Napunk

Bokor Réka: Eleve hibás az a vita, amelyik úgy kezdődik, hogy „konzervatív” és „liberális”

Bokor Réka. Fotó - BR archívuma
Bokor Réka. Fotó – BR archívuma

Felmerült, hogy elinduljon a polgármesteri székért Párkányban, de úgy érzi, most képviselőként van a helyén. Szerinte az Összefogás csak részben érte el a célját, mert bár a pártegyesülés létrejött, a megújulás még várat magára.

Az „egész rohadt világ el van késve”, mondja Bokor Réka az ideológiai vitákról, amiket feleslegesnek tart, helyettük szerinte a klímaváltozás hatásaira kellene készülnünk. Támogatja a melegházasságot, de szerinte a Szövetség a struktúrájából adódóan alkalmatlan arra, hogy ebben a kérdésben állást foglaljon, és a pártnak elsősorban azok a kérdések a prioritásai, amelyek összekötnek.  A Jóvilágvan énekesnője az önkormányzati választás óta a Szövetség városi képviselője Párkányban. Interjúnkban arról is beszél,

  • hogyan egyeztethető össze a művészlét a politikai szerepvállalással,
  • mit gondol Krúbi bizonyos körökben nagy port kavart gombaszögi fellépéséről,
  • hogyan kellene viszonyulnia a szlovákiai magyar politikának Orbán Viktor kormányához,
  • érez-e ideológiai nyomást Magyarországról a támogatásokért cserébe,
  • milyen hatással lesz az önkormányzati munkájára az, hogy két éve menesztették a városi lap éléről,
  • hol helyezkedik el Gombaszög az ideológiai palettán,
  • mennyire nehéz nőként érvényesülni a politikában.

Ön elsősorban az egyik legismertebb szlovákiai magyar zenekar, a Jóvilágvan énekesnőjeként lett ismert. Honnan jött a Jóvilágvan, hogy került bele?

Én világéletemben énekelni akartam egy zenekarban, kamaszként ez volt a nagy álmom. Azt hiszem, kevesen mondhatják el magukról, hogy azt az álmot élik, amit megálmodtak maguknak tinédzserként.

A zenében számomra az a fontos, hogy emberek együtt zenélnek, és ezzel a közönségnek és saját maguknak is örömet okoznak. A zeneiparban viszont manapság a zenészektől nem azt várják el, hogy jól tudjanak zenélni, vagy jó dalokat írjanak, hanem azt, hogy profi instagramosok, tiktokosok legyenek. Mintha a fókusz teljesen átkerült volna az eladhatóságra. Büszke vagyok rá, hogy a Jóvilágvan soha nem vágyott a hirtelen sikerre, a tehetségkutatókban való befutásra.

Keresték a zenekart azzal, hogy tehetségkutatóban szerepeljen?

Persze! Legalább tizenegynéhány felkérést kaptunk, de nem hiszem, hogy ezek a műsorok a zenéről szólnának. Én nem vágyom ilyesmire, teljesen elégedett vagyok azzal, ahova eljutott a zenekar. Nem másoknak akarok megfelelni, nekem az a fontosabb, hogy magamnak tetsszen, amit csinálok. A zene nagy boldogság, átsegít a nehézségeken, energiát, vitalitást ad. Amikor együtt zenélünk, csoda történik.

A Jóvilágvan élén. Fotó – BR archívuma

Mit tart a legnagyobb sikerüknek?

A legnagyobb sikerünknek azt tartom, hogy a Jóvilágvan még mindig létezik. Nagyon nehéz összetartani egy zenekart úgy, hogy 16 éve működünk, felnőttünk egymás mellett. Ennyi idő alatt rengeteget változik az ember. Páratlannak érzem, hogy ilyen sokáig kitartottunk egymás mellett. Már az ötödik lemezünkön dolgozunk.

A zenélés mellett kultúraszervezőként is dolgozik, az utóbbi években pedig politikusként is tevékenykedik. Hogyan egyeztethető össze a művész-, kultúraszervező lét a politikával?

A zenekarból érkeztek az első olyan hangok, hogy gondoljam meg, ez két külön világ. Én viszont zsigerileg úgy érzem, hogy egyfajta kategorikus imperatívuszként működik bennem az, hogy a közösségért felelősséget kell vállalnom nekem is. Ez a motiváció dolgozik és egységet alkot bennem, így érzem magam önazonosnak. Most, hogy bekerültem a párkányi képviselő-testületbe, voltak olyan hangok, hogy akkor most a zenélést abba kellene hagynom.

És mit mondott erre?

Hogy nem, a párkányiak a Jóvilágvan énekesnőjeként szavaztak rám, így bíztak meg ezzel a feladattal. Nagyon könnyű elbújni amögé, hogy én művész vagyok, én ilyenekkel nem foglalkozom. Ugyanakkor éppen az ismertségük miatt a művészek több emberhez tudják eljuttatni az üzenetüket, szerintem a dolguk lenne, hogy kiálljanak bizonyos ügyek mellett.

Nekem nagyon szimpatikus, ahogy például a Red Hot Chilli Peppers a koncertjein kiáll az ukránok mellett, vagy a Pearl Jam az iráni nők mellett. Amerikában a választási kampányokban a legnagyobb sztárok, Lady Gaga, Rihanna vállalnak részt.

Magyarországon is vannak olyan zenészek, akik nyíltan kiállnak egy párt vagy egy politikai oldal mellett. A legismertebb talán Ákos kiállása a Fidesz mellett, akit emiatt nagyon sokan bírálnak is, ahogy sokan bírálják a kormánykritikus zenészeket is. Ez nem működik másként nálunk vagy Magyarországon, mint Amerikában? 

Ez egy nehéz kérdés. Szerintem ha valaki hisz abban, amit mond, azonosul az oldallal, amit választott, az rendben van. Ha ezt számításból teszi, azért, hogy több fellépése legyen, pénzért, társadalmi megítélését, elfogadottságért, azért, hogy játsszák a rádiók, anyagi támogatásért, az már nálam nem fér bele.

Most konkrét zenekarra vagy zenészre gondol?

Itt van például a Ricsárdgír, aminek a Mindenki boldog című száma szerintem egy jó szám, ami kifejezte az emberek egy bizonyos csoportjának véleményét, és ezt önazonosan tette. Nem volt sértő vagy bántó. A szarkazmus és az irónia mindig is erős fegyvere volt a művészetnek, a prosztóságnak viszont szerintem nincs helye benne. Ennek ellenére gyakori sajnos.

A legutóbbi Gombaszögi Nyári Tábornak Krúbi volt az egyik fő fellépője, az ő egyik dalának Orbán Viktort és Gyurcsány Ferencet néven nevező prosztó szövegén sokan kiborultak. De nem lehet helye mégis a prosztóságnak a művészetben? Hirtelen Geoffrey Chaucer jut eszünkbe, de a magyar irodalmoból is lehetne példákat hozni

A művészi szabadságba ez belefér. Én voltam a zeneszekció vezetője Gombaszögön, vállalom érte a felelősséget. Gombaszög mindig is meghívta a közönségszavazás győztesét. Ő 2022-ben Krúbi lett, az ő fellépése volt az egyik az ötszáz program közül a másik 499 mellett. Nekem nem tetszett a koncertje, nagyon sokaknak meg igen. Ami viszont nagyon meglepett, hogy a koncertje előtt a backstage-ben hallottam, ahogy Krúbi beénekel. Olyan szépen skálázott, korábban egyedül csak Ákost hallottam így skálázni koncert előtt. Van bennük közös!

Visszatérve a Jóvilágvanra: említette, hogy egyetért az ügyek melletti kiállással, a Jóvilágvan viszont nem szokott direkt politikai üzenetekkel operálni.

A fiúk nem ilyen beállítottságúak, ezért a zenekar nevében sosem köteleződöm el, úgy érzem viszont, hogy a magam nevében ehhez minden jogom megvan.

Ha valaki elmegy egy ön által szervezett kulturális eseményre, el fogja tudni dönteni, hogy egy kulturális vagy egy pártrendezvényről van szó? Például a választások előtti komáromi Ákos-koncert bár nem volt kampányesemények nevezve, mégis nehéz nem arra gondolni, hogy nem Bauer Ildikó kampányának a része volt.

Én a fORMA fEST-et szervezem, egy alternatív minifesztivált, aminek ha bárki megnézi a zenei line-upját, semmi ilyesmivel nem fog tudni vádolni. Mát tizenharmadik alkalommal fogjuk megrendezni, és mivel most már a képviselőség és az egyéb elfoglaltságaim miatt nem fogok tudni annyi időt rászánni – amit egyébként mindig ingyen és bérmentve tettem –, a szervezésbe bevonjuk a fiatalabb generációt is.

Alakul egy ötfős csapat párkányi huszonéves és harmincas fiatalokból, nekik átadom a szervezést, alakítsák olyanra a fORMA fEST-et, amilyenre szeretnék, és tartsa meg azt a funkciót, amit 13 éve megálmodtunk neki: hogy kapcsolja össze Esztergomot Párkánnyal, hozzon el olyan minőségi, eldugott underground zenéket, amik egyébként nem jutnának el Párkányba.

Ön politikusként az Összefogásnak is az egyik arca. A párt célja a szlovákiai magyar politikum összefogása volt. Ez létrejött, megalakult a Szövetség, amit viszont kezdettől fogva konfliktusok feszítenek szét. Hogyan értékeli az Összefogás eredményeit?

Amikor elkezdtük az Összefogást, bennünk is számos kétség volt, hogy megéri-e, sikeres lesz-e ez a munka. Úgy éreztük, hogy az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még össze tudunk fogni és a közösségnek lehet újra parlamenti képviselete. Azt mondtuk 2019 szeptemberében, hogy 2020 március elsején, a választások után, akár sikerül bejutni a parlamentbe, akár nem, úgy akarunk felkelni, hogy mindent megtettünk. És úgy keltünk fel. Bár a parlamentbe nem jutottunk be, sokat tanultunk. Egy olyan csapat alakult, amelyikben nagyon magas fokú a bizalom, és ez ritkaság.

Az összefogás mellett a másik célunk a megújulás volt. A Szövetség megalakulásával az összefogás valóban létrejött. Ezt helyesnek ítélem, a párton belüli arányokat is, vannak garanciák, hogy bele tudunk szólni a döntésekbe, hogy alternatívát tudunk kínálni. Akik csatlakozni akarnak, három platform közül választhatnak, és a gyakorlat azt mutatja, hogy ezáltal a Szövetség tud bővülni. Erre nagyon rég nem volt példa. A párkányi önkormányzati választás is ezt mutatta.

Öt éven keresztül a Párkány és Vidéke főszerkesztőjeként néztem, ahogy az öt MKP-s néz farkasszemet a három hidassal, és sose bírtak egyről a kettőre jutni. Most azonban a párkányi szavazók is vették a lapot. Nekem is nehéz átlendülni a múlt sérelmein, de ezeket el kell felejtenünk, nem élhetünk a múltban. Tanulni kell belőlük és a jövőre koncentrálni. Ezt a klímaváltozás miatt különösen sürgetőnek tartom. Én magam is félre tudtam tenni a kirúgatásom történetét.

Önt 2020-ban menesztették a városi lap, a Párkány és Vidéke főszerkesztői posztjáról. Ez tehát nem befolyásolja a munkáját? Most képviselőként ül a testületben, a polgármester pedig újra az az Eugen Szabó, aki két éve a kirúgását szorgalmazta.

Semennyire nem befolyásol, nem releváns. A városnak sokkal fontosabb érdekei vannak, mint hogy Bokor Rékát kirúgatták a városi lap éléről. Az az ügy egyébként szerintem jót tett az ismertségemnek, és most ennek is köszönhetően ülök a testületben. Mert az emberek látták, hogy igazságtalan volt, talán elgondolkoztak, hogy valami nem jól működik, és ezért adtak nekem esélyt.

Az új párkányi képviselőtestület és Eugen Szabó polgármester. Fotó – BR archívuma

Mi a helyzet az említett megújulással?

Az egyesülési folyamatnak a megújulás része nem zajlott le. Ennek tulajdonítom a Szövetség döcögős működését. A megyei és az önkormányzati választásokon viszont az emberek azt látták, hogy egymás mellett áll az MKP-s, a hidas és az összefogásos, félre tudták tenni a nézetkülönbségeket és azokra a dolgokra tudtak koncentrálni, amik összekötnek. Így együtt, platformostól tudtunk szuper eredményeket hozni.

Miért nem zajlott le a megújulás, és mit kellene tenni, hogy elinduljon?

Az Összefogás-platform erre egy kapu, egy belépő a politikába a fiatalok számára. Legalábbis ez akar lenni. A mi platformunk elfogadó és olyan embereket tömörítünk, akiknek egy adott témáról különböző nézeteik vannak, mégis vannak annyira felnőttek és kompromisszumkészek, hogy ezt félre tudják tenni.

Melegjogokról vagy az abortuszhoz való jogról beszélni fontos, de nem feltétlenül a Szövetség prioritása. Nekünk utakra, infrastruktúrára, munkahelyekre, biztonságra van szükségünk. Rengeteg téma van, amiben mindannyian egyetértünk, nemcsak az Összefogáson belül, hanem a platformok között is. Az Összefogás-platform mindig is ezt hangoztatta: helyezzük szakmai alapokra a politizálást, így nem lesznek áthidalhatatlanok a világnézeti különbségek.

A közelmúltbeli pozsonyi kettős gyilkosság miatt viszont az LMBT+-jogok épp a figyelem központjában vannak. Megengedheti magának egy párt, hogy az LMBT+-jogok kérdésében ne foglaljon egyértelműen állást?

Úgy vélem, hogy a Szövetség erre struktúrájából adódóan alkalmatlan. Az Összefogás-platformon belül abban maradtunk, és ez nekem nagyon szimpatikus volt, hogy az ilyen kérdésben mindenki a saját világnézetének megfelelő álláspontot képviseli.

Én úgy lehetek a Szövetség párt tagja, hogy támogatom a melegházasságot. Mindenki legyen boldog azzal, akivel tud, hiszen olyan nehéz boldognak lenni! Ki vagyok én, hogy eldöntsem, hogyan kell jól boldognak lenni?

Attól nem tart, hogy azzal, hogy nyíltan támogatja a melegházasságot, céltáblává válik azok szemében, akik ezt hevesen ellenzik?

Úgy tartom, hogy aki konfliktust vállal azért, hogy előre mozdítsa a dolgokat, annak sok ellensége lesz. Aki kerüli a konfliktust, ide is, oda is játszik, vagy egyik helyre sem, annak kevesebb ellensége lesz. A konfliktusok felvállalásával több mindent el lehet érni, bár lelkileg megterhelőbb.

A politikában nem azért vagyok, mert nincs jobb dolgom, hanem azért, mert van bennem egy belső igény, hogy csináljam. Harminc felett ez már a mi feladatunk. Nagyon sokan panaszkodnak, de tenni már nem akarnak semmit. Mindegy, ki mit mond, a cselekedetek számítanak. Ezt az elvet követem a kisebbségi kérdésekben, beleértve a szexuális kisebbségeket is.

Tudom, hogy a szexuális kisebbségekről a pártunkban egy csomóan nem így gondolkodnak, viszont azzal, hogy én ezt kimondhatom ennek a pártnak a tagjaként, szimpatikussá tehetem a Szövetséget olyanok számára, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak. Ez egyúttal arra is rámutat, hogy a világnézeti különbségek nem akadályoznak minket abban, hogy tudunk egy célért dolgozni. Ennek a pártnak a legfőbb célja a déli régió gazdasági felzárkóztatása – a szlovákokkal együtt. Nagyon fontosnak tartom, hogy a velünk élő szlovákságot meg tudjuk szólítani, tudjunk közös értékeket alkotni.

Nem merült fel, hogy ahogy Bauer Ildikó Komáromban, Ön is elinduljon a polgármesteri székért Párkányban? 

Felmerült. Többen kértek is rá, és a Szövetségnek nem volt polgármesterjelöltje. Ennek az egyik oka, hogy a politikumunk elmulasztotta kinevelni az utánpótlást. Egy komplett generációt nem engedett be a politikába, és most sem hagyja a fiatalokat érvényesülni.

Emiatt Párkányban sem tolongtak az emberek, hogy a Szövetség polgármester-jelöltjei legyenek. Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, nem indulok. Bíztam a választókban, hogy ők is hiszik, amit én: hogy a képviselő-testületben egy csapatként ellensúlyozni tudjuk a polgármestert, ha kell. Ez így is lett, a 13 fős testületben heten vagyunk, én pedig úgy érzem, a helyemen vagyok.

Bokor Réka és Nyitrai Viktor, az Összefogás-platform új párkányi önkormányzati képviselői. Fotó – BR archívuma

Másrészt úgy érzem, túl nagy falat lett volna nekem a polgármesterség. Most, hogy elkezdtem a képviselői munkát, látom, hogy ha ezt valaki jól akarja csinálni, az rengeteg idő, rengeteg találkozó, utánajárás, lobbi. A következő négy évben a lehető legmélyebben meg kell ismernem a városnak és az intézményeinek a működését, jellemileg is fejlődnöm kell, tanulnom kell a vitát, az érvelést, a konstruktivitást, azt, hogy ne üljön ki egyből az arcomra, hogy mit gondolok. A következő négy év alatt ezt mind gyakorolhatom.

Ez akkor azt jelenti, hogy négy év múlva elindul a polgármesteri székért?

Számomra a polgármesterség is csak egy szolgálat lenne. Ha lesz nálam alkalmasabb jelölt, a legnagyobb örömmel fogom őt támogatni, és megyek a próbaterembe zenélgetni. Ha viszont nem lesz jobb jelölt és azt fogom látni, hogy a város többre hivatott, nincs vízió, nincs közösség – mert Párkányban kevés a közösségiség, úgy élünk egymás mellett, mint az idegenek –, és úgy fogom érezni, hogy ezen tudok változtatni, akkor vállalni fogom ezt a feladatot.

De jelenleg örülök a hetes csapatunknak, nagyon jól együtt tudunk dolgozni, nincsenek viták közöttünk. A fiatalok hallgatnak az idősekre, az idősek elfogadták a mi kommunikációs technikáinkat, a lelkesedésünket, kiegészítjük egymást. Nagy öröm látni, hogy ez az ország több pontján így működik, és nagyon szomorú látni, hogy a pártunk felső vezetésében ez nem működik ugyanígy.

A szlovákiai magyar politikával kapcsolatban állandó kérdés, hogy hogyan viszonyul a magyarországi politikához, a szlovák politikai műsorokban erről faggatják a politikusainkat…

Amit borzasztó károsnak tartok! A szlovákiai magyar politikus szlovákiai magyar politikus, ezt a közösséget képviseli. Arról kellene beszélnünk, hogy a régiókban, ahol élünk, hogyan tudnánk emelni a lakosság életszínvonalát, megoldani a problémáit, magunkkal kellene foglalkoznunk.

Bizonyos helyzetekben persze el kell mondanunk, hogy mit gondolunk a magyar kormány lépéseiről. De hogy szinte csak erről kérdezzék a politikusainkat, még a felvidéki magyar újságírók is, az nonszensz. Mintha nekünk kötelező lenne minden nap Orbán Viktorra gondolnunk! Pedig én nem gondolok minden nap Orbán Viktorra.

Viszont a választók részéről is van igény arra, hogy a szlovákiai magyar politikusok állást foglaljanak a magyarországi közéleti kérdésekben. Van, aki az igazodást várja a magyar kormány politikájához, van, aki az elutasítást, van, aki a semlegességet. Hogyan kellene viszonyulnia a szlovákiai magyar politikának a magyar kormány politikájához?

Mi kezdettől fogva azt mondjuk, ezt Mózes Szabolcs is többször hangsúlyozta, hogy nem szabad a nagyon megosztó, konfliktusos kérdéseket importálni – pont amiatt, mert elemibb problémáink vannak: a megmaradásunk, a nyelvünk, elérhető lesz-e a gyerekeink számára az anyanyelvi oktatás, vagy a nagyszüleink számára normális egészségügyi ellátás.

Nagyon egyszerű nézeteink vannak a politikáról, nem vagyunk kellően tájékozottak, fekete-fehérben képzeljük el a dolgokat, nem fogjuk fel, hogy azok mennyire összetettek. Nem lehet azt mondani Orbán Viktor kormányzásáról, hogy rossz. Nem lehet róla azt mondani, hogy jó. Hanem valamilyen. Nem fekete, nem fehér, hanem a szürke valamelyik árnyalata.

Azt látom, hogy törésvonalak mentén gondolkodunk: vagy ez vagy, vagy az vagy. Én támogatom a melegházasságot, de konzervatív eszméket is vallok, magam is valamiféle elegye vagyok mindezeknek. Az olyan fogalmak, mint a „liberális” és a „konzervatív” kiüresedtek és bemocskolódtak, nem segítik a kommunikációt. Eleve hibás az a vita, ami így kezdődik.

Összességében pedig azt gondolom, hogy az egész rohadt világ el van késve. Amikor az abortuszhoz való jog korlátozásáról hallok vagy arról, hogy a kereszténység még legyen itt ezer évig, akkor mérges leszek. Mert jön a klímaváltozás, az emberek azért nem akarnak gyerekeket szülni, mert attól félnek, hogy olyan jövő jön, amikor nem biztos, hogy vizet tudnak majd adni a gyerekeiknek. Ha ezzel nem foglalkozunk sürgősen, pár évtizeden belül halott keresztények leszünk.

Jelentősen csökkenni fog az életszínvonal, szélsőséges időjárás jön, migráció, háborúk, fegyveres konfliktusok. Miért nem erre készülünk? Miért lényegtelen dolgokról pufogtatunk frázisokat? Miért nem arról konferenciázunk, hogy hogyan fogjuk biztosítani az ellátást az itt élő embereknek, hogyan készítsük fel az épületeinket a szélsőséges időjárásra, hogyan térjünk vissza a lokális gazdaságra? Ezzel már most is el vagyunk késve.

Párkány címerállatával, a kakassal. Fotó – BR archívuma

Visszakanyarodva a kérdéshez: úgy tűnik, hogy az Összefogás, illetve a „gombaszögiek” alapvetően nem kívántak részt venni a magyarországi – és hozzánk is importált – ideológiai háborúban, viszont mintha belekényszerültek volna, főleg Magyarországról érkező nyomás miatt. Ezt jól érezzük?

Nem, nincs ilyen nyomás. Soha nem is volt.

Sokan feltételezik azt, hogy a Magyarországról érkező támogatások egyik feltétele az, hogy támogatni kell a magyar kormányt.

Tisztában vagyok vele, hogy sokan ezt gondolják, és nem nagyon tudok ezeknek az embereknek mit mondani. Pályázzanak ők is, tapasztalják meg a saját bőrükön, hogy így van-e. Már azelőtt komoly lobbitevékenységet folytattunk Gombaszög finanszírozásáért, hogy bárki közülünk politizálni kezdett volna. Egy kulturális rendezvényre elő kell teremteni a pénzt, és ennyi. Én lennék az első, és a platformunkból is lennének sokan, akik az ilyesmit nehezményeznék, akik azt mondanák: nem vagyok eladó, ilyen áron nem kell.

Az Összefogás párt vezetősége, ismert személyei és a Gombaszögi nyári tábor szervezői között nagy az átfedés, és korábban nem tűnt úgy, hogy ezek az emberek szeretnének beleállni a magyar közéletre jellemző ideológiai csatározásokba. De mégis úgy tűnik, hogy volt valami nyomás: 2019-ben a magyar kormánypárti sajtóban lejárató anyag jelent meg, ami azt állította, hogy Gombaszögön ellenzéki tábort szerveznek a magyar kormány pénzéből, ami után azóta sem teljesen tisztázott körülmények között nem települt ki a táborba a Pátria Rádió.

Azt egy pozitív dolognak gondolom, hogy Gombaszög szervezői és az Összefogás vezetői között nagy az átfedés. Gombaszög mindig is a fiatal értelmiség gyűjtőhelye volt, és az volt a célja, hogy kapcsolati hálók épüljenek, szerelmek köttessenek, és ezek az emberek később belépjenek a közéletbe. Ezt a feladatát jól látta el Gombaszög.

Abszolút pozitívnak tartom azt is, hogy mi vagyunk az a tábor, ahol fellép Krúbi és fellép Ákos is. A fiatalok ki voltak akadva, hogy hogy léphet fel mind a kettő. Hát úgy, hogy véleményszabadság van. Ha elvárod, hogy az egyik oldal jelen legyen, akkor fogadd el, hogy a másik oldal is jelen van.

A gombaszögi közéleti programok esetében nálunk több figyelmet senki nem fordít arra, hogy ezek a viták kiegyenlítettek legyenek. Ha pedig egy olyan beszélgetés van, amin csak egyfajta vélemény jelenik meg, akkor ügyelünk arra, hogy legyen egy másik beszélgetés is, ahol pedig az ellenvélemény jelenik meg.

Az a legnagyobb bizonyossága annak, hogy Gombaszög független és nem hajlik meg az ilyen nyomás alatt, hogy évről évre hol az egyik, hol a másik oldal támad. A Pátria szerint túl konzervatívok vagyunk, a Pesti Srácok szerint meg mi vagyunk a liberális fertő. Ez évről évre váltakozik, néha szoktunk tippelős játékot is tartani, hogy idén melyik oldal fog belénk rúgni.

A big picture, a nagy kép pedig az, hogy Gombaszög egy olyan üst, amiben fel tudjuk nevelni a közösségért tevékenykedni akaró fiatalságot, ez egy nagyon nehéz dolog, különösen a közösségi média korszakában. Ehhez képest van egy sikeres program, ami önti magából a tettre kész fiatalokat, akik hajlandóak négy héten keresztül kubikozni az ásatáson vagy hajnali négykor felkelni egy értékmentő akció miatt. A gombaszögi staff az egyik legjobb dolog, ami történhet egy huszonévessel.

A Gombaszögi Nyári Tábor szervezésében szerzett tapasztalatokat mennyiben sikerült átültetni a politikába? Volt olyan szándék, hogy az Összefogás pártként olyan fiatalosan lendületes lesz, mint Gombaszög?

Sokan mondták nekünk azt, hogy meg kellett volna várnunk, amíg a két öreg hajó elsüllyed, és akkor előállni valami újjal, de úgy nem jönnek ki a számok. Részünkről volt egyfajta hála és tisztelet az elmúlt 30 év politizálása iránt. Az idősebb politikusi generáció hangját is meg kell hallani. Egyedül kevesek lettünk volna. Így viszont hordozzuk az elmúlt 30 év bélyegeit, ami nagyon nehéz és gyakran veszítem el a motivációmat. De tudom, hogy ez az utolsó esélyünk, és a jelenlegi szerepvállalásomból is úgy akarok majd a végén mérleget vonni, hogy én minden tőlem telhetőt megtettem.

Fiatal nőként az önkormányzati politikában tapasztalt valamiféle elutasítást?

Az biztos, hogy nem vesznek annyira komolyan. Szerencsére én mindig is beleálltam a konfliktusokba és gyerekkoromban megtanultam kiállni magamért. A közeg egy kicsit, hogy is mondjam, „magácskás”. De olyan vérlázító helyzet nem volt, amikor kifejezetten azt éreztem, hogy ez azért van, mert nő vagyok.

Általában hogyan látja, nehezebb-e nőként érvényesülni a politikában? 

A nők érzékenyebbek, jobban a lelkükre veszik a politikával járó támadásokat. Gyomor és emberi nagyság kell ahhoz, hogy valaki jó politikus legyen. Nagyon fontos a kompromisszumkészség, a felelősségvállalás, az értelem. Sok politikus nem ilyen, a mi feladatunk, hogy ilyen embereket szavazzunk be a politikába.

Tehát nem azt kell nézni, hogy egy politikus férfi-e vagy nő?

A nők esetében nagyon nagy az elvárás, hogy gyereket szüljenek és családanyaként is helyt álljanak, a legtöbb esetben ők maguk is vágynak családra, és ez minimum három évig kiveszi őket a munkaerőpiacról. Emiatt a politikában sem indulnak ugyanolyan esélyekkel, mint a férfiak. Ha nekem lennének gyerekeim, messze nem lenne ennyi időm, amit a közért való tevékenykedésre tudok fordítani.

A férfiak esetében nem olyan nagy az elvárás, hogy apák legyenek, és ha apák is lesznek, a társadalom kevésbé várja el tőlük, hogy annyi időt töltsenek a családdal. Szerintem ezért nincs annyi nő a politikában. Ha kihagynak három évet, valaki a helyükre lép. A szlovákiai magyar politikában viszont nincs tolongás, lehet jönni bátran!

A Szövetség női tagozatáról van szó?

Igen, amit nagyon pozitívnak tartok. Fontos, hogy a női jogokról beszéljünk magyarul is, a szülés és az anyaság témakörei pedig azok, ahol óriási lemaradásaink vannak. Ezen igyekszünk változtatni.

 

Gombaszög

Párkány

Szövetség

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak

Percről percre