Besztercebánya építészeti kincseinek és Hudec László emlékének ápolása is a szívügye volt. Kubička Kucsera Klárára emlékezünk
Nyolcvanhat éves korában elhunyt Kubička Kucsera Klára építészet- és művészettörténész, műemlékvédő. Hivatását több mint hatvan évig gyakorolta, munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
Élete utolsó évtizedeit Besztercebányán töltötte, ahol a helyi magyar szórványközösség meghatározó tagja volt, és innen is nagy figyelemmel követte a magyar kultúra eseményeit, miközben a szlovák közegben is otthonosan mozgott.
1936. augusztus 15-én született Léván. 1953-ban érettségizett Komáromban, majd a pozsonyi Comenius Egyetem, valamint a prágai Károly Egyetem bölcsészkarán végzett művészettörténet–esztétika szakon.
1960-tól a besztercebányai kerületi műemlékvédelmi hivatal munkatársa volt, később főiskolai oktatóként működött, majd a kerületi képtár munkatársa lett. Mivel a nyolcvanas évek elején nem írta alá, hogy egyetért a szovjet hadsereg jelenlétével, nem hosszabbították meg a szerződését, ezután került Pozsonyba.
1983-tól az Állami Tervező Intézet tudományos munkatársa volt. 1987-ben a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria (SNG) építészeti gyűjteményének létrehozásával bízták meg. 1993-ig ő vezette az SNG építészeti részlegét.
1992–1998 között a DOCOMOMO nemzetközi építészeti szervezet szlovákiai munkacsoportjának elnöke volt. 1997 óta újra Besztercebányán élt, egyik fő kutatási területévé a város építészettörténete vált.
2012-ben több kollégájával együtt megalapította a Ladislav Hudec (Hugyecz László) Központot. A besztercebányai születésű építész 1925 és 1941 között több mint száz épületet tervezett Sanghajban, jelentősen meghatározva ezzel a nagyváros arculatát. Az ő nevéhez fűződik Sanghaj és egyben Ázsia első felhőkarcolójának, a Park Szállodának a felépítése is 1934-ben.
Kubička Kucsera Klára az 1960-as évektől foglalkozott a szlovákiai magyar képzőművészettel. Számos kiállítás kurátora, katalógusok, tanulmányok és szakmai monográfiák szerzője, lexikonok társszerzője, szakmai szervezetek tagja, illetve vezetője, valamint a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja volt.
Munkásságát számos díjjal jutalmazták. 1991-ben Marian Váross-díjat nyert, majd 1997-ben elnyerte a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága nívódíját, 2001-ben pedig a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjét. 2005-ben Martin Kusý-díjjal, 2016-ban Pro Cultura Hungarica díjjal tüntették ki a magyar kultúra értékeinek külhoni megismertetésében szerzett érdemei elismeréseként.
„Egyben látom a pályámat, amelyen 1959-ben indultam el. Átlátom nehézségeivel, szépségeivel, kihívásaival és a feladatokkal, amelyeket teljesítve eljutottam idáig, hogy ezzel a díjjal elismerték eddigi munkámat. Azok közé a magyar gyerekek közé tartoztam, akik 1945 után magyar iskola nélkül maradtak.
