Pfundtner Edit igazságügyi államtitkár: Az én szemszögemből megértünk a bejegyzett élettársi kapcsolat bevezetésére, de még sok egyeztetésre van szükség

Évekre eltűnt a politikából, hogy a Heger-kormány igazságügyi államtitkáraként térjen vissza. Pfundtner Edit az MKP politikusaként kezdte pályáját, majd a Híd alapítója lett, több ciklusban is parlamenti képviselőként dolgozott, és 2018-ban igazságügyi államtitkárnak nevezték ki Peter Pellegrini kormányában, Gál Gábor miniszterkedése idején.

Az igazságügyi minisztérium egykori csúcsvezetése – Gál Gábor, Pfundtner Edit és Monika Jankovská – közül Pfundtner az egyetlen, aki ellen nem indított eljárást a rendőrség.

Pfundtner Edittel készült interjúnkból kiderül,

• van-e még köze a szlovákiai magyar politikához,
• mit tud tenni ebből a pozícióból a szlovákiai magyarokért,
• lesz-e előrelépés az LMBT+-jogok területén,
• mit szól ahhoz, hogy korábbi munkatársai ma már gyanúsítottak.

Hogyan lett önből ismét államtitkár? Ki szólította meg?

A miniszter kérésére mondtam igent. Azt ugyan visszahallottam, hogy a nevem felmerült bizonyos koalíciós egyeztetésekkor, de akkor ezt nem vettem komolyan. Tényleges tartalmat ez akkor kapott, amikor Viliam Karas már mint miniszter felhívott és felajánlotta az államtitkári pozíciót. Mi legalább 20 éve ismerjük egymást, csaknem egyidősek vagyunk, mindketten a Komenský Egyetem Jogi Karán végeztünk. Az elmúlt években többször is volt alkalmunk együttműködni, emberileg és szakmailag is jobban megismerni egymást. Örültem a felkérésnek, mert a személyében egy felkészült és elegendő tapasztalattal rendelkező szakember került az igazságügyi minisztérium élére, akinek egyenes és határozott véleménye van.

Mivel indokolta, hogy önt kéri fel?

Nem volt különleges indoklás, gyorsan történt a dolog. Felajánlotta a pozíciót, és megkérdezte, vállalom-e. Az ember ilyenkor gyorsan kell hogy döntsön. Magamban ezt az eddigi munkám elismeréseként értékeltem ki. Egy teljesen más kormányzás alatt kaptam ismét lehetőséget, hogy államtitkár lehessek.

Ön az elmúlt két évben a Nemzetközi Gyermekvédelmi Központ igazgatója volt, ez a pozíció hogyan találta meg?

Nagyon érdekesen. Egy egyszerű bevásárlással kezdődött. Véletlenül összefutottam Milan Krajniak szociális ügyi miniszterrel. Leültünk kávézni, mivel kollégák voltunk a parlamentben. Megkérdezte, tudnék-e ajánlani valakit a központ élére, mert mondta, hogy változásokat szeretne eszközölni. Mondtam neki pár tippet, és néhány hónap múlva megkeresett, nem vállalnám-e el én, mert akiket javasoltam, azt mondták, nekem kellene.

A Sme rodinával kialakult önök között valamiféle együttműködés pártpolitikai szinten is?

Inkább azt mondanám, hogy amíg parlamenti képviselő voltam, mi konstruktívan beszélgettünk más képviselőkkel is, ellenzékiekkel is. Igyekeztem mindig jó kapcsolatokat ápolni mindenkivel, akivel lehetett. Nem kerestem a konfliktusokat és nem személyeskedtem. A jó cél érdekében az ellenzéki képviselőkkel is tárgyaltam. Tudták, hogy olyan javaslatokat nyújtok be, amiknek van értelmük, és politikai nézetektől függetlenül tudták őket támogatni.

Máig nem tisztázott, hogy Viliam Karas a Sme rodina jelöltje-e. Ön hogy tekint erre?

Én ezt úgy veszem, hogy a kinevezését koalíciós egyeztetés előzte meg. A koalíciós partnereknek kellett megegyezniük. Láttuk, milyen jelölések történtek a külügyminisztériumban, a gazdasági vagy az iskoaügyi minisztériumban. Én úgy érzem, szakmailag rátermett és bátor embereket igyekeztek kinevezni, akiknek megvan a kellő tapasztalatuk, viszont nem köthetőek konkrétan politikai pártokhoz.

A Sme rodinának tehát nem lesz kifejezetten befolyása az igazságügyi minisztériumra?

A koalíciónak van befolyása mindegyik minisztériumra. Én úgy veszem, hogy koalíciós egyeztetések történtek. Nem vettem részt ezeken, így ha ezekről bármit is mondanék, az nem állná meg a helyét, és ahogy mondtam, engem a miniszter keresett meg.

Ön az MKP-ban kezdte a politikai karrierjét, majd a Hídban folytatta, de 2020-ban nem jelöltette magát a parlamenti választásokon. Hogyan érintette, amikor a Híd 2020-ban nem jutott be a parlamentbe?

Ez valamennyire előrelátható volt. Tudjuk, milyen hangulat uralkodott az országban 2020-ban. A Híd a 2016-os választásokkor is nagyon nehéz helyzetben volt. Csak az eredmények tükrében lehetett eldönteni, milyen kormány alakulhat. Ez nagy dilemma volt a számunkra, de én a mai napig úgy érzem, hogy ez egy jó döntés volt. Annak ellenére is, hogy a párt szétforgácsolódott és nem lett sikeres a következő választásokon. Mi sejtettük, hogy ennek ez lesz a vége.

A Hídnak köszönhetően viszont ez a négy év a magyar kisebbség és a magyarlakta vidék javára vált, bárki bármit is mond. Én már a 2016-os választásokon sem voltam a Híd tagja, még 2012-ben lemondtam minden tisztségemről a pártban és kiléptem. 2014-ben kerültem vissza a parlamentbe, amikor a Sieť megalakult, és Radoslav Procházka, valamint a turócszentmártoni polgármester, Andrej Hrnčiar visszaadta a mandátumát. Pótképviselőként kerültem be Hrnčiar helyére, és akkor még hónapokig független képviselő voltam, míg vissza nem kerültem a Híd frakciójába, de a pártba már nem.

Van még jelenleg bármilyen köze a szlovákiai magyar politikához?

2019-ben eldöntöttem, abban a közegben és hangulatban, hogy már nem kívánom jelöltetni magam. Úgy döntöttem, ideje egy kicsit mással is foglalkozni, elsősorban szakmai dolgokkal. 2019 ősze óta aktívan nem politizálok. Nem vagyok semmilyen politikai párt tagja. Amikor elhagytam az államtitkári pozíciót 2020 márciusában, hónapokig nem követtem a híreket és a politikai vitaműsorokat sem. Kellett a felfrissülés és kikapcsolódás.

Azóta sem kapott megkeresést a Szövetség vagy más pártok részéről?

A baráti kapcsolatok megmaradtak, de tudták, hogy nagyon eltökélt a szándékom. Érezték, hogy ha szeretnék valamit, akkor valószínűleg én keresném meg őket. Egyelőre nem történt ilyen. Az ő részükről sem volt aktív megkeresés 2020 márciusa óta.

Azóta sok minden történt, megalakult az egységes magyar párt. Hogyan tekint erre a projektre?

Örülök, hogy megalakult a Szövetség. Azt sajnálom, hogy a 2020-as választásokra nem sikerült ezt a formációt összehozni. Más eredményt hozott volna, ha ezt sikerül megvalósítani. A Híd tárgyalt az MKP-val, de mivel én nem voltam a párt tagja, kevés információm volt arról, hogyan zajlottak a tárgyalások. A végeredmény viszont számomra elszomorító volt. Én a 2020-as választásokon is magyar képviseletre adtam le a voksomat, és sajnos elveszett. Az ember nem mindig az eszével választ, hanem a szívével is. Bármilyen kifogásom is van a politikai képviselettel szemben, amikor ott áll az ember a szavazófülkében, a szív sokszor erősebb.

Ha most kapna egy felkérést a Szövetség részéről, hogy felkerüljön mondjuk a Szövetség listájára, hogyan viszonyulna hozzá?

Soha nem szabad előre kizárni semmit. Én sem zártam ki annak a lehetőségét, hogy ha úgy fogom érezni, hogy tudok valahogy segíteni, és hozzáadott érték, nem pedig lehúzó erő tudok lenni, akkor nyitott leszek az ilyen tárgyalásokra. Egyelőre nem jött el az a pillanat, hogy én aktívan keressem a kollégákat. Viszont nagyon örültem a helyhatósági választások eredményeinek, bár az más, mint az országos parlamenti választás.

Ön most a legmagasabb rangú magyar tagja a kormánynak. Mire számíthatnak öntől a szlovákiai magyarok, mit tud tenni értük ebből a pozícióból?

Rólam mindenki tudja, hogy magyar vagyok, hogy hova húz a szívem. Bukovszky Lászlóval (a nemzeti kisebbségi kormánybiztos – a szerk. megj.) folytatott múlt heti tárgyalásom volt az egyik első az elsők között. Kíváncsi voltam arra, hogy állnak az általa képviselt ügyek. Most pedig a Bél Mátyás Intézetből Ravasz Ábellel lesz egy megbeszélésem. A minisztériumban megkaptam az emberi jogi és kisebbségi szakosztály vezetését. Továbbra is foglalkozni fogok a kisebbségek helyzetével. A miniszter is érzi, hogy jó lenne megtartani ezt a kontinuitást.

A kormányprogramban szerepel, hogy a kisebbségek jogállásáról szóló törvényt még ebben a választási időszakban el kellene fogadni. El fogja fogadni a kormány?

Alig két hete vagyok itt, ezért ezt nem tudom megmondani. Tudom, hogy a törvény el lett készítve, azt nem tudom, mik a gondok. Fokozatosan találkozom a kisebbségek képviselőivel, hogy megtudjam, miben tudok segíteni.

Olvassa el

Rastislav Káčer külügyminiszter: Orbánék érvei a szankciókról mintha a Kreml kézikönyvéből származnának

Arról van elképzelése, milyen téren hozhat ez a törvény konkrét előrelépéseket a kisebbségeknek?

Ennyire konkrétan még nem sikerült megbeszélnünk ezt a témát, amiatt sem, mert történt nemrég egy tragikus terrorcselekmény, amely jobban ráfókuszált egy másik, az az LMBT+-kisebbség problémáira. A múlt héten volt egy nagyszabású találkozónk, ahol a rendőr-főkapitányság, a jogi karok képviselői, a Különleges Ügyészség, a Specializált Büntetőbíróság és egyéb intézmények képviselői is itt voltak. A gyűlöletbeszédről folytattunk szakmai vitát, amelyen szó volt róla, hogy a büntető törvénykönyv szabályozása Szlovákiában eléri az uniós szintet. A probléma az, hogy a gyűlöletbeszédet sokszor a szabálysértés, kihágás kategóriájába sorolják, vagyis nem kerülnek ezek az ügyek bíróság elé.

Lát esélyt arra, hogy ez megváltozzon?

Igen. A hangsúlyt a felvilágosításra, oktatásra és a megelőzésre szeretnénk helyezni. A rendőr-főkapitányság jelezte, hogy meg szeretné erősíteni a felvilágosítást az iskolákban, ezért tervezik, hogy  lényegesen megemelnék (kb. 200-zal) a felvilágosítást végző rendőrök számát, és ezek segítségével végeznék ezt a munkát az óvodáktól a középiskolákig a gyerekek és a tanárok körében is, hogy felismerjék az esetleges rizikós viselkedést. Jövő héten az LMBT+-kisebbség bizottsági ülését vezetem, és az emberi jogi kormánytanács ülésein is valószínűleg én fogok elnökölni. Ma épp a zsidó közösség képviselőivel tárgyaltam az ő biztonságuk helyzetéről, mert tudjuk, hogy ők is a terrortámadás célpontjai voltak.

Tegnap azt mondta Eduard Heger kormányfő, hogy januárban a kormány elé kerülhet az LMBT+-kisebbség jogairól szóló új törvény. Mi minden lesz ebben a törvényben?

Igen, az igazságügyi minisztérium kapott egy ilyen megbízást a koalíció részéről. Múlt héten volt egy találkozóm a polgári jogi osztály vezetőjével, hogy hogyan tudnánk ezt az elképzelést a jogrendünk részévé tenni. A miniszter úrtól még nem kaptam határidőket. Nagy vonalakban valami már elkészült, amiben élethelyzetek vannak megnevezve. Ezeket az élethelyzeteket próbáljuk jogilag megfogalmazni és törvénymódosításokba belefoglalni. Ez viszont két téma: a terrorcselekmény ügye, ami büntetőjogi diszciplína, és az LMBT+-jogok, ahol személyi jogokról van szó.

Olvassa el

Másképp viszonyulnak az LMBT+-emberekhez Szlovákiában, mint Magyarországon?

Van esély arra, hogy ez a kormány valós előrelépést tegyen az LMBT+-jogok terén?

Látok arra esélyt, hogy az LMBT+-kisebbséghez tartozó személyek bizonyos jogait le tudjuk fektetni. Gondolok itt például az egészségügyi dokumentációba való betekintésre vagy az örökösödésre. Ezekkel a jogokkal eddig is lehetett élni, de nem az azonos neműek közötti kapcsolat alapján, hanem megkerülve ezt a tényt, meghatalmazás vagy végrendelet alapján. Most viszont ezen túlmenően, egyes élethelyzeteket fogunk szabályozni. Úgy érzem, a jelenlegi kormánykoalíció részéről van hajlandóság arra, hogy mondjuk a vagyonnal kapcsolatos gondok könnyebben megoldhatók legyenek.

Ha önön múlna, támogatná a bejegyzett élettársi viszony intézményét?