kommunikációjához mit szól, hogy annak kell örülni, hogy 13 hónapig olcsóbb volt a benzin, ami sehol máshol nem volt ilyen olcsó Európában, és emiatt megérte ez a pár napos káosz is?
Az egyszerű fogyasztó ezt természetesen pozitívan értékeli, mindenki szeretne kevesebbet fizetni. Ugyanakkor érdemes abból a szempontból is megvizsgálni a kérdést, hogy ebben az időben sok kis benzinkút ment tönkre vagy került csődközeli helyzetbe, amik nem biztos, hogy talpon tudnak maradni. Ez mindenképpen rombolja a piacot és korlátozza az üzemanyag elérhetőségét.
Ha pedig elsősorban a nagy multinacionális cégek benzinkutai maradnak életben, az árat is ők tudják majd alakítani, csökken az a fajta egészséges piaci verseny, amihez a kisebb kutak is hozzájárultak.
Emellett a kis benzinkutak jelentős része olyan településeken található, ahol a multinacionális cégek kútjai nincsenek jelen. Az ott lakók arra fognak kényszerülni, hogy messzebbre járjanak tankolni, ami nekik plusz költséggel fog járni.
Hosszú- vagy akár középtávon sem érte meg a 480 forintos benzin. A mesterségesen alacsonyan tartott ár hiába kedvező a vásárlóknak: ha a kereskedőknek nem éri meg, akkor szűkülni fog a kínálat. Ha szűkül a kínálat és a kereslet nem változik, az mindig áremelkedéshez vezet. Ha pedig nem tud emelkedni az ár, akkor hiány lesz.
Lesz-e dízelhiány Európában, ha életbe lép februárban az embargónak az a része, hogy nem lehet orosz kőolajből készült termékekkel kereskedni? Ez hogyan érintheti a Slovnaftot és a Mol-t?
Mindenképp okozhat zavart. A Mol egy multinacionális vállalat, Szlovákiában, Romániában, Horvátországban és Ausztriában is tevékenykedik. A szankció miatt a finomítók közötti korábbi optimalizálás nem fog működni.
Eddig a pozsonyi finomítóban készült termékek megjelentek a magyar piacon is, ahogy a százhalombattai dízel a szlovákiai vagy a romániai piacon. A szankció életbe lépése után ezek a logisztikai megoldások komoly kihívást fognak jelenteni a Mol-nak, erre Hernádi Zsolt is utalt a kedd esti bejelentés során.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a Mol finomítói nagyjából 30 százalékban képesek már most is, mindenféle újabb beavatkozás nélkül máshonnan származó, akár hazai kitermelésű kőolaj feldolgozására is.
A szankció a szállítható mennyiség bizonyos részét biztosan korlátozza majd, ezt az Európai Unió szigorúan ellenőrizni fogja. Én azt feltételezem, hogy a Mol egyre nagyobb mértékben fogja átállítani a saját finomítóit arra, hogy alkalmasak legyenek nem orosz eredetű olaj fogadására is. Vagyis növelni fogja a gyártás azon részét, ami nem orosz kőolajból származik, és ebből legalább részben meg fogja tudni oldani az ellátás optimalizálását az Európai Unió különböző országaiban lévő benzinkút-hálózatai irányába.
Ez biztosan nem egyszerű, egy komoly kihívásról van szó, amire a Mol készül és megpróbál előtte még tartalékolni is: mindenféle tartályokat előre feltölteni az egyes országokban a februártól szankció alá eső termékekből, hogy onnan el tudja látni az adott országban a benzinkútjait. De egy idő után ezek elfogynak, tehát mindenképpen hozzá kell majd nyúlni az ellátási lánc menedzsmentjéhez, azaz át kell alakítani, hogy honnan származó olajból hová viszi majd az üzemanyagot. Mindez érvényes a Slovnaft finomítójára is.
A piacvesztés senkinek nem az érdeke, a Mol-nak különösen nem.
Októberben megjelent egy nagy cikk a Direkt36-on, ami végigvette Orbán Viktor lépéseit a háború kitörése óta. Ennek a cikknek az egyik végkicsengése az volt, hogy Magyarország olyan szinten függ az orosz gáztól, hogy nem volt más választása, mint hogy komoly arcvesztések árán se forduljon el Oroszországtól, nehogy gond legyen a gázellátással. A kérdése tehát: 2022. február 24. után a magyar kormánynak lett volna-e lehetősége mást csinálni, mint amit csinált?
Azt kell látni, hogy egészen más már a helyzet, mint akár 25 évvel ezelőtt, amikor kizárólag a Oroszországból érkezett hozzánk a vezeték Ukrajnán keresztül. Azóta az ausztriai kapcsolat létrejöttétől kezdve mára Magyarország össze van kötve Szlovénián kívül valamennyi szomszédos országgal. Ezek az országok szintén összekötötték magukat egymással és a többi szomszédjukkal, például Szlovákia Lengyelországgal: nemrég adták át a szlovák–lengyel hálózatot összekötő vezetéket. Mi is össze vagyunk kötve Szlovákiával, így gyakorlatilag mi is elérjük a lengyel hálózatot.
A mostani infrastrukturális fejlettséggel a magyar földgázszállító rendszer ugyanúgy része a nagy integrált európai földgázszállító rendszernek, azaz Németországtól, Lengyelországtól vagy akár Norvégiától is tudunk földgázt venni.
Ez jól megmutatkozott két-három héttel ezelőtt, amikor nagyon leesett a gáz napi ára a holland tőzsdén. Egyre több LNG érkezett Európába, egyre többet termeltek az európai termelők is, de enyhe volt az időjárás, de nem fogyott annyi gáz.
Ekkor a Szerbia felől érkező Déli Áramlat vezetéken az orosz eredetű földgáz a magyarországi importnak alig a negyedét érte csak el. Ez fizikailag cáfolta azt az állítást, hogy mi csak az oroszoktól tudunk vásárolni: több napon keresztül jóval kevesebb orosz gáz érkezett hozzánk dél felől, mint máshonnan.
A fizikai kapcsolat tehát megvan, a kérdés az, hogy a kormány akar-e tenni azért, hogy jobban függetlenítse az országot az orosz gáztól.
Az elmúlt években mit kellett volna tennie az Orbán-kormánynak, hogy csökkentse az orosz gáztól való függőséget?
A háború kitörését megelőző években születtek meg az említett csővezetéki kapcsolatok a szomszédos országokkal. Nem nagyon dicsekszik velük az Orbán-kormány, hiszen ezeknek a beruházásoknak a jelentős részét még az előző kormányok indították el. Mind a horvát, mind a szlovákiai, mind a román vezeték-kapcsolat korábbi döntések alapján készült el, igaz, már az Orbán-kormányok ideje alatt.
Ha a kormány a vezeték-kapcsolatokhoz hozzáigazítja, hogy milyen szerződéseket köt meg a különböző nagykereskedelmi beszállítókkal, akkor belátható, hogy teljesen felesleges volt 2021 szeptemberében megkötni az oroszokkal egy újabb hosszú távú szerződést.
Az volt az indok, hogy olcsóbban tud Magyarország földgázt vásárolni Oroszországtól.
Nem igaz, hogy az oroszok olcsóbban adják a földgázt, még ez az indok sem áll meg. Amikor megkötötték a szerződést,
