Napunk

Gaál Lajos: November 17. a szabadság ígéretét hozta el, de jöttek a nacionalisták, és a régi rendszer visszazárt

Gaál Lajos geológus, barlangász. Fotó - Schnelczer Zoltan
Gaál Lajos geológus, barlangász. Fotó – Schnelczer Zoltan

Gaál Lajos geológus, barlangász egyike volt azoknak a rimaszombatiaknak, aki a bársonyos forradalom minden tüntetésén ott volt a Dohánygyár téren, de jelen volt a Független Magyar Kezdeményezés rimaszombati szervezésénél is.

Máig rejtély számára, hogyan jutott el a forradalom híre Rimaszombatba akkor, de gyakorlatilag azonnal tudtak mindenről. Elmondása szerint óriási lelkesedést és energiákat szabadított fel mindenkiben az, hogy egyik napról a másikra megszűntek a tabutémák. Mindenki meg akarta váltani a világot.

A korábbi rendszer katonái viszont tudatosan kihasználták azt, hogy a rendszerváltók nem akarták őket likvidálni. Ezzel visszaélve csendben visszaszivárogtak a közélet minden területére, és elindult a vad privatizáció, mely megnyomorította Gömör fővárosát, hatásait pedig máig nyögi a helyi lakosság.

Beszélgetésünkben Gaál Lajos visszaemlékszik a rendszerváltás előtti időkre, elárulja,

  • milyen kérdésben írta felül a párt a természetvédők szakmai álláspontját, mely tett az Ipoly folyóra volt negatív hatással,
  • mi gátolta szerinte, hogy a rendszerváltás után Rimaszombat híres magyar szülötteiről utcákat nevezzenek el,
  • kik vették kezükbe a rimaszombati gyárak privatizálását a rendszerváltást követően.

Hogyan emlékszik az 1989-es évre, a bársonyos forradalom előtti hónapokra?

A forradalmi időszakban én a természetvédelmi munkával voltam elfoglalva. 1989-ben a természetvédelemnél dolgoztam, számunkra az egy nagyon fontos év volt, mert akkor jelentették ki a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzetet, és merő véletlen volt, hogy Magyarországon is pont akkor jött létre a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet, a két körzet gyakorlatilag egyszerre alakult meg és óriási lelkesedéssel vágtunk a munkákba.

1990 első hónapjaiban már a tájvédelmi körzet irodájában dolgoztam, fel kellett tárnunk a régió természeti értékeit, ez egészen 1995-ig tartott. Az akkor jóvá hagyott természetvédelmi törvény kimondta ugyanis, hogy Szlovákiában minden barlang védett, a Szlovák Környezetvédelmi Ügynökséghez kerültem, ahol a barlangokat felügyeltem.

1989 előtt szabadon dolgozhattak a természetvédelemnél vagy voltak elvárásai a rendszernek ezzel a területtel szemben is?

Nem egy kellemetlen esetünk volt a rendszerváltás előtt. Nekem is voltak ügyeim, melyek miatt behívattak a pártba, és pártvonalon ment az ügyintézés. Sokszor előfordult, hogy a párt komoly dolgokba avatkozott be, de volt példa arra is, hogy visszakoztak. Többször előfordult például, hogy ki akartak vágni valahol egy fasort, ezek természetvédelmi szempontból a mezsgyékkel együtt nagyon értékesek, mert úgynevezett biokorridort, zöld folyosót képeznek, így nem engedélyeztük a kivágását. Ezt át tudtuk vinni az elvtársakon, de az Ipoly folyó szabályozásánál veszítettünk, ott nagyon erős nyomás volt.

Mi ugyanis vissza akartuk tartani a vizet a természetben, a hivatalos retorika viszont minél több szántóföldet, minél több mezőgazdasági területet akart kijelölni, ezért az úgynevezett meandereket, a folyó kanyarulatait átvágták. Ezt elleneztük, de azzal érveltek, hogy a szocialista mezőgazdaságnak szabad utat kell adni. Kemény harcok voltak. Csak később, amikor az Ipoly mellékfolyóinak kanyarulatait levágták, a víz pedig lefutott, jöttek rá, mekkora hibát vétettek.

Az ilyen ellenszegüléseknek nem voltak következményei?

Egyetlen alkalommal szólt rám a párt nagyon keményen, de akkor még nem dolgoztam a természetvédelemnél. A bátyámmal és a barátainkkal barlangászni jártunk, és egy alkalommal felfedeztük, hogy rengeteg romlott konzervet szórtak ki Szilistye mellett egy hatalmas töbörbe. A víznyelő töbör bemosta a szennyeződést a forrásokba és a karsztvizekbe, ezeket pedig a hegy lábánál a helyiek fogyasztották.

Tudatos természetvédőként felléptem a karsztvizek védelmében, de a pártból utasítottak, hogy ezt azonnal hagyjam abba. Én viszont nem engedtem, volt egy ismerősöm a Pravda napilapnál, készült egy terjedelmes cikk arról, milyen őrültséget követtek el. Végül a párt utasította a rimaszombati konzervgyár vezetését, takarítsák ki a töbört.

Soha nem akarták beszervezni a pártba?

Voltak persze hangok, hogy be kellene lépnem, de én rettenetesen ellenálltam, mindig ellenzéki voltam, édesapám is mindig kommunizmusellenes volt, így voltunk beoltva gyerekkorunk óta. Képtelen voltam azonosulni azzal az ideológiával, mert a párt úgy működött, ahogyan én az élősövényt nyírom. Ha egy-egy ágacska kilóg a többi közül, gyorsabban nő, akkor egy hatalmas ollóval levágom. Emlékszem, egyszer a pártelnök elvtársnő a természetvédelem irodájában részletezte, mit és hogyan kellene csinálni. Mondtam neki, akár hatszor ennyit is képes vagyok dolgozni, ha előrébb léphetek, ha többet kereshetek, mert borzasztóan alacsony volt a fizetésünk. Erre azt felelte, nem lehet kilépni abból a skatulyából, ahová a párt besorolt.

Hatással volt ez a szakmai életére is?

Hát hogyne, nem lehetett külföldre utazni, közben pedig komoly barlangászati sikereket értünk el, magnezit barlangokat találtunk, melyekből nagyon-nagyon kevés van a világban. Feltérképeztük, feldolgoztuk a barlangokat, jó lett volna külföldi konferenciákon beszámolni minderről, publikálni az eredményeinket, de nem engedték. Szakmailag teljesen másképp fejlődhettem volna, ha normális körülmények között élünk. Összesen két alkalommal engedtek ki külföldre, 1976-ban Olaszországba és 1981-ben Spanyolországba az össznemzeti barlangkutató expedícióra.

Milyen veszélyt jelenthettek a barlangászok a rendszerre, hogy nem engedélyezték a külföldi utakat, kaptak valamilyen indoklást erre?

Nem, egyszerűen nem kaptunk devizát, anélkül pedig nem mehettünk külföldre. Spanyolországba úgy jutottam ki, hogy a Szlovák Szpeleológiai Társulat főtitkára hosszasan győzködte a rimaszombati pártelnököt, hogy a szlovák nemzet presztízse szempontjából fontos, hogy a kutatásainkat bemutassuk külföldön. A pártelnök így engedélyezte, hogy kapjak a bankban néhány dollárt vagy márkát.

Az persze két napra sem volt elég, de legalább az engedélyt megkaptam. Utána elmentem a „Fekete városba” a cigányokhoz, annyi dollárjuk, márkájuk volt, amennyi csak kellett, náluk váltottam devizát. Ez nem volt egyedi eset, más kollégák is pontosan így jutottak ki.

Mit tapasztalt ezeken a külföldi utakon?

Óriási különbség volt köztünk és a szabad világ között. Olaszországban autópályán utaztunk, és emlékszem, fényképeztük az autópályát, mert itthon ilyet nem láttunk. Külföldön már akkor szupermarketek voltak, elképesztő árubőséggel szembesültünk, miközben nálunk jóformán semmit nem lehetett kapni, de mindenért sorba kellett állni. Nem láttunk Lenin-képeket, sőt, a politikai diskurzus az utcán folyt, ami itthon elképzelhetetlen volt, be volt tiltva. Ott szabadon beszéltek és éltek az emberek, nálunk mindenhol besúgók hada mozgott, sőt, kulcsszerepük volt.

Önt is megfigyelték?

Engem nem, a bátyám volt a rimaszombati barlangász csoport vezetője, vele együtt négyen utaztunk Olaszországba 1976-ban, őt a titkosrendőrség hetekig figyelte, mikor úgy nézett ki, engedélyezik az utat. Követték minden lépést, de mivel tudta, melyik autóval követik, egy alkalommal meg is lógott előlük.

Mikor és hogyan jutottak el Rimaszombatba a novemberi eseményekről szóló hírek az erős cenzúra mellett?

Ez a mai napig rejtély számomra, de

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Rendszerváltás

Rimaszombat

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak

Percről percre

Brazília csapata negyeddöntőbe jutott a katari labdarúgó-világbajnokságon, a hétfő esti nyolcaddöntőben 4-1-re legyőzte a dél-koreai válogatottat.

Mérsékelten erős, 5,6-os magnitúdójú földrengést jelentettek vasárnap a Csendes-óceán déli részén fekvő Tonga közelében. Az amerikai földtani intézet (USGS) szerint az epicentrum a tengeren volt nagyjából 109 kilométerre északkeletre Hihifo városától 35 kilométeres mélységben. Áldozatokról egyelőre nincsenek értesülések. (mti)

Szijjártó Péter magyar külügyminiszter ma meglátogatta Rastislav Káčer szlovák külügyminisztert. A találkozó abba a mintába illeszkedik, ami tavaly októberben kezdődött el Ivan Korčok akkori szlovák külügyminiszter kezdeményezésére. A teljes érdektelenségbe is tudnak az ilyen sorozatok fordulni. A mai, a harmadik találkozó jó lépés volt efelé. Egyedül az tűnhetett fel, hogy mennyire hiányzik az „előre megyünk” büszkesége Szijjártó Péterből – írja Beke Zsolt a hétfői Napunk newsfilterben.

Kedden Robert Ficóval is találkozik majd a szlovákiai látogatáson lévő Szijjártó Péter. Ezt követően, délután fél 2-kor közös sajtótájékoztatót tart a Smer elnöke és a magyar külgazdasági és külügyminiszter. (tasr)

A hosszabbítás sem döntötte el a Japán-Horvátország összecsapást a katari labdarúgó vb nyolcaddöntőjében. Következnek a tizenegyesek.