Napunk

Adrián Guľa, a DAC edzője: Nemet mondtam a Távol-Keletre. Egymillió dollárt kaptam volna a stábra

Adrián Guľa. Fotó - Michaela Brůhová
Adrián Guľa. Fotó – Michaela Brůhová

Adrián Guľát rövid időn belül kétszer is elbocsátották. Idő előtt végzett a Viktoria Plzeňben és a Wisla Krakowban, a nyáron pedig a Sparta Praha nem őt szerződtette. Ma a dunaszerdahelyi DAC edzője, és pályafutása egyetlen döntését sem bánta meg.

„A maximumot nyújtom, igyekszem fejlődni és dolgozom magamon, élvezem az edzői munkát. Ha úgy alakul, hogy egyszer el kell jutnom Angliába vagy Olaszországba, akkor el is jutok. És ehhez ez a lépés is szükséges. Szükségem volt azokra a döntésekre is, amelyek eljuttattak külföldre. Még nem végeztem. Viszont már nem építek légvárakat, mint a pályafutásom elején, amikor azt mondtam magamnak, hogy Hollandiában vagy Olaszországban szeretnék edzeni” – mondta Guľa interjúnkban.

A dunaszerdahelyi csapat a Fortuna liga őszi szezonja után hárompontos hátránnyal a Slovan Bratislava mögött a második, előnye pedig négy pont a harmadik Trnavával szemben.

Adrián Guľa elmeséli:

  • hogyan zajlik az edző kiválasztása olyan klubokban, mint a Sparta Praha,
  • mivel lepte meg a Sparta Praha sportigazgatója, Tomáš Rosický,
  • hogyan értékeli a szlovák labdarúgó-válogatott új edzőjét, Francesco Calzonát,
  • hogyan határozza meg futballfilozófiáját,
  • mivel lepte meg Carlo Ancelotti.

A nyáron is beszélgettünk. Azt mondta nekem, hogy ha a Szlovák Labdarúgó-szövetség (SFZ) meg is keresné önt, akkor sem fogadná el az ajánlatot a szlovák válogatott vezetésére. Nem keresték meg önt?

Nem.

Nem hivatalos csatornákon sem?

Nem.

Az új edző az olasz Francesco Calzona lett, akit Marek Hamšík ajánlott. Calzona például Maurizio Sarri edző munkáját is segítette az SSC Napolinál. Mi az ön véleménye a kinevezéséről?

Olyan edző vagyok, aki tiszteletben tartja az edzői szakmát. Szóval, ha valaki úgy döntött, hogy Francesco Calzona lesz az edző, ezt tiszteletben tartom, és szurkolok neki. Tisztelem a szakmát, ez a hozzáállás a jelenlegi szlovák futballból kiveszőben van. Korábban is támogattam az edzőket, és most is támogatom őket. Amikor jónak találtam, akkor dicsértem, amikor nem, akkor elmondtam a véleményemet, az edzői etika megtartása mellett.

Azt mondta a nyáron, hogy döntő fontosságú, hogy aki a kispadra kerül, az nagy támogatást kapjon az SFZ-től, mert csak a kispadról nem jön változás. Tud-e kellő változást elérni egy edző, aki még soha nem járt Szlovákiában, alig ismeri a környezetet és még a nyelvet sem beszéli?

Nézzük meg Craig Ramsay-t (a szlovák jégkorong-válogatott edzője – a szerk. megj.). Kezdetben nagyon sok kritikát kapott. És a környezetet sem ismerte.

Akkor hogyan sikerült neki mégis?

Érdekes emberekkel vette körül magát, olyanokkal, mint Miroslav Šatan. A környezetében lévő emberek az ő gondolatai és tapasztalatai alapján fejlesztik a hokit. Az az érzésem, hogy ma Calzona edző maga is egy gyalog a táblán, és mivel külföldi edző, hirtelen mindenki feljogosítva érzi magát arra, hogy belerúgjon. Felügyelni kell a munkáját, ez rendben van, csak kell hogy legyen ennek egyfajta kultúrája, de lehet, hogy túlzottak az elvárásaim.

Szóval van esélye Calzonának?

Igen. Azonban arra van szükség, hogy legyen egy teljes csapat körülötte. És nem csak a stáb, akit a képernyőn látunk. Az őt körülvevő embereknek is olyan környezetet kell teremteniük, amelyben minden csapathoz eljuttathatja az ötleteit. Én már két találkozó után észrevehető változást látok abban, ahogy a csapattal szeretne játszani. Két tíznapos találkozó után! Ki kell tehát alakítanunk számára egy környezetet, ami olyan koncepciókat és elveket fog jelenteni, amely alapján az utánpótlás csapat is játszhat.

A szlovák válogatott irányításából nem lett semmi, de a nyáron tárgyalt a Sparta Prahával. Hogy történt ez?

Megkeresett Tomáš Rosický, aki most a Sparta Praha sportigazgatója. Kétszer beszéltünk telefonon majd találkoztunk. Beszélgettünk a futballról, az elképzeléseimről és a munkamódszeremről. A Sparta Praha érdekelt lett abban, hogy az együttműködésről tárgyaljunk.

Olyan edző vagyok, aki tiszteletben tartja az edzői szakmát. Fotó – Michaela Brůhová

És miért nem ön ma a Sparta Praha edzője?

Ketten jutottunk el az utolsó körig, és a Sparta végül úgy döntött, hogy Brian Priskével (a Royal Antwerp korábbi edzője – a szerk. megj.) köt szerződést. Teljes mértékben elfogadtam a döntésüket, és megbeszéltem ezt Tomáš Rosickývel is.

Hogy néz ki az edző kiválasztásának folyamata?

Ez minden klubban máshogy történik. A sportigazgató szeretne egy képet kapni arról, hogyan dolgozol, hogyan állítod össze a kezdőcsapatot, hogyan dolgozol a játékosokkal, hogyan edzel, mit csinálsz a játékosokkal, ha a dolgok jól mennek, és mit, amikor nem, hogyan kezeled az erőnléti részt és hogyan a taktikai-technikai részt, hogyan viselkedsz válsághelyzetekben.

E követelmények alapján készítettem egy projektet, amelyet bemutattam. Amikor egy nívós lengyel nagy klub meghallgatásán vettem részt, egy prezentációt szerettek volna látni a munkamódszerről, és minden pontról részletesebb megbeszélést folytattunk, ami körülbelül három óráig tartott.

Meglepte önt valami a Sparta Praha edzőválasztása kapcsán?

A legjobban talán az, hogy Tomáš Rosický tökéletesen felkészült belőlem. Egy angol cég segítségével teljesen részletes elemzést készített az eredményeimről, hogyan játszunk a saját harmadunkban, hogyan játszunk a támadó harmadban, milyen módszerekkel fejlesztem a játékosokat és hogy fejlesztem-e őket egyáltalán, milyen xG lehetőségeink vannak (statisztika a gólok valószínűségéről, akár támadások során, akár a csapat ellen – a szerk. megj.). És mindez részletes adatok, és nem érzések alapján.

Akkor újra megkérdezem, miért nem ön ma a Sparta Praha edzője?

Csak tippelni tudok, de azt gondolom, hogy a Viktoria Plzeňben töltött időszak vége miatt, mert az eredményeket tekintve az nem volt a legjobb.

A Spartában nem járt sikerrel, de néhány nappal később már a DAC edzője lett, amelynek edzőközpontjában jelenleg is beszélgetünk. Hogy történt ez?

Mind ismerjük egymást, hiszen Szlovákiában vagyunk. Jan Van Daele (a DAC sportigazgatója és vezérigazgatója – szerk. megj.) megkeresett, hogy találkozzunk és beszélgessünk rólam és a klubról.

Más lehetősége is volt a nyáron, vagy a Sparta után csak a DAC volt játékban?

Két ajánlatot is kaptam a Távol-Keletről. Anyagilag ezek rendkívül érdekes lehetőségek voltak, az éves keret csak a stábra egymillió dollár körül mozgott. Akkoriban viszont nem éreztem ezt a megfelelő lépésnek a karrierem szempontjából. Szeretem a futballt, és inkább Európában maradtam.

És a másik ajánlat?

Az Magyarországról érkezett, de az pont akkor jött, amikor teljesen a Spartára koncentráltam, és akkoriban nem foglalkoztam semmi mással.

Edzői filozófiám

Mi az ön futballfilozófiája?

Többször volt lehetőségem az Ajax Amsterdamnál egy kis időt eltölteni, és ott tapasztaltam meg először, mi is az az edzői inspiráció. Az Ajax múzeumában úgy oktatnak, hogy egy táblán feltüntetik, hogy mi a dolga egy hagyományos 4-3-3 formációban az egyes játékosoknak.

Miért teszik ezt?

Azt mondták nekem, azért, mert azt szeretnék, ha azok, akik kilátogatnak a csapat meccseire, értenék is, hogyan játszik a csaptuk. Ma a futball már olyan fejlett, hogy egyszerűen nem lehet átverni a szurkolókat. Megnézheti a Manchester United, a City, a Liverpool vagy a Napoli meccseit, sőt,  és a helyszínen is megtekintheti a meccseket, össze is hasonlíthatja azokat. A régi kifogások arról, hogy úgy játszottunk, ahogy játszottunk, és hogy a labda kerek, már nem elegendőek. A futball előre megy..

Azt akarom, hogy a csapataim aktívan játszanak és domináljanak. Ugyanakkor azt is szeretném, hogy támadóan és a kellő kockázattal játsszunk. A filozófia másik összetevője az, hogy mindent megtegyünk a játékosok fejlődéséért.

Mi a fontosabb az ön számára – a kapcsolatépítés a játékosokkal és az elégedett öltöző, vagy a futballfilozófia szigorú követése?

Úgy érzem, hogy ez állandóan fejlődik. Korábban szigorúan követtem bizonyos taktikai elveket. Úgy vélem, ma már rugalmasabb vagyok, mert úgy gondolom, vannak szabályok, amelyeket szükséges betartani, de bizonyos elveket  el tudok engedni. Sokkal inkább a kapcsolatok és az összhang, valamint az értékteremtés érdekel.

Guľa nem bánta meg, hogy Dunaszerdahelyre jött, elmondása szerint az adott pillanatban ez volt a legjobb döntés a karrierje szempontjából. Fotó – Michaela Brůhová

Látom, éppen Pep Lijnders, a Liverpool FC másodedzőjének könyvét olvassa. Úgy tűnik, hogy a mai futballvilág két filozófián alapul – Klopp heavy metálján, a végletekig vitt gegenpressingen, a másik oldalon pedig ott van Guardiola Cityje, amely a Xavi és Iniesta fémjelezte FC Barcelona valamivel tökéletesebb verziója. Ön melyik oldalt képviseli? 

Úgy érzem, nincs ilyen nagy különbség, átjárás van a két filozófia között: ezek a pressing és a kontrapressing, a bátorság, a kockáztatás és a kontroll. Ha a Liverpool FC-t nézzük, egy bizonyos heavy metal időszak után, amiről ön beszél, eljutottak arra a szintre, hogy a meccs 70 százalékában náluk van a labda, így ők irányítják a meccseket. Nem ezen volt náluk a hangsúlyt, de tudtak változtatni, és meg tudják csinálni. Ha nem tudod irányítani a meccset úgy, hogy nálad van a labda, akkor nem tudsz heavy metal focit játszani. Játszhatod a “rúgd és fuss” focit, de akkor a véletlenre hagyatkozol.

Inspirálónak tartja Kloppot?

Klopp nagyon inspiráló számomra. Lehetőségem volt együtt dolgozni Jakub Błaszczykowskival, aki Klopp irányítása alatt játszott a Borussia Dortmundban, és elemeztük vele az edzési folyamatot, a taktikai húzásokat és a fizikai felkészülést. Számomra Klopp egy nagyon érdekes ember, aki taktikai tökéletessége mellett emberként is megnyilvánul, a játékosok és a szurkolók is kedvelik őt.

El tud képzelni olyan szintű pragmatizmust, hogy az eredmény kedvéért feladja a futballideálját?

Én ezt inkább úgy mondanám, hogy a futball sokszínű, és el tudom képzelni, hogy olyan helyzetbe kerülhetek, amikor egy klub azzal a céllal keres meg: három hónapos van, fel kell támasztani a csapatot.

Mint Eddie Howe a Newcastle csapatával a tavalyi szezon végén? Eredményes, pragmatikus futballt játszottak, az új szezon kezdetén pedig szép focit, amely labdabirtoklásra és okos pressingre épül. A Premier League top 4 csapata közé tartoznak.

Igen, pontosan. És ez egy érdekes edzői kihívás számomra, talán ki szeretném próbálni. Ki akartam próbálni Žilinát, Plzeňt és Wislát. Lengyelországban nem úgy alakultak a dolgok, mint ahogy azt szerettem volna és emiatt nagyon mérges vagyok, de meg akartam ezt tapasztalni. A futball szép és változatos. Lehetőséget kaptam egy dán klubtól is, amely teljes mértékben az adatokra támaszkodott. Megkeresett egy cég, amely két klubot birtokol, soha nem látott bennem embert, csak számokat. Átigazolások, játékosok edzése, mennyi ideig birtokoljuk a labdát, és nem csak a klubban, hanem a válogatottban is. Hányszor kerülünk a tizenhatoshoz, hányszor jutunk be, milyen gyorsan és hányszor passzolunk egymásnak. Mindezt összerakták, és azt mondták – érdekes vagy a klub számára.

És mit szólt ön ehhez?

Megdöbbentett, ahogy feltérképezték a munkánkat. Világos elképzelésük volt. Így szeretnénk játszani, ilyen edzőt keresünk.

Ha jobban belegondolok, nem emlékszem, hogy valaha is edzett volna dán csapatot.

Ezen a téren őrült vagyok, nemet mondtam, mert úgy döntöttem, hogy más utat választok, és egy másik klubba mentem. Hiszem, hogy jön még egy ilyen lehetőség, és én készen fogok állni. Ugyanakkor nem éreztem komfortosnak olyan helyre menni, ahol nem beszélem tökéletesen a nyelvet – az angolt, miközben, mint mondtam, fontos számomra, hogy jó kapcsolatok legyenek a csapaton belül.

Melyik klub volt ez?

A SønderjyskE Fodbold.

Kapott aztán hasonló ajánlatot?

Igen, a KAA Genttől, egy hagyományokkal rendelkező és nagyszerű belga klubtól. A tulajdonos azt mondta, hogy engem akar, és azonnal alá kell írnom. Azt mondtam, nem. Akkoriban U21 válogatottnál dolgoztam. Be akartam fejezni a ciklust. Annak ellenére, hogy végül nem jutottunk tovább, nem bántam meg a döntésemet.

Nem Pep Guardiola vagyok, hanem Adrián Guľa. Fotó – Michaela Brůhová

Szlovák Guardiola? Én Adrián Guľa vagyok

Sokszor a szlovák Guardiolaként emlegetik önt. Vissza tud emlékezni, hogy kezdődött ez?

Nem tudom pontosan, honnan ered, csak azt tudom, hogy hallottam róla, és viccet csináltam belőle, hogy olyan vagyok, mint Pep Guardiola, mivel egyikünknek sincs haja. Remélem, hogy ez abból is ered, hogy ha megnézzük a játék paramétereit, amit mi játszani akarunk, és azt, amit Pep játszik a csapatával, akkor találunk hasonlóságokat. Nem azt mondom, hogy úgy játszunk, vagy hogy ugyanazon a szinten vagyunk, hanem a vágyról, hogy hasonlóan játszunk, hasonló módon.

Közvetlenül vagy közvetve a szurkolók és a szakértők is egyaránt ennek a generációnak talán legjobb edzőjéhez hasonlították önt. Nem érzett valamilyen nyomást?

Nem mondanám, hogy ez nyomást gyakorolt ​​rám, legalábbis nem engedtem meg. Mindenesetre inspirált, magasabb elvárásokat támasztott. Én ezt elfogadom. Elfogadom azt is, hogy amikor a csapataim harmadik vagy második helyen végeztek, az nem volt elég, és kudarcot vallottam… Egyre jobban fogok dolgozni magamon! A sportban nem lehet az eredményt garantálni, de a hozzáállást, az elkötelezettséget, a szaktudást száz százalékig befolyásolhatod.

Hogyan kezeli a nyomást?

Nem hagyom, hogy befolyásoljon, sokkal fegyelmezettebben küzdök ellene. Jobban odafigyeltem a beszédekre, amikor azok rendkívül pozitívak voltak, és akkor is, amikor jöttek a nehezebb pillanatok. Bizonyos helyzetekben azonban az összehasonlítás ezzel az edzővel boldoggá tesz, mert amikor Münchenben voltam, és ő a Bayern edzője volt, nem akartam onnan eljönni. Én azonban önmagam akarok lenni, én Adrián Guľa vagyok.

Milyen körülmények között látta élőben? 

Láttam őt Münchenben az edzésen és egy meccsen, figyeltem, hogyan irányít. A hétköznapi edzése is rendkívüli élmény volt számomra.

Trenčíntől a Žilinához, a Žilinától a 21 éven aluliak válogatottjához, onnan Plzeňbe, majd a Wisla Kraków-ba ment. Ezek mind előrelépésnek tűntek, legalábbis papíron. Dunaszerdahely úgy fest ebben a sorban, hogy ha nem is hátralépés, de egy helyben topogás. Úgy érzi, megfelelt az edzői pályafutása kezdetén tett elvárásainak?

Nem tudom, mit vártak el a szakértők, én azt tudom, hogy ki vagyok. Úgy érzem, a lehető legjobb lépés az volt, hogy ide, Dunaszerdahelyre jöttem, amelyet jelentős klubnak tartok.

Megfogalmazom másképp és teljesen őszintén. Jozef Vengloš után nem sok világszínvonalú edzőnk volt. Futballistánk igen, néhányan letették névjegyüket a világban. Önnek kellett volna az új generáció híres szlovák edzőjének lennie. Sikerült ennek megfelelni?

Libabőrös vagyok ettől a véleménytől, alig jutok szóhoz, köszönöm a bókot.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

DAC

Dunaszerdahely

Labdarúgás

Sport

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak

Percről percre