Napunk

A legtöbb szexuális erőszaktevőt úgynevezett „átlagos, jó” emberként ismerik – mondja a pszichológus

Natália Schwab Figusch pszichoterapeuta. Fotó - N. S. F. archívuma
Natália Schwab Figusch pszichoterapeuta. Fotó – N. S. F. archívuma

Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.

A legnagyobb problémát annak az elfogadása jelenti, hogy a szexuális erőszaktevő a közeli barátaink vagy hozzátartozóink egyike, mondja Natalia Schwab Figusch pszichológus és pszichoterapeuta, aki a szexuális erőszakon átesett áldozatokkal foglalkozik.

„Nem szeretnénk magunkat veszélyben érezni, biztonságban akarunk élni a családunkban, a közösségeinkben és a társasházainkban. Nehéz megemészteni, hogy a szomszédunk vagy a legjobb barátnőnk apja szexuális erőszaktevő lehet” – magyarázza az interjúban.

Az interjúból megtudhatja:

  • követnek-e el szexuális erőszakot az „átlagos jó emberek” is,
  • hogyan néz ki a szexbe való beleegyezés, és miért fontos a házasságban vagy a párkapcsolatban,
  • hogyan mutatkozik meg a szexuális erőszakból származó trauma,
  • hol vannak az erőszak határai a kapcsolatban,
  • hogyan ismerhető fel a kapcsolatban a jövőbeli erőszaktevő,
  • hogyan segít a feldolgozásban a terápia

A Cseh Televízió nemrég tette közzé a Pět let (Öt év) című online sorozatát. A férfi főszereplője szimpatikusnak tűnik – mintagyerek és -diák, tisztelettel bánik a menyasszonyával, a megsértett barátnőnek is a pártját fogja. Viszont ennek ellenére az érettségi buli után megerőszakolja az egyik osztálytársnőjét. Lehet egy „átlagos, jó” emberből is szexuális erőszaktevő?

Attól tartok, hogy a szexuális erőszaktevők többsége az úgynevezett „átlagos, jó” emberek közé tartozik, akik egyszer átlépnek egy bizonyos határt, amiről tudják, hogy nem szabad átlépni. Anton Heretik professzor arról beszél, hogy bárki lehet közülünk gyilkos, én pedig azt mondom, hogy bárki lehet közülünk szexuális erőszaktevő. Főleg a férfiak köréből, hiszen a szexuális indíttatásból elkövetett erőszak bűncselekmények elkövetői 90%-ban férfiak.

Gyakran nagyon szimpatikus, közkedvelt és művelt emberekről van szó. Semmiképpen sem látszik rajtuk sem első, sem pedig harmadik látásra, hogy mire képesek.

Megtörténhet, hogy az elején néhányan nem is tudatosítják a határátlépést, mint a sorozatbéli „hős”?

Nem mondanám, hogy akaratlanul teszik. Nem feltétlenül kell tudatosítaniuk, hogy az adott pillanatban épp átlépték a határt, de a legtöbbjük nagyon is tudja, mit csinál. Vagy a történtek után vagy még közben.

Ez olyan, mintha nem tehetnének ellene semmit. A nő vagy más áldozat feletti hatalom és ellenőrzés érzete sokszor olyan erős, hogy elvesztik maguk felett a kontrollt, és csökken az irányító, valamint felismerő képességük. Néhány esetben még a „tökéletes” erőszakot is képesek elkövetni.

A „nem” vagy a „nem tudom” nemet jelent

Tanítja az embereket arra, hogy mit a jelent a szexuális aktivitással való egyetértés, tehát a beleegyezés. Ennek ellenére vannak, akik szörnyen bonyolult dologként értelmezik mindezt, és gúnyt űznek belőle. Hogyan kellene kinéznie a gyakorlatban a beelegyezésnek?

Azzal nagyon gyakran találkozom, hogy az emberek bagatellizálják és gúnyt űznek a beleegyezésből, hogy már a szex előtt is szerződést kell aláírni. Viszont a szexnél épp a beleegyezés a legfontosabb dolog.

A szexbe való beleegyezés azt jelenti, hogy inkább az „igen” szót várjuk el vagy egy más pozitív, igent jelentő nonverbális reakciót, mintsem hogy megelégednénk a „nem” szócska hiányával.

Még ha sokan csodálkozni és haragudni is fognak ezért, a csábítás, a flörtölés és az „ágyba bújás valakivel” még mindig nem egyenlő a szexbe való beleegyezéssel. Az előjáték vagy maga a szexuális aktus bármelyik pillanatában megszakíthatja azt az egyik fél bármilyen indoklás nélkül. A nem azt jelenti nem. A partnernek tiszteletben kellene tartania ezt a döntést.

Nem elég, hogy csupán verbális beleegyezés legyen abba, hogy a másik ember „beléphet”, vagy hogy egyetértünk valamilyen pózzal, sokkal inkább a partner irányába történő pozitív fizikai és érzelmi közeledésről beszélünk.

Fontos tehát, hogy figyelemmel kísérjük a non-verbális kommunikációt is, nem csak a szóbeli beleegyezést?

Határozottan. Egyértelmű, mikor a partner reagál, és mikor nem. A szexuális aktus szintén a kommunikáció egyik formája, és mindkét partnernek aktívnak kellene lennie benne. Amennyiben a partner nem reagál, vagy habozik, azt nem vehetjük beleegyezésnek. A dermedtség vagy a bénultság is jelezheti azt, hogy a másik nem szeretne szexelni.

Egyértelmű „nemről” beszélünk abban az esetben is, ha a partner tudatmódosító szerek hatása alatt áll. Az ilyen esetekben sokszor bagatellizálják a bűnt, vagy az állapottal magyarázzák. Viszont már az is elmond valamit rólunk és a szexuális viselkedésünkről, ha olyan személlyel létesítünk szexuális kapcsolatot, aki nem teljesen ura önmagának. Ez a viselkedés lehet egoista vagy a ragadozóé.

Sok szó esik az első vagy a nem tervezett szexuális kapcsolathoz köthető beleegyezésről. De hogyan kellene ennek kinéznie egy több éves párkapcsolatban?

Ez egy fontos kérdés. A hosszú távú partneri kapcsolatban vagy házasságban is szükséges a beleegyezés. Ilyen esetekben már ismernünk kellene annyira a partnerünket, hogy tudjuk, van-e hozzá kedve vagy nincs, milyen körülmények között nő vagy csökken a vágya.

Nem alkalmazhatunk érzelmi zsarolást és nem manipulálhatunk a szex elérése vagy az elutasítása érdekében. Tízesével találkoztam a praxisomban a házasság alatt elkövetett nemi erőszakkal. A feleség számára teljesen normális volt, hogy ilyen formában zajlott a szex, emellett pedig a kikényszerített szex minden jellemzője adott volt.

Van ezeknek az esetnek valamilyen közös elemük?

Sokszor gazdasági kizsákmányolásról van szó – valamit valamiért. A férfi azt állítja, hogy fizetett valamiért, a nő pedig az egész kapcsolat során alárendeltebb helyzetben van. Sokszor elzárva él a környezetétől, gyerekeket nevel, pénzügyileg és szociálisan is a férjétől függ.

Elég egy életválság vagy a férj személyiségzavara, és elkezdi érzelmi és gazdasági zsarolással kikényszeríteni a szexet, vagy más hatalmi manipulációval, mivel „neki kedve van hozzá és igénye van rá”. Miközben egyáltalán nincs tekintettel a felesége igényeire.

A tapasztalatai alapján hogyan néznek ki azok a kapcsolatok, ahol ilyesmi történik?

Olyan kapcsolatról van szó, ahol a nő „klasszikus” szereposztást tölt be. Főz, mos, törődik a gyerekekkel, a háztartással, és „mellesleg” még munkába is jár.

Középiskolai vagy egyetemi végzettsége és határozott értékrendje van a nőnek. A férfi hazajön, és meleg vacsora kell, hogy várja, valamint szex szerdán, pénteken és vasárnap. Ez így van és kész, mert minden barátnál így van.

Ez a viselkedés a vallásban is támaszra lel. Vasárnap templomba mennek, egy tökéletes családról van szó. A nő megsüti a süteményt, majd a férfi megkívánja őt, így magáévá teszi. Igazi idill.

Ez a sztereotípia annyira bele van égve az emberekbe, hogy a nő el sem gondolkodik rajta, vajon a helyzete normális-e. Ez a szerep teljesen természetessé válik számára, amit valaki egyszer előírt neki.

Mikor veszik észre ezek a nők, hogy valami nincs rendben?

A nők legtöbbször akkor keresnek fel, amikor először omlanak össze egy ilyen kapcsolatban. Pánikrohamot vagy szorongási rohamot kapnak épp egy hétvégi idill során.

Megsüti a süteményt, majd lefekszik a férjével, mivel annak igényei vannak. Aztán hirtelen, a negyedik adag ruha mosása közben, miközben a harmadikat a szárítóba teszi, úgy érzi, infarktust kapott. A kórházba a férfi, esetleg a gyerekek viszik be, ha a férfi ivott. Ott a nővel közlik, hogy nem infarktusról van szó, hanem erős pánikrohamról, az orvos pedig azt ajánlja neki, járjon pszichológushoz.

Ezt gyakran elutasítja, mivel „idillikus” családban él, a testi tünetek azonban ismétlődni kezdenek. Néhány nő azzal jön hozzám, hogy elvesztette az élete értelmét és egyáltalán nem akar élni. Nem tudják elképzelni, hogy minden nap ugyanazt csinálják.

Tudatosítják, hogy a stepfordi feleség szerepe, amit anyáik és nagyanyáik is játszottak, nekik nem megy. Sosem akarták ezt, de a rendszer belekényszerítette őket.

Sikerül ebből valaha kimászniuk?

Néhányan közülük hazamennek és megpróbálnak életmódot változtatni, mások pedig mennek tovább a régi úton, van, aki elfelejtkezik erről, és elfojtja magában az érzést. Ebben az esetben azonban gyakran pszichoszomatikus vagy szomatikus tünetek jelentkeznek. Ez nagyon veszélyes, főleg a középkorúaknál.

A leggyakoribb tünetek közé tartozik a heves szívverés, gyomor- és lábfájdalmak, migrén, rendkívüli fáradtság és gyakori a kimerültség is. Amikor valamit nem szeretnénk csinálni, a testünk az érzést tudat alatt betegséggé változtatja.

Fontos, hogy szembenézzünk a valósággal, hogy nevén nevezzük az állapotunkat önmagunk számára, a hozzánk legközelebb állóknak vagy egy független szakembernek, és hogy ne hazudjunk saját magunknak a helyzetünkről. A szakemberek nem fognak senkit sem kényszeríteni és azt mondani, hogy váljunk el a Gyurinktól. Megnevezzük azokat a dolgokat, amik bántják és emésztik a pácienseinket, tudatosítjuk velük a problémáikat, és már ezzel megkezdődik a hatalmas tisztító folyamat.

Bele van kódolva a nőkbe kulturálisan, hogy eleget kell tenniük a „házastársi kötelezettségeknek”?

Igen. Nagy szerepet játszik ebben a sztereotipikus elképzelések reprodukciója a kapcsolatban a női és férfi szerepeket illetően, valamint a generációnként ismétlődő viselkedési képletek. Emellett az olyan tulajdonságok pozitív megítélése is szerepet játszik benne, mint az agresszivitás, a szilajság és a kompromisszumnélküliség, amelyeket hagyományosan a férfi szerephez kötnek.

A női szerepről alkotott, mélyen kódolt sztereotipikus elképzelések az ideális nő képét úgy ábrázolják, mint akinek alkalmazkodnia kell és alá kell rendelnie magát a férfi igényeinek, függetlenül attól, akarja-e vagy sem.

Még olyan elterjedt frázisokat is ismerünk, hogy „A nőnek néha el kell buknia a hazáért”, vagy „Azt a kis időt kibírod, aztán nyugtod lesz”, „Ha nem tartod meg te, megtartja más”, „Történjen bármi, minden körülmények között meg kell neki adnod, amit kér, másképp nem tartod meg.”

Hihetetlen klisékről beszélünk, amelyek generációról generációra ismétlődnek a nőkben. Több tucat ilyen mondatot is összeszedtünk, melyek arra szolgálnak, hogy kitapossák az utat a kikényszerített szex felé.

Lát valamilyen különbséget a szexbe való beleegyezés terén az öregebb és a fiatalabb generáció között?

Úgy látom, hogy

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Nők elleni erőszak

Pszichológia

Szexuális zaklatás

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak

Percről percre

Brazília csapata negyeddöntőbe jutott a katari labdarúgó-világbajnokságon, a hétfő esti nyolcaddöntőben 4-1-re legyőzte a dél-koreai válogatottat.

Mérsékelten erős, 5,6-os magnitúdójú földrengést jelentettek vasárnap a Csendes-óceán déli részén fekvő Tonga közelében. Az amerikai földtani intézet (USGS) szerint az epicentrum a tengeren volt nagyjából 109 kilométerre északkeletre Hihifo városától 35 kilométeres mélységben. Áldozatokról egyelőre nincsenek értesülések. (mti)

Szijjártó Péter magyar külügyminiszter ma meglátogatta Rastislav Káčer szlovák külügyminisztert. A találkozó abba a mintába illeszkedik, ami tavaly októberben kezdődött el Ivan Korčok akkori szlovák külügyminiszter kezdeményezésére. A teljes érdektelenségbe is tudnak az ilyen sorozatok fordulni. A mai, a harmadik találkozó jó lépés volt efelé. Egyedül az tűnhetett fel, hogy mennyire hiányzik az „előre megyünk” büszkesége Szijjártó Péterből – írja Beke Zsolt a hétfői Napunk newsfilterben.

Kedden Robert Ficóval is találkozik majd a szlovákiai látogatáson lévő Szijjártó Péter. Ezt követően, délután fél 2-kor közös sajtótájékoztatót tart a Smer elnöke és a magyar külgazdasági és külügyminiszter. (tasr)

A hosszabbítás sem döntötte el a Japán-Horvátország összecsapást a katari labdarúgó vb nyolcaddöntőjében. Következnek a tizenegyesek.