Napunk

Napunk newsfilter: Radičováék legalább méltósággal tudtak bukni

Igor Matovič és Richard Sulík. Fotó - TASR
Igor Matovič és Richard Sulík. Fotó – TASR

1. Nem nagyon van már visszaút a Heger-kormány számára. 2. Nagy Testvér az ügyészségen? 3. Vágtat a magyar infláció.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

A híreket válogatta és kommentálta Finta Márk

1. Eljutottunk a pontig, ahonnan már nincs visszaút

Ha valaki emlékszik még Iveta Radičová kormányának buktatására 2011-ben, az tudja, milyen intenzív volt az a parlamenti vita, de mégis: volt valamiféle színvonala. A politikusok mintha akkor mondtak volna valamit, és nem csak a szél süvöltött a szájukból.

Nem romantizáljuk azt a parlamenti vitát sem, hiszen sokkoló volt látni, ahogy Radičová kormánya kibont egy banánt, a gyümölcsöt Robert Fico kezébe nyomja, majd maga elé dobja a banánhéjat, és látványosat esik rajta. Abban a látványos bukásában ugyanis volt némi méltóság.

A Heger-kormány elleni bizalmatlansági indítványról ma kezdődött a parlamenti vita, és ezek a viták általában mindig az elején érdekesek, hiszen akkor hangzanak el a lényegi dolgok: ki, kit és miért akar megbuktatni, és mit szól hozzá az érintett. Ezekre a kérdésekre azonban már az egész ország tudja a válaszokat.

Richard Sulík, az SaS elnöke tehát nem mondott semmi meglepőt, vagy olyasmit, amit ne mondott volna már korábban. Vádjainak jó része teljesen jogos volt: Eduard Hegert szinte levegőnek nézve kimondta az egyértelmű tényállást: ezt a koalíciót Boris Kollár és Igor Matovič vezeti, és nagyon rosszul csinálják, amit csinálnak – miközben Heger nem csinál semmit.

Sulík arról is beszélt, mennyi mindent lehetne máshogy csinálni, és mennyi alternatívája van ennek a kormánynak. Sőt, azt is belengette, hogy ha a Heger-kormányt értelmes módon rekonstruálják – értsd, kirúgják belőle Matovičot –, akkor akár még támogatná is az új kabinetet az SaS.

Sulík azonban téved – vagy legalábbis nagyon alábecsüli a helyzet komolyságát. Mikor arról igyekszik meggyőzni a népet, hogy a kormány bukása nem jelent automatikusan előrehozott választásokat és Robert Fico visszatérését, egyszerűen elfeledkezik arról, hogy a Smer elnöke sokkal tehetségesebb, agresszívebb, populistább és gátlástalanabb politikus bárkinél a jelenlegi politikai palettán. És minden bizonnyal nagyobb hatalma is van – hiszen csodálatos módon kerül el minden veszélyt, elég, ha valaki a 363-as számra gondol egy főügyészségi irodában.

Márpedig ha nagyobb hatalma van, akkor élni is fog vele. Fico egyáltalán nem politikai hulla, hiába tűnt úgy egy darabig. Fico teljesen nyugodtan baktat szembe bárkivel, és lepattannak róla a golyók.

Fico ki tudott építeni egy párhuzamos valóságot Szlovákiában, még ellenzékből is, levetette gátlásait, és megtalálta azokat a kisbolygókat, melyek körülötte fognak gravitálni, ha bekövetkezik a Nagy Újrarendeződés. Ott lesz mellette a Republika, melynek hőbörgői csak koncot szeretnének, és ott lesz mellette Boris Kollár is, mert Boris Kollár okos ember, és tudja, mikor kell időben csapatot váltani. A többi pedig már csak tárgyalás kérdése.

Egyetlen ember van, aki tehetne ez ellen. S az Eduard Heger. A megrázó a történetben azonban az, hogy Heger nem próbálkozik, pedig nagyon pontosan látja, mi fog történni. És ezt el is mondja. De minek.

Heger ugyanis nem azt az utat választotta, hogy fogja magát, és meglep mindenkit azzal, hogy elküldi Matovičot a kormányból. Hanem azt, hogy mond pár teljesen elkoptatott és hatástalan frázist Ficóékról, és időutazásokra invitálja SaS-es barátait. Teszi ezt fapofával, fátyolos hangon, nem túl meggyőzően.

A képviselők még egy darabig egymás fejére fogják olvasni a bűnöket és vádakat, szalmabábokkal harcolnak majd, és személyeskednek – aki ezért nézné a parlamenti közvetítést, ne tegye, mert nemsokára a kampányban hallgathatja meg ugyanezt. Az azonban már most látszik, hogy itt a vége, elértük azt a pontot, ahonnan már nem lehet visszafordulni.


2. Nagy Testvér figyeli az ügyészeket?

Tanulságos interjút adott a Denník N-nek Daniel Lipšic, a különleges ügyészség vezetője. A beszélgetés elsőre kicsit fárasztónak is tűnhet, hiszen Lipšic végig ragaszkodik ahhoz a taktikához, hogy a kényesebb kérdések többségére azzal válaszol, hogy ez nem az ő dolga – aztán valamilyen formában mégis érezteti a véleményét. Ám egy ponton izgalmas fordulatot vesz az interjú.

Monika Tódová ugyanis szembesíti Lipšicet egy belső levéllel, amelyben a különleges ügyészség vezetője arra kéri Maroš Žilinka főügyészt, hogy verifikáljon egy IT-technikusoktól származó információt, miszerint az ügyészség IT-rendszerében egy olyan szoftver működik, mely minden ügyész számítógépen végzett munkáját monitorozza.

Lipšic meglepődik azon, hogy ez a levél kikerült, és nem igazán akar válaszolni a kérdésre, de végül válaszából kiderül: valóban nagyon komoly a gyanú, hogy ilyen szoftver működik a szolgálati gépeken, és felmerült az is, hogy a rendszerhez az SIS-nek is hozzáférése van.

Egyelőre tehát nem lehet tudni, hogy pontosan miről van szó, és ki érintett az ügyben. Ám az sokat elárul a helyzetről, hogy ez az információ egy nappal azután látott napvilágot, hogy Lipšic a parlamentben az éves jelentésében arról beszélt: az SIS másfél éve azon dolgozik, hogy megakadályozza a legkomolyabb politikai botrányok kivizsgálását.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Daniel Lipšic

Eduard Heger

Infláció

Iveta Radičová

Koalíció

Napunk newsfilter

Richard Sulík

Ügyészség

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak