Téli mínuszokban is élvezik a fürdést a Dunában a Párkányi Fagyos Kakasok

Párkányban egy lelkes csapat már három éve késő ősztől kora tavaszig megmártózik a hideg Dunában. A közösségi médiának, és a szájreklámnak köszönhetően a városban mindenki ismeri őket, vagyis a Párkányi Fagyos Kakasokat.

Gyetven Miklós 51 éves párkányi vállalkozó az egyik alapító tag, vele beszélgettünk a hideg vizes fürdőzésről, a motivációról, a nehézségekről.

Mikor kezdték a hideg vizes fürdést, és honnét jött az ötlet, hogy ilyesmivel próbálkozzanak?

Négy éve nyáron, amikor szabadságon voltam, elolvastam Wim Hofról, a Jégemberről egy könyvet, amelyben szó volt a hideg vizes fürdésről. Nagyon fázós voltam akkoriban, a 25 fokos víz is hideg volt, de eldöntöttem, hogy a következő télen kipróbálom, milyen lehet a hideg vizes fürdőzés.

Már nyár végén elkezdtem tesztelni a szervezetemet, hogy hogyan reagál a Duna vizére. Nem összehúzódva, hanem ellazulva mártóztam meg, hogy a testem „befogadja” ezt a közeget – ez tejesen új tapasztalat volt.

Tehát egy könyv adta az inspirációt a Párkányi Fagyos Kakasok alapítójának?

Igen. És rögtön szeptembertől elkezdtem fokozatosan szoktatni a szervezetemet az egyre hidegebb vízhez. Nagyjából minden ötfokos lehűlés egy kisebb ünnep volt, a 15 fokos víz is, a 10 fok elérése stb.

A leghidegebb a 0,8 fokos Balaton volt azon a télen. Jég borította a tó szélét, én pedig egy lékben megmártóztam.

Egyedül kezdte, vagy voltak társai?

Egy barátom már korábban is kipróbálta a hideg vizes fürdőzést, és engem is csábított, de akkoriban ez még nem érdekelt, nem vettem komolyan. Amikor megszületett bennem a döntés, hogy én is kipróbálom, akkor szóltam a barátomnak, és elkezdtük. Arról volt tudomásunk, hogy ketten már járnak télen a Dunára, őket is megszólítottuk.

Kerestünk egy időpontot, ami mindenkinek megfelelt, így esett a választás a vasárnap délelőttre – ez egészen máig változatlan, a vasárnapi ebéd előtt járunk felfrissülni. Elkezdtünk képeket megosztani a közösségi médiában, és egyre többen csatlakoztak hozzánk, főleg Párkányból, de esztergomi „kakasunk” is van. Két éve járt nálunk Jakus Mihály, a dunai rozmár Magyarországról. Szilveszterkor 32-en fürdőztünk egyszerre – ez volt a maximum létszám.

Mi abban a jó, ha télen, fagypont alatti hőmérsékletben, az ember belegyalogol a hideg Dunába? Miért tesz ilyet valaki, akit nem kényszerítenek?

Ezt a kérdést már én is föltettem párszor magamnak. Előfordult már, hogy a téli zimankóban levetkőztünk, elindultunk a jéghideg víz felé, és akkor fölmerült bennem, hogy mit keresek itt, valóban akarom-e.

És mi táplálja a motivációt? Megvannak a kitűzött célok, melyeket teljesíteni kell?

Egyrészt ez egy jó buli, másrészt van egy tágabb perspektíva: gyakran hisszük az életben is azt az elénk kerülő akadályokról, hogy legyőzhetetlenek. Én is elképzelhetetlennek tartottam korábban, hogy egyszer jól fogom magam érezni a jeges vízben. Erősíti bennünk a kitartást és az elszántságot, amit az élet más területein is fel tudok használni. Harmadrészt ez egy remek közösségi élmény.

Milyen hatása van az egészségére, az immunrendszerére?

Azt tapasztaltam, hogy ritkábban vagyok beteg. Korábban sokszor fájt a torkom, de ez most megváltozott.

A hideg vizes fürdőzés kezdetén, több mint három éve, a szervezet még leadott egy-két jelzés, volt enyhe torokkaparás, de ezek a tünetek később megszűntek – a testem hozzászokott a hideg vízhez. Kijövünk, megtörülközünk és kocogunk két kört a parton.

Miért kell kocogni?

Ha bemegyek a hideg vízbe, az erek összezárnak, ezért jobban elviselem a hideget. Amikor kijövök a vízből, az erek újra megnyílnak, föl kell melegednie a szervezetnek. Ha nem kocogunk, ránk tör a reszketés.

Mire kell odafigyelni, ha valaki hideg vizes fürdőzésre adja a fejét?

Azt a szabályt vezettük be, hogy annyi percig maradunk a vízben, ahány fokos a víz. Ha túl sokáig maradnánk a nagyon hideg vízben, akkor hipotermia, a szervezet kihűlése, nagyon alacsony testhőmérséklet lépne fel.

Néhányan kesztyűt húznak, amikor már nagyon hideg a víz, mert az ujjak vékonyak, és könnyen átfagynak; vagy a víz felszíne fölé emelik a kezüket. Én mindig kesztyű nélkül merülök, és a kezemet is a víz alatt tartom. Ha 3–4 percig maradok a nullához közeli hőmérsékletű vízben, akkor az ujjaim teljesen átfagynak, és amikor kijövök a vízből, az ingemet nem tudom begombolni, annyira elgémberednek az ujjaim.

Mindig az első perc vagy percek a legnehezebb. A vége felé már szinte langyosnak érzem a vizet.

Mielőtt belefogtak a fürdőzésbe, utánanéztek annak, hogy milyen szakirodalma van ennek a tevékenységnek, illetve milyen orvosi ajánlások, tanácsok alapján érdemes elkezdeni?

Elsősorban az interneten elérhető forrásokra támaszkodtunk. Az egyik alapszabály az, hogy senki se menjen hideg vízbe egyedül. Egy makkegészséges emberrel is előfordulhat, hogy jön egy rosszullét, és jó, ha ilyenkor van valaki mellette, aki kihúzza a vízből, segítséget nyújt vagy hív.

A másik fontos dolog, ha fürdőzés közben nem érezzük jól magunkat, érkezik valamilyen jelzés a szervezetünktől, akkor arra figyeljünk oda. Velem is megtörtént egyszer, hogy fél perc után kijöttem a vízből, mert nem éreztem jól magam. Ezt az egészet nem azért csináljuk, hogy szenvedjünk közben és feleslegesen kockáztassunk, hanem azért, hogy élvezzük.

Megtörtént az, hogy valaki önök közül rosszul lett, és orvosi segítséget kellett kérni?