Miért utazott inkognitóban II. József, a reformer császár, aki annyit ült lovaskocsin, hogy megkerülhette volna a Földet
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
Pár nap múlva lesz 242 éve, hogy 1780. november 29-én lépett a magyar és cseh királyi trónra II. József, akit a magyar hagyomány csak „kalapos királyként” emleget, mivel sosem koronáztatta meg magát. Az uralkodó megítélése részben ezért is ellentmondásos, ugyanakkor számos fontos intézkedés kötődik a nevéhez, mint például a türelmi rendelet kiadása, de a zsidóság is neki köszönheti a németes hangzású családneveit.
A felvilágosult abszolutizmus szellemében uralkodó II. József nem zárta magát elefántcsonttoronyba, élete során hazai tartományait és Nyugat-Európát is bejárta, részben inkognitóban.
A későbbi II. József már nagyon korán belecsöppent a birodalom irányításába: az 1741. március 13-án született Habsburg főherceg alig pár hónapos csecsemő volt, amikor a frissen trónra lépett édesanyja, Mária Terézia az év júniusában magával vitte a pozsonyi rendi országgyűlésre.
Szeptember 11-én állítólag a kis Józseffel a karján jelent meg az országgyűlés előtt, hogy katonai segítséget kérjen a magyar rendektől az osztrák örökösödési háború megvívásához. Itt hangzott el a magyar nemesség részéről a Vitam et sanguinem pro rege nostro!, azaz „Életünket és vérünket királyunkért!” felkiáltás.
Elidegenítette magától a magyar nemeseket
Az biztos, hogy Mária Terézia pozsonyi útja sikeres volt, mert végül a háború alatt 10 magyar huszárezred és 10 sorgyalogezred szolgált a császári haderőben. Bár ez inkább az uralkodó által a magyar rendeknek tett engedményeknek volt köszönhető, semmint a csecsemő József jelenlétének.
II. Józsefet már relatíve fiatalon, 1764-ben német királlyá koronázták. Ez önmagában nem járt valós hatalommal, de az évszázados hagyomány szerint csak e cím viselői válhattak később német-római császárrá. A főhercegnek erre sem kellett sokat várnia, ugyanis apja, Lotharingiai Ferenc 1765-ös halálát követően császárrá választották az ekkor még mindig csak 24 éves fiatalembert.
A magyar és cseh trónra azonban csak Mária Terézia 1780-as halála után léphetett, igaz, egyik esetben sem koronáztatta meg magát. Egyrészt felesleges és költséges ceremóniának tartotta azt, másrészt ezzel is a birodalom egységét kívánta demonstrálni ‒ más kérdés, hogy ezzel tökéletesen sikerült elidegenítenie magától a magyar nemességet.
Császárrá koronázását követően Mária Terézia a Habsburg Birodalom társuralkodójává is megtette legidősebb fiát, azonban nem sok beleszólást engedett neki a birodalom kormányzásába. Anyja haláláig II. József a birodalom részét képező tartományokban tett szemleútjait tartotta legfontosabb munkakörének, de megfordult Franciaországban, Spanyolországban, Németalföldön, sőt, még a Krím félszigeten is.
Mintha megkerülte volna a Földet
Az uralkodó 1765 és 1790 között összesen több mint hétévnyi időt töltött úton, egyik életrajzírója szerint ezen időszak alatt a Föld kerületét meghaladó távolságot tett meg lovaskocsin utazva.
Fontos életrajzi adat még, hogy II. József kétszer is megözvegyült ‒ mindkét feleségét a himlő vitte el ‒, az első házasságából született két kislánya is tragikusan fiatalon hunyt el, így aztán nem nagyon volt olyan családi kötelék, ami visszatartotta volna az uralkodót a hosszabb utazásoktól.
Számtalan anekdota szól arról, hogy az uralkodó utazásait rendszerint álnéven és álruhában abszolválta. Ezek a történetek azonban leginkább a mesék kategóriájába sorolhatóak, mivel források alapján nem lehet őket alátámasztani.
II. József általában inkognitóban utazott, ami nem a teljes névtelenségbe való burkolózást jelentette,
