Napunk

Nem értették, mi történik, de rájuk is átragadt a felnőttek optimizmusa. Így élték meg pozsonyi magyar gyerekek 1989-et

1989 novembere Pozsonyban. Fotó - TASR
1989 novembere Pozsonyban. Fotó – TASR

A Dunai utcai iskola diákjai közel voltak a ’89 novemberi nagy tüntetésekhez, az akkor 10-11 éveseknek is éles emlékeik vannak róluk.

Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.

1989. november 17-hez általában a pozsonyi kulcscsörgetős óriástüntetések képe kapcsolódik, a bársonyos forradalom eseményeit pedig főleg az abban valamilyen formában részt vállalók elmeséléseiből ismerjük. De hogy nézett ki a bársonyos forradalom a gyerekek szemszögéből?

Hatéves voltam 1989-ben, a Galántai járásbeli Felsőszeliben éltünk. Magáról a bársonyos forradalomról nincsenek emlékeim, a rendszerről, amit leváltottak, viszont vannak óvodai emlékfoszlányaim. Emlékszem a történetre a jóságos Lenin bácsiról, aki hazakísért egy eltévedt kisgyereket.

Emlékszem egy május elsejére, amikor szokatlan időpontban, este gyülekeztünk az ovi udvarán, és az óvónénik kérdezgették, tudjuk-e, mik azok a krepp-papírból készült mértani testek, amiket a fejünk fölé, a magasba emeltek: a szókincsünk kibővült a „lampion” szóval. Emlékszem, ahogy a községházán ünnepélyesen kitűzőket szurkáltak a pulóverjeinkre: szikrák lettünk, és a következő lépés, a pionírtábor ijesztő jövőképnek, valamiféle korai katonaságnak tűnt.

Pionírok végül nem lettünk, akkor nyilván nem tudtuk, hogy ez a rendszerváltásnak köszönhető. 1989-ben kezdtem az alapiskolát; az első pár évben, miután megtanultunk írni-olvasni, gyakori foglalkozás volt az órákon, hogy a tanító néni utasítására a tankönyvekből kihúzkodtuk az elvtársakat és elvtársnőket, és bácsikat és néniket írtunk föléjük.

Mivel nálam az óvodáról az iskolára váltás egybeesett a rendszerváltással, sem az oviban, sem az iskolában nem voltak előtte-utána élményeim, ez az elvtárs-kihúzkálás az egyetlen emlékem, ami a változásra utalt, és amit utólag közvetlenül a rendszerváltáshoz tudok kötni.

Azok viszont, akik nálam pár évvel idősebbek, és közvetlenebb kapcsolatuk is van az eseményekkel, több mindent fel tudnak idézni. Ez a közvetlenebb kapcsolat az, hogy a pozsonyi Duna utcai alapiskola és gimnázium diákjai voltak, ami párszáz méterre található a Szlovák Nemzeti Felkelés terétől, a nagy tüntetések helyszínétől. Két egykori Duna utcai kisdiákkal beszélgettünk, cikkünkből kiderül

  • milyen volt gyerekként átélni a szocializmus utolsó éveit,
  • mikről beszélgettek a felnőttek a rendszerváltás kapcsán,
  • hogyan került rács mögé Gustáv Husák az egyik osztályban,
  • milyen volt tizenegy évesen részt venni a tüntetéseken,
  • milyen konkrét változásokat hozott a rendszerváltás az ő diákéletükben,
  • hogyan fordult át a kezdeti optimizmus csalódottságba.

Tudták, hogy vigyázni kell, mit mondanak

Fiala-Butora János jogász, emberi jogi szakértő ötödikes volt a Duna utcai alapiskolában 1989-ben. Mint a Napunknak meséli, az eseményeket még nem értette, de jól emlékszik az 1989 novemberét megelőző időszak hangulatára és arra is, hogy gyerekként milyen változásokat hozott az életében a bársonyos forradalom.

A pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium, azaz a „Duna utca” épülete. Fotó – Lure / Wikimedia Commons

„A szüleim járattak angolra, ami ’89 előtt annyira nem volt megszokott, és ez olyan dolog volt, amiről tudtam, hogy nem szabad róla másnak beszélni. Azt is tudtam, hogy megfigyelnek minket, de ez egy tény volt, amit tudomásul vettünk, az életünkre különösebb hatással nem volt. Ekkor már nem arról volt szó, hogy jön érted a fekete autó, de nagyon kellett figyelni az embernek, hogy mit mond és hol, ezt már gyerekként is tudtam. Ekkor már voltak, akik viccet csináltak a kommunistákból, voltak, akik fennhangon szidták őket, de tudtuk, hogy lehetnek következményei annak, amit mondunk” – emlékezik vissza János.

Tízévesen még nem tudta, hogy „mit váltunk le”, de azt látta, hogy óriási a várakozás az emberekben. A sportkörben, ahová járt, a kamaszok és a felnőttek között állandó téma volt a rendszerváltás. János hallotta tőlük, hogy tüntetni járnak, sztrájkolnak a munkahelyükön, és hogy végre elkergetik a kommunistákat, és minden jobb lesz. „Ami nagyon megmaradt bennem, az a nagyfokú optimizmus. Nagyon konkrétan emlékszem azokra a beszélgetésekre, amikor azon vitatkoztak a felnőtt ismerőseim, hogy hány évig fog tartani eljutni oda, ahol Ausztria van. Öt, tíz vagy tizenöt, ez volt a három álláspont.”

Iskolatáskás kis tüntetők

János ötödikesként a tüntetéseken még nem vett részt, az akkor hatodikos Polák Gábor viszont már igen. A jelenleg Budapesten élő, marketinggel és online termékfejlesztéssel foglalkozó Gábor ekkor tizenegy éves volt, emlékszik a pionírtáborokra, és arra is, hogy nem lehetett bármit mondani. „Nem állítom, hogy félelemben éltünk, de azt érzékeltük, hogy egy nem teljesen szabad rendszerben vagyunk.” Azt még nem értette, hogy „mi ez a szocializmus-kommunizmus”, de mivel a szülei újságírók voltak, otthon azért „hallott dolgokat”.

Gábor is emlékszik a rendszerváltást megelőző

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Pozsony

Rendszerváltás

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak

Percről percre

Brazília csapata negyeddöntőbe jutott a katari labdarúgó-világbajnokságon, a hétfő esti nyolcaddöntőben 4-1-re legyőzte a dél-koreai válogatottat.

Mérsékelten erős, 5,6-os magnitúdójú földrengést jelentettek vasárnap a Csendes-óceán déli részén fekvő Tonga közelében. Az amerikai földtani intézet (USGS) szerint az epicentrum a tengeren volt nagyjából 109 kilométerre északkeletre Hihifo városától 35 kilométeres mélységben. Áldozatokról egyelőre nincsenek értesülések. (mti)

Szijjártó Péter magyar külügyminiszter ma meglátogatta Rastislav Káčer szlovák külügyminisztert. A találkozó abba a mintába illeszkedik, ami tavaly októberben kezdődött el Ivan Korčok akkori szlovák külügyminiszter kezdeményezésére. A teljes érdektelenségbe is tudnak az ilyen sorozatok fordulni. A mai, a harmadik találkozó jó lépés volt efelé. Egyedül az tűnhetett fel, hogy mennyire hiányzik az „előre megyünk” büszkesége Szijjártó Péterből – írja Beke Zsolt a hétfői Napunk newsfilterben.

Kedden Robert Ficóval is találkozik majd a szlovákiai látogatáson lévő Szijjártó Péter. Ezt követően, délután fél 2-kor közös sajtótájékoztatót tart a Smer elnöke és a magyar külgazdasági és külügyminiszter. (tasr)

A hosszabbítás sem döntötte el a Japán-Horvátország összecsapást a katari labdarúgó vb nyolcaddöntőjében. Következnek a tizenegyesek.