Padreho klan: a szlovák maffiaállam leleplezése
Ha valaki érdeklődik a politika iránt Szlovákiában, az bizonyára hallotta már Marek Vagovič nevét. A sztárújságíró legújabb könyve nem kevesebbet ígér, mint hogy betekintést nyújt a rendőrségi maffia kulisszái mögé. A könyv a valóság és a fikció határán egyensúlyozva meséli el a közelmúlt nagyobb botrányait, és ha néha meg is botlik, alapvetően sikerül teljesítenie a vállalt célt.
Lájkold, kövesd a Napunk.sk-t a közösségi médiában is, ahol extra tartalmakkal is jelentkezünk! Csatlakozz hozzánk a Facebookon, az Instagramon és a YouTube-on!
Szlovákiában szép hagyománya van a politikai krimik, thrillerek műfajának, ami az ország 1993 óta eltelt néhány évtizedén végigtekintve talán nem is olyan meglepő. A felszabadulást a kommunizmus alól a vadkapitalizmus évei követték, amikor ha valaki megfelelő kapcsolatokkal rendelkezett és elég gátlástalan volt, nagyon rövid idő alatt hatalmas vagyonra tehetett szert.
A kilencvenes évek elején a rendőrség minimális tekintéllyel rendelkezett, az utcákat maffiózók uralták, akiket csak az állami titkosszolgálat tudott irányítani, ami állam volt az államban, és ami annak a Vladimír Mečiarnak szolgált, aki „fekete lyukat” csinált Szlovákiából Európa közepén.
Mečiar persze elbukott, a maffiózók vagy megölték egymást, vagy megtanultak együtt élni az új rendszerrel, melyben már nem annyira az izommennyiség, hanem a jogi tudás számított meghatározónak. Tipikus közép-kelet-európai posztkommunista sors, mondhatnánk, de valamiért mégis csak ebben az országban rabolták el a regnáló államfő fiát, itt történt a legnagyobb maffia-leszámolás a dunaszerdahelyi Fontána bárban, csak itt gyilkoltak meg egy újságírót és a menyasszonyát, és mint kiderült, itt hálózta be az igazságszolgáltatást és a rendőrséget a szervezett bűnözés.
Vagyis van mit feldolgoznia a kollektív tudattalannak, talán ezért népszerűek ezek a könyvek. Első körben Soltész Arpád könyvei juthatnak eszünkbe (Hnev, Sviňa, Mäso, Zlodej), de nemrég jelent meg Andrej Kiska volt köztársasági elnök hasonló könyve „saját tapasztalatokkal” (Prezident), de szlovákiai magyar vonalon is megemlíthetjük Szomolai Tibor Klán, vagy Durica Katarina A rendes lányok csendben sírnak című könyvét.
Csakhogy míg ezek többsége a vad 90-es évek eseményeit, vagy a kora kétezres éveket veszi alapul, addig a Padreho klan egészen friss, még jelenleg is zajló folyamatokról szól.
A rendőrmaffia behálózza az államot
A Padreho klan Vagovič negyedik könyve, eddig kettőt írt a Smer gyanús háttérbizniszeiről (Vlastnou hlavou I.-II.) és egyet a Kuciak-gyilkosságról (Umlčaní). Mint sejthető, ezek a könyvek nagyrészt Vagovič oknyomozó újságírói munkájának folytatásaként értelmezhetők. Ez valamennyire igaz a Padreho klan esetében is, de ezt a könyvet a címlapon thrillerként reklámozzák, vagyis az olvasó látatlanban akár arra is gondolhat, hogy kitalált történetről van szó. Ez csak részben igaz, hiszen aki követte az elmúlt évek közéleti eseményeit, annak világos, hogy arról olvasunk, hogyan hálózta be a rendőrséget és szinte az egész országot egy vállalkozói csoport, mely aztán a saját hasznára fordította az állami és erőszakszervezeteket.
Eleve az adja a könyv vonzerejét, hogy betekintést enged a kulisszák mögé és a háttéralkuk, egyezmények felfedését ígéri. Világos azonban, hogy a szerző nem használhatta a valós alakok nevét, hiszen még folyó ügyekről van szó, ahol sok esetben még nem született bírósági ítélet. Ráadásul, ha a politikusok valódi nevét használta volna a szerző, akkor feltehetően számos pernek teszi ki magát. Ezért aztán Vagovič álnevek mögé bújtatva meséli el Padre klánjának történetét.
Ezek néhol egyértelműek: mindenki tudja, ki az a nyitrai „Padre”, aki behálózta a rendőrséget, kicsoda a „Šéf” (Főnök), aki a „Zder” pártját vezeti. A Fúkač nevű belügyminiszter, és nagyszombati Igor nevű politikus is ismerős lehet. Néhány faék egyszerűségű pszeudonim olvastán (Siskárska rodina, Špinavý deň) viszont kaparni fogjuk a falat: nem tudni, hogy Vagovič csak nagyon meg akarta könnyíteni az olvasók dolgát, vagy ennyire nincs fantáziája.
A könyv azzal kezdődik, hogy egy szép őszi napon kommandósok rúgják rá az ajtót Lajóra, egy magas rangú rendőrre. Lajo nem igazán érti miről van, szó, hiszen ő maga is egy hasonló egységet vezet, mellyel általában azokat a vállalkozókat szokták vegzálni, akik nem hajlandóak fizetni a nyugalomért. Csakhogy nem történt tévedés, a rendőrök Lajóért jöttek, aki hamarosan vizsgálati fogságba kerül, és elég hamar összerakja, hogy a saját érdekében az lesz a legjobb, ha elkezd együttműködni a rendőrséggel. Miután pedig az első ember beszélni kezd, hamarosan mások is csatlakoznak hozzá, mi pedig fokozatosan betekintést nyerünk abba, hogyan hálózta be Nyitrából kiindulva a biztonsági céget vezető Padre által irányított maffia a rendőrséget és ezzel párhuzamosan a politikát.
Vagovič a munkája során bírósági anyagokat, vallomásokat használt, beszélt a rendőrséggel együttműködő szemtanúkkal, háttéremberekkel, hogy minél pontosabb képet adhasson az állam rothadásáról. A Padreho klan pedig ennek bizonysága,
