Zuzana Čaputová eddigi legkritikusabb országértékelő beszéde hangzott el a szlovák parlamentben (a teljes beszéd)

Az államfő kitért a nők helyzetére, a költségvetés elfogadása körüli bizonytalanságra, az energiaválságra és a felmondással élő egészségügyi dolgozókra. Pozitívan értékelte az eddig jóváhagyott reformtörekvéseket és rámutatott, milyen jelentősége van a NATO-tagságunknak.

Ugyanakkor az államfő nem ment el a koalícióban uralkodó állapotok mellett sem szótlanul, kiemelte, hogy stabilabb helyzetben is gond lenne a kisebbségi kormányzás. Közvetve reagált a pénzügyminiszter posztjára is, melyet az orvosokkal folytatott tárgyalások után tett közzé.

Kijelentette, ha a kormány nem tud kormányozni, akkor jobb lenne, ha kiírnák a választásokat.

Zuzana Čaputová a migrációs válság kapcsán a schengeni határok védelme mellé állt, arra is rámutatott, hogy a dezinformáció már nemcsak az internet jelensége, hanem a célzott propaganda része, melyekkel a rendőrség és néhány tárca már felvette a küzdelmet.

Utalva a közelmúlt tragédiájára ismét felhívta a figyelmet arra, hogy a gyűlöletbeszédnek súlyos következményei lehetnek. Emlékeztetett arra is, hogy számos köztisztviselő, bíró és a speciális ügyész élt vissza hatalmával és jogkörével, és néhányuk ügyében jogerős ítéletek születtek.

Kiemelte a demokrácia fontosságát, melyet véleménye szerint ha nem fogunk védelmezni, utolsókként éljük meg. Az államfő veszélyesnek tartja azt is, ahogyan a kormány egy-egy problémát kezel.

Az ország állapotáról szóló jelentés az elmúlt tizenkét hónap legfontosabb eseményeit veszi számba és igyekszik reflektálni a társadalom helyzetére. Közöljük a teljes beszédét.

E jelentés megírása során tudatosítottam, hogy annak ellenére, hogy folyamatosan a kiutat keresem és igyekszem fenntartani a reményt társadalomban, ez a jelentés ‒ mert annak kell lennie ‒ az egyik legkomolyabb és legkritikusabb. Nem célom a helyzet megnehezítése, ellenkezőleg, a lehető legigazságosabban szeretném visszaadni a valóságot, és segíteni akarok abban, hogy mint társadalom tovább tudjunk lépni a kritikus pontról, ahol állunk.

Olyan időket élünk, amikor meggyengült a nyilvánosságnak az államba vetett bizalma és a társadalom összetartása. Ha ezt a helyzetet nem tudjuk megfordítani, akkor okkal félthetjük a demokráciát és a társadalom további fejlődését. A szlovákiai helyzetről alkotott negatív képet a közvélemény nagy része osztja, amit a továbbiakban adatokkal fogok alátámasztani.

A szlovákiai életszínvonalra vonatkozó adatok a válság éveinek kedvezőtlen hatásait mutatják. Az emberek valós jövedelme csökkent, a jövedelmek közötti egyenlőtlenségek nőnek, és a szegénység egyre mélyül. A szegénység által veszélyeztetett emberek száma mintegy 45 ezerrel nőtt, és számuk jelenleg 660 ezerre tehető. Először fordult elő, hogy Szlovákia valamennyi régiójában nőtt a szegények aránya.

Minden harmadik egyszülős családot és minden harmadik egyedülálló idős embert, továbbá minden harmadik három vagy több gyermeket nevelő családot fenyeget a szegénység. Majdnem minden hatodik gyermeket fenyeget a szegénység.

Valószínűleg egyetérthetünk abban, hogy ha egy társadalom szegény, akkor nem összetartó, hanem frusztrált. Növekszik az elégedetlenség és a társadalmi feszültség, ami végül a társadalom destabilizációjához és fokozatos radikalizálódásához vezethet. A szegénység következményei és azok felszámolása sokkal költségesebb az állam számára, mint a megelőző intézkedések.

Amióta a lakosság érezni kezdte a pénztárcáján a helyzet romlását, számos szakértő figyelmeztetett arra, hogy Szlovákia társadalmi kihívásokkal teli időszak elé néz. Kezdetben azonban a támogatás viszonylag későn és a szomszédos országokhoz képest viszonylag kis összegben érkezett.

Bár a kormány későbbi döntései számos család és háztartás helyzetén javítottak, sokan azok közül, akiket az áremelkedés leginkább érint, nem kapnak elegendő segítséget. A gazdasági mutatók mögött konkrét emberek állnak.

Megemlítem egy homonnai apa példáját, aki teherautó-sofőrként dolgozott, de egyedül maradt három kisgyermekével, a gyerekek gondozása mellett képtelen rendes munkát vállalni, így viszont elesik az inflációellenes csomagból származó megemelt adóbónusztól. Családját kevesebb mint 400 euróból tartja el, 207 eurót fizet csak a garzonlakásért és a rezsiköltségért, amelyek egyre nőnek. Minden nap azt számolja, mennyiért vásárolhat. Egy közönséges gyermekbetegség néha több tíz eurós gyógyszerköltséget jelent, amit nem engedhet meg magának.

Megemlítem egy privigyei gyermektelen varrónő példáját is, aki egész életében dolgozott, előbb varrónőként, majd takarítónőként. 350 eurós nyugdíjból él, miközben a lakhatás és a gyógyszerei 200 euróba kerülnek. Azt mondta nekem, hogy ilyen ütemű áremelkedés mellett „azt hiszem, meg kell ennem magam”. Őt nem érinti a nyugdíjak valorizációja és a szülői nyugdíj sem, miközben egész életében dolgozott és értéket teremtett. Ők azok az emberek a szegénységi statisztikákban, akikről nem feledkezhetünk meg, akiknek sokkal többet és célirányosabban kell segítenünk.

A fölöttünk tornyosuló válságok összefolyása miatt, külön szeretnék kitérni a nők helyzetére Szlovákiában. A nők még mindig gyengébb gazdasági helyzetben vannak nálunk, ezért az energiaválság és az infláció hatásait jobban érzik – a nők átlagfizetése 275 euróval kevesebb, mint a férfiaké. Ezzel függ össze az is, hogy a nők öregségi nyugdíjának átlaga mintegy 100 euróval alacsonyabb, mint a férfiaké. Az egyszülős családok mintegy 90 százalékát nők alkotják, őket érinti leginkább a szegénység.

A gazdasági nehézségek szintén fokozzák a családon belüli erőszakot. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy egyre több élet- és egészségkárosító jelentéssel találkoznak. Ezért úgy vélem, hogy a társadalomnak a válságkezelésnél jobban oda kell figyelnie a válság nőkre gyakorolt hatásaira.

Eduard Heger kormánya több területen is pozitív eredményeket ért el. Elfogadták a felsőoktatás, az igazságszolgáltatás, a közbeszerzés és a nemzeti parkok reformját, a hosszú távú gondozási stratégiáját, valamint két intézkedéscsomagot a vállalkozói környezet javítása érdekében. Pozitív fordulat történt a bűnüldözés és a korrupció elleni küzdelem területén, amelynek fontos gazdasági dimenziója is van. Szlovákia dolgozta ki az egyik legjobb helyreállítási tervet, és a kormányhivatalban színvonalas csapat állt fel, mely irányítja és koordinálja e kulcsfontosságú európai projekt reformjait és beruházásait. Ezek a változások a helyes irányba tett lépések.

2021-ben a pénzügyeink fenntarthatósága is javult. A Költségvetési Felelősségi Tanács azonban mostanra ezt a mutatót ismét a magas kockázati sávba sorolta. A Költségvetési Felelősségi Tanács szerint az állami költségvetés csak a következő évre készült reálisan, és harmadik éve hiányzik a konszolidációs stratégia. A kormány még nem közölte, hogyan fog megbirkózni az adósságfék szankcióival, mivel az adósságszint az előrejelzések szerint 2022-ben az ötödik adósságféksáv felett lesz. Még ma, néhány nappal a költségvetésről szóló szavazás előtt sem világos, hogy a jóváhagyása következtében nem veszítünk-e a helyreállítási terv alapján nekünk járó pénzből.

Kompenzációs intézkedések nélkül azonban a magas áraknak az európai piacokról a kiskereskedelmi árakra való átterhelése a mi fogyasztóinknak és vállalkozásainknak a gazdasági és társadalmi nyugalom összeomlását jelentené. Jó, hogy a kormány bevezetett egy támogatási rendszert a vállalkozók számára, és kidolgozza a háztartások támogatását. Mindazonáltal tudjuk, hogy egyes háztartásokat még a kompenzációk után is az egzisztenciális szegénység fenyegeti. Ezért helyes lenne, ha célzott támogatással segítenénk ezeket a csoportokat az energiaválság leküzdésében, már többször javasoltam lehetséges megoldásként a lakhatási támogatás formáját. Ez kompenzálná a leginkább érintett háztartások jövedelmét, ha lakhatási költségeik meghaladnak egy ésszerű szintet.

Az energiaválság egyúttal lehetőséget is jelent számunkra, hogy hosszabb távon egyre nagyobb mértékben használjuk a megújuló energiaforrásokat. Ez erősíti függetlenségünket, önellátásunkat, és nem utolsó sorban hozzájárul az általunk vállalt éghajlati célok elérésében. Amint azt az idei nyári hőség és vízhiány kapcsán láthattuk, egyértelmű, hogy az olyan globális jelenségek, mint az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése és a környezet pusztulása közvetve és közvetlenül érint bennünket. Azon politikusok nemzedéke vagyunk, akiknek a tettei döntőek lesznek a bolygónkon élő jövő generációk életminősége szempontjából. Ezért úgy vélem, hogy az éghajlatvédelem kérdésével a pártoknak komolyan kellene foglalkozniuk.

Évek óta azt halljuk, hogy javítani kell az oktatásügy színvonalán. Fontos, hogy a közelmúltban számos előremutató változás történt, vagy legalábbis elindultak bizonyos változások, beleértve a sajátos nevelési igényű gyermekek oktatását támogató lépéseket és a régóta várt tartalmi reformot.

Nagyra értékelem, hogy a kormány szeptembertől megemelte a pedagógusok és a nem pedagógus alkalmazottak bérét, kevésbé dicséretes, hogy erre csak a tömeges tiltakozások és az új tanév nem megnyitásával való fenyegetés után került sor.

Az utolsó pillanatig hasonló feszültséggel várta a nyilvánosság az egészségügyben uralkodó válság megoldását. Rég tudjuk, hogy az egészségügyi ellátás minőségének és hozzáférhetőségének javítása érdekében stabilizálni kell az egészségügyi személyzetet, magasabb fizetésekre, jobb felszerelésre és az egészségügyi szakemberek jobb képzésére van szükség. A megoldások elhalasztása, az utolsó pillanatban folytatott tárgyalások és a gyakran változó körülmények szintén drámaivá tették ezt a helyzetet. Végül a betegek megkönnyebbülhettek, hogy a tervezett műtéteket nem kellett elhalasztani, és hogy a több mint 2100 felmondásban levő orvos nem távozik az egészségügyből. A bűz azonban megmaradt.