Hogyan újítsunk fel egy százéves házat? Bontás nélkül és alacsony költségvetéssel is lehetséges
Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.
Eleinte csak tetőjavításon és ablakcserén gondolkodott, később viszont építészhez fordult. Az ő közreműködésének köszönhetően sikerült a tulajdonosnak egy első köztársaságbeli munkásházból egy mai standardoknak megfelelő lakóhelyet kialakítani, és ezzel egyidőben megőrizni az eredeti épület jellegét, melyhez számos emlék kötődik.
A legutolsók egyike
Nem sok hasonló ház található már Vágsellyén. A vályogból készült kis munkásház a múlt század húszas éveinek végén épült – abban az időben, amikor a város még csak egy nagy falunak számított, a Vág a közelben folyt régi medrében, és az utcában még csak néhány ház állt. Ma az utca, amelyben a ház áll, teljesen beépített, egyik oldalról panellakások veszik körül, melyeket akkor kezdtek építeni, amikor a műtrágyagyártás megkezdődött a városban. A Vág egy rövid sétányira van.
A ház egy olyan korban jött létre, amikor az élet még más volt – az emberek az idejük nagy részét kint töltötték, de amikor a házban voltak, mindenki együtt volt. Ebből kifolyólag a ház eredetileg egy nagyobb szobából állt, mögötte egy konyha, egy fürdőszoba és egy raktár helyezkedett el. A ház előtt volt egy veranda, a ház mögött fészer, és körülötte mindenhol ott volt egy nagy kert.
Az évtizedek során nemcsak maga a ház, hanem az utca is számos építészeti átalakításon esett át. A házra egy nagy ablak került, az utca fokozatosan megemelkedett, aszfaltos úttal és járdával bővült, ami elnyelte a szűk előkertet és a lábazat egy részét. Az ablak így az utcáról nézve mindössze 60 cm magasságban maradt.
A ház azonban javításra szorult. Katarína – a tulajdonos – egy dolgozó nyugdíjas, aki ebben a házban nőtt fel, azon kezdett el gondolkodni, hogyan tovább. „Meg kellett javítani a tetőt, mert szivárgott. Gondoltam magamban, hogy talán már akkor kicserélem az ablakokat, ajtókat, veszek bútorokat…” – emlékszik vissza. Úgy döntött, hogy elad egy tulajdonában lévő kisebb lakást, és abból finanszírozza majd a felújítást.
Akkoriban egy belső tér keltette fel az érdeklődését, amelyet Zoran Samoľ építész tervezett az ORA Architekti stúdióból. Úgy döntött, hogy felkeresi őt egy együttműködési javaslattal. Ő is Vágsellyén nőtt fel, sok időt tölt ott, jól ismeri a várost és gyakran szervez építészeti napokat. Azonnal megszervezték a találkozót és még az is kiderült, hogy az építész a tulajdonos középiskolai barátnőjének a fia.
Bár új építésű ingatlanokat is tervez, bevallja, hogy vonzódik a régi házakhoz, sőt, van is egy ilyen háza. „A régi házak felújításának témája közel áll hozzám. Már kezdettől fogva volt egy elképzelésem, hogy milyen irányba vigyem a felújítást, de nem az volt a célom, hogy az eredeti ház mását készítsem el” – mondja az építész.
Emlékszik arra, hogy amikor először járt a helyszínen, a ház teljesen másképpen nézett ki. És bár az eredeti jellegét fel lehetett ismerni, korábbi módosítások lenyomatai voltak rajta. A közel százéves ház viszonylag jó állapotban volt, de több hiányossága is akadt, amelyeket ki kellett küszöbölni.
A legfontosabb, hogy száraz legyen
„Ez egy vályogház, ezért is nagyon fontos, hogy száraz legyen a falazat, és jó legyen a tető “ – mondja az építész. „A legnagyobb probléma az előszobában volt, ahol elkezdett nedvesedni a fal, ezért is végeztek injektálást (épület felújítási módszer, amelyben a falazatot megszabadítják a nedvességtől – a szerk. megj.). Az utca oldaláról létrehoztunk egy szellőzővel ellátott falat is, aminek köszönhetően áramlik a vízgőz.”
Zoran Samoľ szerint a ház az akkori építkezés minőségét tükrözi, amely fokozatosan romlásnak indult. „Az első köztársaság időszaka építkezési boomot jelentett, az akkori épületek máig őrzik értéküket. Jó minőségű tégla falazás volt, látszik a kivitelezésen. Amikor egy újabb, mondjuk 1965–1967 közötti épület falazatát tekintjük meg, a téglával végzett munka minősége már borzasztó” – magyarázza.
A ház lábazati részében több sor tömör égetett tégla található, ami aztán vályogtéglává alakul át. Bár egy kevésbé jártas ember számára ez az anyag elavultnak tűnhet, a jelenlegi körülmények között is megőrzi számos pozitív tulajdonságát. Legfőbb előnye, hogy jól felfeveszi a hőt. „Az agyagtégla szuper hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkezik, csak nem szabad benedvesednie. Akkor kemény marad, mint a kő, és örökké kitart.“
Az építész szerint a ház téglafala kellően vastag, így nem volt szükséges szigetelni a körfalakat, a szigetelést ehelyett a tetőtérben alkalmaztak. „Nem az volt a cél, hogy a házat energiatakarékossá tegyük, az feleslegesen megnövelte volna a költségvetést, a megtérülés nulla lenne. A ház viszont nem energiaigényes, inkább azt mondanám, hogy viszonylag igénytelen – kicsi, a fűthető terület ezért nem nagy és a felújítás után jól működik. Ráadásul a kert irányából sok napsütés is éri a házat.”
Ha szükség lenne a ház hőszigetelésére, akkor más lehetőségeket keresne, mint a homlokzati polisztirol szigetelést, amely szerinte nem illik ehhez az épülettípushoz. „Ma már tényleg bármit meg lehet csinálni, belülről is szigetelhető a ház, vannak hőszigetelő vakolatok” – magyarázza Zoran Samoľ.
Felújítás előtti és utáni alaprajz:
Felújított tető és új veranda
A szivárgó tető is javításra szorult. Ebben az esetben is az építész a magas színvonalú kivitelezést dicséri. „Jó volt a faszerkezet, ezért megtartottuk. Az eredeti bazini cserepet is újrahasznosítottuk, csak a törött darabokat dobtuk ki. Új tetőgerincek is készültek, mivel az eredetiek már cserére szorultak.”
Az építésznek sikerült olyan cserepet találnia, amely a leginkább hasonlít a Nyugat-Szlovákiára jellemző cserepekre, amelyeket például a pozsonyi Ľudova negyed családi házainál is használtak. Bár moha képződik rajta, ezt nem látja problémaként. „Ez csak egy mellékes dolog, amit az is befolyásol, hogy a tető hogyan van a sarkpontokhoz igazítva, és hogyan süt rá a nap” – magyarázza Zoran Samoľ.
A kert felőli hátsó oromfal, amelyhez fenyő rétegelt lemezt használtak, valamint a veranda, ahol a tetőt eredetileg vékony faoszlopok támasztották beton lábazatra, szintén átesett a szükséges felújításon. Új verandát alakítottak ki lucfenyő prizmákból, amelyek idővel elszürkülnek, a beton helyére strapabíró cement burkolat került, beépítésre került még pár lámpa és egy praktikus kültéri mosdó.
Nagyobb komfort, szorosabb kapcsolat a kerttel
Bár a költségvetés szerény volt, és a felújítás az anyagiak miatt több mint négy évig tartott, az építész szerint a ház példája annak, hogy nem minden pénz kérdése. „Az építészetnek mindenki számára, aki érdeklődést mutat, elérhetőnek kell lennie” – mondja az építész, aki maga is aktívan részt vett a munkában, és egy baráti társasággal együtt segítette az építkezést hétvégenként és a szabadidejében.
A felújítás egyik fő célja az volt,
