Németország újra beteg?
Húsz évvel ezelőtt Németországot Európa betegének nevezték a magas munkanélküliség, a gyenge belső kereslet és a lassú GDP-növekedés miatt. Ma úgy tűnik, hogy az ország egy másfajta betegségtől szenved, melyet az irreálisan becsvágyó energiapolitikája okozott.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
A szerző közgazdász, a Müncheni Egyetem professzora,
a német gazdasági minisztérium tanácsadó testületének tagja
Vlagyimir Putyin orosz elnökről, természetesen mindenki mondjon, amit csak akar, de az Ukrajna elleni háborúja felnyitotta Európa szemét, és megmutatott néhány régóta figyelmen kívül hagyott igazságot. Az egyik az, hogy a kontinensen több mint hetven éve tartó viszonylagos béke ellenére is a katonai biztonság elhanyagolása komoly veszélyeket rejt. A másik igazság, hogy a kizárólag megújuló energiával működő modern gazdaságok „zöld álma” változatlanul megvalósíthatatlan – és a biztonságos hozzáférés az olcsó energiaellátáshoz továbbra is alapvető fontosságú.
Míg az első igazság rögtön nyilvánvaló lett, amint az orosz csapatok bevonultak Ukrajnába február 24-én, a második csak fokozatosan tudatosult. Sokan egyenesen az orosz gáz európai importjának embargójára szólítottak fel; azzal érveltek, hogy ez nemcsak Oroszország háborús képességét ásná alá, de felgyorsítaná a haladást a zöld Nirvána felé – mindez nem kerülne sokba Európának, ami a GDP-veszteséget illeti.
Egy friss tanulmány ábrándosnak tartja ezt az érvelést. Ha megszűnik az oroszországi gázszállítás, Németország nem lesz képes előállítani a 300 leginkább gázigényes termékét. A tanulmány megállapítja, hogy ezek a termékek importtal helyettesíthetők. Ez az elemzés azonban nem számol azzal a jóléti veszteséggel, amely abból származna, hogy Németországnak sokkal magasabb árat kellene fizetnie ezekért a termékekért – ezek a veszteségek az egész gazdaságra visszahatnának.
A megváltozott kereskedelmi feltételek hatása miatt a gáz és a gázigényes termékek fogyasztóinak jóléte csökkenne, mivel az újonnan importált termékek ára emelkedne. A gázembargó európai GDP-re gyakorolt hatása csak azért tűnik csekélynek, mert az említett áremelkedés nem szerepel a reál GDP-ben.
Ráadásul ez a változás nem csak a 300 termék közvetlen fogyasztóit érintené. Ha például a műtrágyagyártás alapját adó metanolt és ammóniát, továbbá számos egyéb vegyipari terméket az Egyesült Államokból kell importálni, ahelyett, hogy helyben állítanák elő, akkor a németországi downstream és hozzáadott értéket előállító iparágak elveszíthetik versenyképességüket. Ez sok munkahely elvesztésébe kerülhet, amíg nem sikerül új egyensúlyt teremteni. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy a BASF, a világ legnagyobb vegyipari vállalata úgy döntött, hogy kb. 10 milliárd euróért új üzemet épít Kínában.
A fosszilis tüzelőanyagok helyettesítése megújuló energiaforrásokkal nem olyan megoldás, mint amilyet sokan szeretnének. Az időjárásfüggő energiahordozók, mint a szél és a napenergia, túlságosan kiszámíthatatlanok ahhoz, hogy a modern gazdaságokat megbízhatóan működtessék. Ez azt jelenti, hogy a „szabályozható” energiaforrások – szén, gáz és nukleáris energia – továbbra is nélkülözhetetlenek a szél- és napenergia ingadozásainak kiküszöbölésére. Tartós „sötét periódusok” esetén, amikor nem fúj a szél, és nem süt a nap, ezeknek a forrásoknak kell egyedül kielégíteniük az összes energiakeresletet.
Az elektromos közlekedés, fűtés és háztartási gépek elterjedése tovább mélyíti ezt a problémát, mivel ez még nagyobb villamosenergia-igényt idéz elő, amihez a szabályozható energiaművek állományának arányos növelésére van szükség. Ez pedig gázerőműveket jelent a szén- és atomerőműveket mellőző Németország számára. A gáz azonban már most is hiánycikk, ezért más megoldás után kell nézni.
