Rapperből lett kultúrház-igazgató. Elköteleztem magam Párkánynak, mondja Baranyovics Borisz
- Párkány és környéke a Napunk fókuszában. A szlovákiai magyarok történeteiről és problémáiról írunk, egyenesen a régiókból. Ezeket a dél-szlovákiai sztorikat csak nálunk találod meg.
Baranyovics Borisz sok éve érdekes szereplője a párkányi kulturális életnek: költőként, rapperként, slammerként, dalszövegíróként indult, a Jóvilágvan együttessel is zenélt, majd Pozsonyban bukkant fel különböző rendhagyó kulturális projektekben.
Decembertől egy nagy váltással a párkányi kultúrház igazgatójaként dolgozik – ebből az alkalomból kérdeztük arról, hogyan lesz egy alternatív művészből egy kisváros kultúrafelelőse, hogyan árult szódát Pozsonyban, mi van a párkányi DJ-harcosokkal, és mit akar csinálni a párkányi kultúrházban.
Téged sokáig rapperként, slammerként, költőként ismerhetett a közönség, most pedig kultúrház-igazgató lettél. Nem csalódás ez az egykori éned számára?
Nem csalódás, inkább izgalmas kihívás, a kettő pedig nem zárja ki egymást. Beadtam a pályázatomat, és engem választott ki a kulturális bizottság, amit a testület tagjai is megszavaztak. Szeretnék erre a bizalomra rászolgálni, és újra a kultúra szolgálatában tevékenykedni.
Mielőtt visszatértél volna Párkányba, évekig Pozsonyban működtél, és ott voltál a pozsonyi KC Dunaj kulturális központ megnyitásánál is. A verseid máig ott vannak a Dunaj lépcsőházának a falán, de a Dunajt épp be fogják zárni az eddigi helyen. Mi lesz a sorsa ezeknek a verseknek?
Minden mulandó. Hallottam, hogy bezár a Dunaj, és volt egy búcsúbuli is a kollégáknak, akik valaha ott dolgoztak, de ezen már nem tudtam részt venni. Ez egy nagyon jó projekt volt, mert ahogy lediplomáztam Budapesten, az ELTE néprajz szakán, másnap már kezdtük is kétkezi munkával átalakítani a KC Dunaj belső tereit. Egy olyan kulturális központot akartunk létrehozni Pozsonyban, ami abban az időben egyedi dolog volt.
A városnak nagy szüksége volt erre, és nagyon örülök, hogy sokáig élő kulturális központként működött, rengeteg látogatóval és rendezvénnyel, színházzal, koncerttel, könyvbemutatóval, beszélgetőesttel, tánciskolával. A pozsonyi művészeti élet központja volt sok éven át.
Az utóbbi években viszont már kommerszebb szórakozóhely lett belőle, mint amilyennek az elején indult. Számodra ez nem volt csalódás?
Sajnos az utóbbi években nem nagyon követtem figyelemmel a KC Dunaj életét. Az elejéről tudok beszélni, később a családalapítás miatt kiestem ezekből a kulturális körökből. Az biztos, hogy rengeteg energiára és kreativitásra van szükség az ilyen és hasonló dolgokat fejleszteni, életben tartani.
A pozsonyi időszakodban volt még egy érdekes projekted, amikor szódásnak álltál. Hogyan tekintesz vissza arra az időszakra?
Ezt az egyik volt kollégámmal, Bindics Gáborral csináltuk, aki a pozsonyi Régi Vásárcsarnok újraélesztését valósította meg, és akivel a KC Dunajban is egymást segítve együttműködtünk. Benne fogalmazódott meg a gondolat, hogy újra kellene éleszteni Pozsony belvárosában ezt a régi magyar szakmát. Egy szódás vállalkozást indítottunk el, ahol négy évig dolgoztam. Hétfőtől szombatig minden nap kiszállítottuk a szódát a helyi bároknak kerékpárral, illetve egy szódabárt is üzemeltettünk a szombati piacokon és a Vásárcsarnok koncertjein.
Átadtam a stafétát, a vállalkozás túlélte a Covidot, és jó dolognak tartom, hogy van egy szódás Pozsonyban. Üzemeltettünk egy ingyenes könyvcseréldét, amiben veled is partner voltam, a Közért nevű vállalkozást, ahol rengeteg ember megfordult. Én korábban és most is szerettem száz százalékig odateni magam az új és jó kulturális kezdeményezésekhez. Nem a pénz érdekel, hanem hogy közös erővel hozzunk létre valami minőségit.
Amikor visszatértél Párkányba, nem hiányzott a nagyvárosi nyüzsgés?
Jó volt hazajönni. Nem hiányzott a buszok dudálása, a rendőrautók és mentők éjjeli szirénahangjai. Előtte Budapesten és Prágában is éltem. Jó volt hazajönni, mert közben a szüleim is idősebbek lettek, és az itt maradt barátokkal is tudtam ápolni a kapcsolatot. Fontos nekem a Duna közelsége, sokat jelent a kert, szőlővel, gyümölcstermesztéssel is foglalkozom. Nagy örömmel köteleztem el magam Párkány felé, és nem szeretnék innen elköltözni, mert úgy érzem, a gyerekeim is jól érzik itt magukat.
Sok változást érzékeltél Párkányban, amikor visszatértél?
