Ferenc József, az országjáró, akit Rimaszombatban fáklyás zenével fogadtak

Kicsivel többi mint száz éve, 1916. november 21-én hunyt el I. Ferenc József, a rekorder osztrák császár, magyar és cseh király, aki tizenegy nap híján 68 évig uralkodott azon területek összességén, amit ifjú éveiben még Habsburg Birodalomként emlegettek, halálakor azonban már az Osztrák-Magyar Monarchia nevet viselte.

Ferenc József 1848 decemberében került a birodalom élére, majd a forradalmak lecsengése után fokozatosan körbeutazta az országait. Az akkori Magyar Királyság területén két, viszonylag hosszabb körutat is tett uralkodása első évtizedében. Ezek kiemelt célja volt, hogy tényleges politikai reformok nélkül próbáljon meg érzelmi azonosulást kiváltani az alattvalói körében.

Az első ilyen magyarországi körútjára 1852. június 5. és augusztus 14. között került sor. Szimbolikus értelemben ez az út a triumfálásról, az adott területek legfőbb hadúr általi tényleges birtokbavételéről szólt.

Az országban nem igazán mutatkozott őszinte lelkesedés a fiatal uralkodó látogatása kapcsán, sőt, kifejezetten gyászos hangulat uralkodott, hiszen alig telt el három év az 1848–49-es szabadságharc leverése óta, Ferenc József pedig még királlyá sem koronáztatta meg magát. Ezen csak súlyosbított, hogy mind öltözködésében, mind a reprezentáció egyéb eszközeivel az osztrák császári mivoltát hangsúlyozta a koronatartománnyá lefokozott Magyar Királyság területén.

Ezen út során Ferenc József nemcsak az akkori szűken vett országterületet járta be, de a Szerb Vajdaságot, a Temesi Bánságot, Erdélyt, Horvátországot és Szlavóniát is. Az utazások útvonalát igyekeztek úgy megtervezni, hogy az uralkodó az összes megyében megforduljon.

A császár Észak-Magyarország számos vidékén megfordult: egyebek mellett Komáromban, Nyitrán, Érsekújvárban, a bányavárosokban, Munkácson, Ungváron, Eperjesen, Lőcsén, Liptószentmiklóson, Turócszentmártonban, Nagyszombatban és Pozsonyban is járt.

Ferenc József második nagy magyarországi körútjára 1857-ben került sor május 4. és szeptember 5. között. Erre az útra már Erzsébet királyné is elkísérte a birodalom első emberét, valamint magukkal vitték két kislányukat, Zsófiát és Gizellát is.

Az eredeti tervek szerint az uralkodói pár az öt évvel korábbinál sokkal rövidebb körúton vett volna részt – kihagyva például Erdélyt és Horvátországot -, terveiket azonban keresztülhúzta a két kis hercegnő betegsége, majd Zsófia hirtelen halála. Az alig több mint egy hete megkezdett – az ország délkeleti-keleti részét érintő – körút félbeszakadt, az egész család visszautazott Bécsbe a kétéves kislány temetésére.

Az utazás folytatására augusztusban már csak Ferenc József tért vissza az országba, de egy pár napos észak-dunántúli utazás után Laxenburgba távozott, hogy családja körében töltse a születésnapját.

A kétszer is félbeszakított utazás végül augusztus 23-án folytatódott, Pozsonyban maga a hercegprímás és a város polgármestere fogadta az uralkodót. A félhivatalos lapnak számító Budapesti Hírlap szerint a „fényesen kivilágított városon keresztül hosszabb körjáratot téve” látogatott a prímási palotába, a bevonulás során pedig a „legszívélyesebben üdvözöltetett”.

Ezen az úton a császár már engedékenyebb volt a magyarországi hagyományok tekintetében, ugyanis már hajlandó volt felvenni a magyar uniformist, Pozsonyban pedig magyarul válaszolt Scitovszky hercegprímás üdvözlő beszédére.

A háromnapos pozsonyi tartózkodása alatt számos hivatalos programja volt: hadgyakorlatot, különböző hivatalokat tekintett meg, de a császár itt vett át több hódolati ajándékot is. Ezek között a boradomány lehetett a leggyakoribb, mert Pozsony városától, a Somorjai járástól, a Szerdahelyi járástól, Bazin városától, de a Szenci járástól és Bars megyétől is azt kapott, a Sellyei és a Pozsonyi járás pedig két kosár szőlővel ajándékozta meg az uralkodót.

Ferenc József augusztus 26-án vasúton indult tovább Szobra. Ekkor történt, hogy Köbölkútnál kisiklott az uralkodói különvonat mozdonyának első két kereke.