Napunk

Ilka Viktória jogász: Az abortusztörvény módosításának némely rendelkezése értékelhető abortuszellenes nyomásgyakorlásként is

Ilka Viktória. Fotó - IV archívuma
Ilka Viktória. Fotó – IV archívuma

Az abortuszról szóló törvény állandó téma a szlovák közéletben. Az utóbbi időben rendszeresen tesznek erőfeszítéseket a szigorítására a szélsőjobb és a jobboldal képviselői. Most épp Anna Záborskáék (OĽaNO) azok, akik újra és újra megpróbálkoznak vele, törvényjavaslatukat januárban tárgyalja a parlament.

Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.

Ilka Viktória jogász úgy gondolja, hogy Szlovákia már így is viszonylag szigorú szabályozást tart fenn az európai országok közt. Szerinte nagyobb autonómiát kellene biztosítani a nőknek, az új törvényjavaslat némely rendelkezései pedig értékelhetőek abortuszellenes nyomásgyakorlásként is. A helyzeten az informáltság növelésével és az abortusz elérhetőbbé tételével lehetne javítani.

Az interjúból megtudható:

  • miért szigorú az abortusztörvény Szlovákiában,
  • milyen hátrányok érik a középosztály alatti rétegekhez tartozó nőket,
  • mik az új törvényjavaslat pozitívumai,
  • milyen nyomásgyakorlásra ad lehetőséget az új tervezet,
  • miért rossz a 48 órás kötelező várakozási idő kiterjesztése.

Az abortusz rendszeresen felbukkan a modern kori történelem egyik jogi-társadalmi problémájaként. Végignézve a történetén, azt látjuk, hogy nem folyamatos lazítások jellemzik, hanem szigorítások is. Ha összehasonlítjuk az európai országokkal, mennyire laza vagy szigorú a jelenlegi szlovák abortusztörvény?

Ha ebben a kontextusban nézzük, akkor Szlovákia viszonylag szigorú szabályozást tart fenn. Van egy, a témával foglalkozó kutatás, melynek ábráin szépen látszik az, hogy melyik ország milyen politikát képvisel az abortusszal kapcsolatban. Ezen a térképen mi a szigorúbbak közt szerepelünk. Lengyelország, Oroszország, Bosznia-Hercegovina, Belarusz, Magyarország, Montenegró, Horvátország és Görögország után következik Szlovákia – még mindig a vörös zónában.

Az Egészségügyi Világszervezetnek van egy ajánlása az abortusszal kapcsolatban. Eszerint ha a nők autonómiáját, illetve az abortusz hozzáférhetőségét szeretnénk szem előtt tartani, elég sok akadályt el kellene távolítani Szlovákiában, illetve a felsorolt országokban.

Mik jelentenek problémát?

Problematikus például a kötelező várakozási idő, illetve az, hogy egyes abortuszmódszerek elavultak. Szlovákiában nem a legfrissebb módszereket alkalmazzák, a terhesség medikális megszüntetése például nem eléggé elterjedt. Mikor ezt használják, csak egyes esetekben van szükség a műtéti beavatkozásra.

Szlovákiában vannak olyan társadalmi rétegek, amelyek nem is igazán jutnak el abortuszra. Egyrészt mert a beavatkozás összes költségét az interrupciót kérő nőnek magának kell térítenie. Másrészt vannak olyan régiók, ahol egész kórházak jelentették ki, hogy a dolgozóik lelkiismeretére való tekintettel nem végeznek ilyen beavatkozást.

Az abortuszhoz való hozzáférés szempontjából érdekes az, hogy vannak olyan országok, ahol abszolút nincs várakozási idő, és vannak olyanok, ahol abban az esetben van, ha a nő saját maga kérvényezi a művi terhességbefejezést. Olaszországban hét napot kell várni, és a terhesség 12. hetéig kérvényezhetik az abortuszt, Hollandiában öt nap és 22 hét a két időintervallum. Az olyan országok közül, ahol nincs várakozás idő, Svédországot emelném ki, ahol a várandósság 18. hetéig lehet abortuszt végezni, illetve az egyik szomszédos országot, Ausztriát, ahol a 16. hétig lehet művileg befejezni a terhességet. Ebből kifolyólag pedig meg is jelenik az abortuszturizmus.

Szlovákiában az érvényes törvény szerint két nap a várakozási idő…

Igen, a jelenlegi jogszabályok szerint a várakozási idő valóban két nap, és csak azokra vonatkozik, akik kérvényezik az abortuszt, tehát saját indíttatásból döntenek mellette. A kérvényt pedig a 12. hétig lehet beadni. Viszont ami a törvénymódosítást illeti, van benne egy nagy probléma, ugyanis ki szeretnék terjeszteni a kétnapos várakozási időt azokra az esetekre is, amikor egészségügyi okokból lenne szükséges az abortuszt elvégezni.

Erre majd még visszatérünk, maradjunk még annál, hogy Szlovákiában szigorú jogszabályok vannak érvényben az abortusszal kapcsolatban. Mivel lehetne segíteni ezen a helyzeten? Milyen intézkedések segítenének, ha figyelembe vesszük a társadalmi problémákat, a nők helyzetét, a leszakadó régiók problémáját, a szegénységet vagy akár a fiatalkorúak helyzetét?

Ha jobban hozzáférhetővé tennénk az abortuszt mindenki számára, eltörölve a kötelező várakozási időt, az már önmagában sokat javítana a helyzeten. Hiszen az, aki eltervezte már az abortuszt, annak a várakozási idő lehet traumatizáló, másrészt nagyon kevesen gondolják meg magukat ez alatt az idő alatt a statisztikák szerint. Ez lényegében a nők autonómiájának korlátozása. Ne akarjunk beleszólni, hogy akarják-e az abortuszt, vagy sem.

Emellett pedig Szlovákiában is modernizálhatnák az abortuszeljárást. Legyen széles körben és több helyzetben hozzáférhető a gyógyszer, mint a nyugati társadalmakban, ami a nők számára megkönnyíti a helyzetet.

Jó lenne az is, ha eltörölnék azokat az eszközöket, amik segítségével korlátokat lehet állítani, ne engedélyezzék azt, hogy egy egész kórház a lelkiismeretére hivatkozva megtagadhassa a művi terhességbefejezést azzal, hogy az orvosok nem vállalnak ilyet. Minden kórházban kellene lennie legalább egy olyan orvosnak, aki hajlandó az ilyen beavatkozásra.

Mekkora régiókat érint az, hogy nincs a közelben olyan kórház, amely hajlandó lenne abortuszt végezni?

Létezik egy friss felmérés erről, az egyik szlovákiai nőjogi szervezet (Možnosť voľby) kivitelezésében. Az ő adataik szerint a szlovákiai egészségügyi intézmények csupán 43%-a végez abortuszt, 34%-uk teljesen elutasítja, a maradék 23%-ról pedig nem található nyilvánosan elérhető információ ezzel kapcsolatban. A legrosszabb helyzetben a Zsolnai és az Eperjesi kerület van e téren, ugyanis előbbiben 9-ből 4, utóbbiban pedig 11-ből 8 intézmény utasítja el az abortusz elvégzését. Az említett felmérés kitér az abortusz anyagi vonzatára is. Ugyan az egészségügyi minisztérium rendelete szerint az abortusz egységára 248,95 euró, a felmérés eredményei erre vonatkozóan teljesen eltérő számokat mutatnak, átlagban pontosan 414 eurót. Ez azt jelenti, hogy egyes intézményekben nem tartják be a jogszabály által előírt küszöböt, és az abortusznak alávetett nőket különböző rejtett költségekkel is terhelik.

Csehszlovákia és Szlovákia abortusszal kapcsolatos közbeszédét és a vonatkozó törvények körül kialakult vitákat is már száz éve végigkíséri az a téma, hogy az alsóbb rétegekből származó nők mennyire tudják megfizetni az abortuszt, vagyis a szegénység kérdése. Most egyre jobban nyílik a társadalmi olló, nagyobbak a különbségek a társadalomban. Mi a helyzet most ezzel?

Megoldást jelenthetne, ha a szociális és a családi politika jobban megerősödne. Olyan anyagi támogatást kellene nyújtani a nőknek, a családoknak, ami biztos hátteret nyújt, pénzügyileg is, meg a lakhatást tekintve is, ha esetleg becsúszik egy gyermek, őt is el lehessen tartani.

Ami még segítene, hogy a közegészségügyi biztosító által fedezve lennének a fogamzásgátlás költségei minden nőnek, minden módszerre, legyen az kémiai vagy fizikai. Valószínűleg vissza is lehetne élni ezzel a lehetőséggel, de biztosan meg tudnánk előzni egy csomó nem várt terhességet.

A másik út pedig a szexuális felvilágosítás: fontos, hogy ez minőségi legyen és már korán elkezdődjön, amikor a lányok nővé kezdenek érni. Most is járnak az iskolákba felvilágosítani, de az ilyen előadások minősége messze van az ideálistól.

A mostani törvénytervezet is hoz pozitív dolgokat a szociális kérdéseket illetően. Szükséglakásokat biztosítana több esetben, mint amit eddig lehetővé tett a törvény, támogatást adna a negyedik gyerekre is, egészségkárosodott gyerek esetén is járna támogatás…

Igen, így van, de ha például az egészségkárosodott gyermekre járó támogatást nézzük, az egy egyszeri összeg, ami nem éri el a 3200 eurót. Ha tehát a nő úgy dönt, hogy megszüli az egészségkárosodott gyermeket, kap egy összeget, ami persze nem kevés, de csak egyszeri juttatás. Ugyanakkor ezt a gyermeket fel is kell nevelni. Úgy gondolom, innen nézve nevetséges ez a megoldás.

A törvénytervezet újabb lehetőséget kínál a nők számára a szükséglakások igénybevételét illetően. Ennek értelmében, ha egy nő szociálisan hátrányos, vagy épp rossz családi helyzetbe kerül azért, mert nem tervezetten lett várandós, születendő gyermeke hároméves koráig jogosult a szükséglakásra, ahol biztosítják számára az étkeztetést, a higiéniát, sőt még jogi tanácsadást is. És ha már van korábbról gyermeke, őt vagy őket is odaveheti maga mellé. Ez a megoldás egy pozitívum a tervezetben.

A negyedik gyerekre járó támogatást az úgynevezett “kocsipénzt” takarja, ami eddig csak három gyermekig járt, az új javaslat szerint már a negyedik után is jogosult lenne rá a család. De ebben az esetben is csak egyszeri támogatásról van szó.

Fontos eleme a tervezetnek még a terhes nő titkosítására vonatkozó rész…

A titkosítással kapcsolatban az érdemel figyelmet, hogy már a 21. héttől igénybe vehető lenne, ha elfogadnák ezt a törvényt. Ekkortól a nő jogosulttá válhatna a táppénzre, ami azonban már egy havonta folyósított juttatás. A törvény indoklásában az áll, hogy akkortól szeretnének segítséget nyújtani a várandósnak, amikor már láthatóvá válnak a terhesség jelei, és emiatt mondjuk elbocsátják a munkahelyéről, vagy tarthatatlanná válik a helyzete a családjában.

Vannak pozitív kezdemények a tervezetben, de ami igazán segítene, az nincs benne. Mivel itt komplex, szisztematikus, rendszerszintű változás kellene. Például sok anya azért nem szeretne szülni második gyereket, mert olyan traumatizáló hatás érte az első szülésnél, hogy még egyszer nem vállalja az egészet. Ha tágabban nézzük, arra is szükség lenne, hogy a szülészeti ellátás minőségibb legyen, etikus és jogszerű. Vagy a nőgyógyászati vizsgálatok esete, ezeknél is jobban kellene tájékoztatni a nőket, akár ezek keretében is kaphatnának szexuális felvilágosítást, információkat a fogamzásgátlásról.

Van annak valamiféle jogi vagy társadalmi következménye, hogy a művi terhességmegszakítást átnevezik a javaslatban a terhesség művi befejezésére?

Következménye nincs, ez tulajdonképpen csak játék a szavakkal, azt szerették volna mindenkinek a tudtára adni, hogy az abortusz az nem megszakítása a terhességnek, nem visszacsinálható, hanem végleges dolog, a magzat élete véget ér. A befejezés fogalma logikailag jobban passzol ide, és jogilag is helyesebb.

A „terhesség művi befejezése” kifejezést máig használják abban a kontextusban, amikor egy spontán vetélés után nem tisztul ki az anya, hanem erre műszeresen kell rásegíteni. Talán ezért honosodott meg a megszakítás fogalma, hogy ezt a két dolgot meg lehessen különböztetni egymástól.

Térjünk vissza a kötelező várakozáshoz, amit a javaslat kiterjesztene az egészségügyi okokból történő abortuszra is. Mit jelentene ez a gyakorlatban?

Az egészségügyi okokból történő terhességbefejezés azokat a nőket érinti, akiknek a várandósság során kiderül a kisbabájukról, hogy nem úgy fejlődik, ahogy kellene, vagy valamilyen betegségben szenved, ami megnehezítené az életét, vagy nagyon rövid életre volna csak kilátása, esetleg valamilyen szindrómával születne. A másik oldalon pedig azokat a nőket érinti, akiknek még a várandósság során elhuny a kisbabájuk, vagy más módon veszélyezteti a várandósság az egészségüket, esetleg az életüket.

Tehát olyan helyzetről van szó, ami vagy az anyára, vagy a babára nézve lenne veszélyes. Eddig ennél a fajta abortusznál nem volt várakozási idő, amikor eldöntötte az anya, hogy szeretné, vagy amikor úgy határozott az orvos, hogy ez szükséges, akkor akár azonnal is megtörténhetett a beavatkozás.

Mi változik ezen a gyakorlaton?

Most szeretnék bevezetni a 48 órás várakozási időt, ami csak onnantól fogva venné kezdetét, mikor az orvos elküldte a jelentését a Egészségügyi Információk Nemzeti Központjának (NCZI) arról, hogy az anyát tájékoztatta minden szükséges dologról, és hogy az anya a beleegyezését megadta. És bár az orvosnak ezt a lehető leggyorsabban meg kell tennie, akkor is plusz órák adódnak a 48 órához.

Képzeljük el azt a helyzetet, mikor az anya megtudja, hogy a gyermeke halmozottan betegen születne, és el kell döntenie, mi legyen vele.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Abortusz

Egészségügy

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak

Percről percre