Napunk

Szabadlábra került a világ legveszélyesebb embereként emlegetett fegyvernepper, az orosz Viktor But

Viktor But Thaiföldön 2009-ben. Fotó - TASR/AP
Viktor But Thaiföldön 2009-ben. Fotó – TASR/AP
Zobraziť väčšie rozlíšenie

Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!

1999 nyarán az amerikai biztonsági szolgálatok jóváhagyták több, konfliktusok sújtotta nyugat- és közép-afrikai ország kormánytagjainak és milíciáinak lehallgatását. Amikor kiértékelték a begyűjtött információkat, volt valami, ami nagy meglepetést okozott nekik.

Mindegyik országban más miatt zajlott háború, ám egy név mindenhol ismétlődött: Viktor But.

Egy orosz fegyverkereskedőről volt szó, aki a konfliktusokban érintett különböző feleknek szállított fegyvereket. Egyes helyeken, mint például Angolában egyszerre támogatta a polgárháború szemben álló feleit.

„Ha én nem tenném, más tenné helyettem” – reagált később But a New Yorkernek.

„Ha legális áruval foglalkozott volna, a világ egyik legnagyobb kereskedője lehetett volna. Ő egy izgalmas és nagyon destruktív személyiség. Mi a békére törekedtünk, But pedig a háborúra” – mondta 2003-ban a New York Times szerint Gayle Smith, az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács afrikanistája.

Olyan országokba is szállított kalasnyikovokat vagy az egykori Szovjetunió és Kelet-Európa raktáraiból származó föld–levegő rakétákat, ahol ezt szankciók tiltották.

Viktor But szabadulása után a repülőgépen. Fotó – TASR/AP

Tőrbe csalták

Az amerikaiak megpróbálták őt megállítani, de sokáig nem találtak rajta fogást. 2002-ben elfogatóparancsot adtak ki ellene Belgiumban, de megszökött. Több útlevelet használt, és olyan országokban mozgott, mint az Egyesült Arab Emírségek, Dél-Afrika vagy – természetesen – Oroszország.

Az amerikaiak végül csapdát állítottak neki. A karib-tengeri Curacao szigetén 2008-ban a DEA kábítószer-ellenes ügynökei találkoztak But munkatársaival. A kolumbiai szélsőbalos terrorszervezet, a FARC tagjainak adták ki magukat, és helikopterellenes lövedékek iránt érdeklődtek.

Az üzletről személyesen Buttal kellett volna megállapodniuk Thaiföldön. Amikor egy bangkoki szállodában közölték vele, hogy a fegyvereivel amerikai helikoptereket akarnak leszedni Kolumbiában, azt felelte: „Ugyanaz az ellenségünk.”

Amikor But beleegyezett a fegyverüzletbe, a szobába thaiföldi rendőrök és az amerikai DEA tagjai rontottak be, hogy letartóztassák. „Azt hiszem, itt a vég” – mondta az egyik ügynöknek, amikor elvezették.

Mégsem ez lett az igazi vég But számára. Habár két évvel később kiadták őt az Egyesült Államokba, ahol 2012-ben 25 évre ítélték amerikai állampolgárok megölése céljából elkövetett összeesküvésért, terrorszervezet támogatásáért és légvédelmi fegyverek szállításáért, But a büntetés felét sem ülte le. Pénteken az amerikaiak idő előtt kiengedték, cserébe Brittney Griner kosárlabdázóért, akit az oroszok kilenc évre ítéltek, amiért kenderkivonatot találtak nála. Kilenc hónapot töltött börtönben.

A fogolycserére az Egyesült Arab Emirátusokban került sor. Mikor a most 55 éves But kiszállt a repülőgépből, megölelte az orosz delegáció tagjait. Az oroszok végig azon voltak, hogy Butot kiengedjék az amerikaiak, és azt állították, igazságtalanul ítélték el.

Ő volt a leghíresebb orosz, aki börtönben ült az USA-ban. Szabadon engedése után röviddel interjút adott az RT tévének, amely ezt arra használta, hogy a címben az amerikai börtönökben dívó russzofóbiáról szóló híreszteléseket terjesszen (But semmi ilyesmit nem mondott).

Saját légiflottája volt

Nemcsak az amerikai börtönökben ülő leghírhedtebb orosz került így szabadlábra, hanem az elmúlt harminc év egyik legjelentősebb fegyverkereskedője is. But kihasználta a Szovjetunió bukását és a vasfüggöny lehullását, hogy felfuttassa a bizniszét.

Dusanbéből származik, amely ma Tádzsikisztán fővárosa. 18 évesen berukkolt a hadseregbe, leszerelése után pedig a moszkvai Katonai Főiskolán tanult idegen nyelveket – ezt az intézményt gyakran nevezik az orosz katonai titkosszolgálat, a GRU „keltetőjének”. But visszautasította, hogy valaha a titkosszolgálatoknak dolgozott volna, ám szakértők szerint minimum az valószínű, hogy közel állt hozzájuk.

Butnak jó nyelvérzéke volt, állítólag már gyerekként tudott eszperantóul, az iskolában pedig megtanult portugálul, arabul és fársziul is.

A Szovjetunió bukása után szovjet Antonov és Iljusin típusú teherszállító gépekhez jutott hozzá, amelyek számára nem gond leszállni az afrikai dzsungelek átmeneti repterein. Air Cess nevű fuvarozó cégének fénykorában 60 repülőgépe volt.

Ennek köszönhetően beindíthatta a nagybani bizniszt, és az egyik, ha nem a legnagyobb fegyverkereskedővé vált a világon.

„Sok fegyvercsempész létezik. Az a különbség köztük és Viktor But között, hogy neki volt egy saját légiflottája. Az emberek feltehetik a kérdést: ő volt a legnagyobb fegyvercsempész? Én az egyik legnagyobb fegyverkereskedőnek látom őt” – mondta az ABC News szerint Rob Zachariasiewicz, a DEA egykori ügynöke, aki segített lekapcsolni Butot Thaiföldön.

But különböző országokba szállított fegyvert, de a legtöbbet talán Afrikába. Közeli munkatársa volt Charles Taylor libériai diktátornak, akit a nemzetközi bíróság elítélt háborús bűnök elkövetéséért. Sierra Leonéba, Szudánba, Líbiába, Angolába, Algériába, a Kongói Demokratikus Köztársaságba, Ruandába is szállított fegyvereket. A repülőgépei gyakran gyémántokkal a fedélzetükön szálltak fel ezeknek az országoknak a reptereiről.

Azzal is vádolták, hogy az Al-Káidával és a tálibokkal üzletel, ezt viszont tagadta. Azt állította, hogy Afganisztánba csak a tálibellenes ellenzék számára szállított fegyvereket. Egy ilyen repülőgépet 1995-ben a tálibok a személyzetével együtt eltérítettek. Később But emberei kiszabadultak.

A halál kalmára

Ma úgy is nevezik őt, a halál kalmára. Ezt a becenevet az egykori brit külügyi államtitkárnak, Peter Hainnak köszönheti.

„But a halál kalmára, aki egy légiflottát és szállítási láncokat irányít, Kelet-Európából hozva a fegyvereket, főleg Bulgáriából, Moldovából és Ukrajnából, hogy Libériába és Angolába szállítsa őket” – mondta 2003-ban a brit parlamentben Hain.

But története inspirálta a Halálnepper című 2005-ös filmet is, Nicolas Cage-dzsel a főszerepben.

„Viktor But a szememben a világ egyik legveszélyesebb embere” – mondta 2010-ben Michael Braun, az amerikai DEA volt műveleti főnöke a CBS Newsnak.

Sok szakértő úgy látja, ma már nincs akkora jelentősége, mivel 14 évet rács mögött töltött. A Kreml számára viszont nagy győzelem a szabadon engedése, írta Mark Galeotti brit Oroszország-szakértő.

Szerinte az orosz titkosszolgálatok tiszteletben tartják azt a hagyományt, amely még a KGB idejéből származik, és mely szerint mindig igyekeznek kihozni az embereiket. Erre használták az amerikai kosárlabdázó ügyét, akit de facto túszul ejtettek. Orosz fogságban van Paul Whelan egykori amerikai tengerészgyalogos is, aki 16 évet kapott állítólagos kémkedésért. Oroszország őt is kicserélheti valamelyik amerikai fogságban lévő állampolgárára.

„Butnak már nincs valós értéke az oroszok számára. Kontaktusai régiek, tudása elavult, utazási kapacitása egyenlő a nullával. Új ügynököket taníthat be, vagy egyszerűen kényelmes nyugdíjba vonul. Mindenképpen Moszkvának a sajátjai iránti odaadásának jelképévé válik. Még a mai konfrontatív közegben is megkapja, amit akar – akár igazságosan, akár csalással” – írta Galeotti.

But 14 évet töltött börtönben, a teljes büntetést nem üli le. Fotó – TASR/AP

Afrika

Amerikai Egyesült Államok

Oroszország

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak