Napunk

Egyre több iskolás nem érti, amit olvas – új kezdeményezés indult a trend visszafordítására

Illusztrációs fotó - Unsplash.com
Illusztrációs fotó – Unsplash.com

Egyre látványosabbak a digitális eszközök használatának negatív hatásai az óvodásoknál, az alapiskolásoknál és a középiskolásoknál. A kicsik természetellenesen tartják a ceruzát, gyorsan kell megtanulniuk az ábécét, nehezen koncentrálnak a feladatra – ezek mind nehezítik az írás és az olvasás, illetve az értő olvasás készségének elsajátítását. Egyre gyakrabban tapasztalják a pedagógusok, hogy a középsulisok vontatottan, nehézkesen olvasnak.

Az értő olvasás általában a PISA (Program for International Student Assessment) eredmények közzétételekor kerül az oktatási szakemberek, a pedagógusok és a nyilvánosság figyelmébe. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) egy egységesített rendszerben háromévente felméri a 15 éves diákok természettudományos, matematikai és szövegértési kompetenciáit. Mint minden korábbi ciklusban, a szlovák diákok teljesítménye a legutóbbi, a 2018-as PISA felmérésben az olvasási készség terén a résztvevő OECD-országok átlaga alatt volt.

Szlovákia 458 pontot ért el az olvasási készség terén, szemben az OECD 487 pontos átlagával. Bár a 2015-ös adatokhoz képest a hazai diákok átlagos teljesítménye ezen a területen 5 ponttal nőtt, de statisztikailag ez nem szignifikáns különbség. 2009-ben az olvasási készség volt a fő megfigyelt terület, a 2018-ban regisztrált 15 évesek eredményei jelentősen, 19 ponttal alacsonyabbak a 2009-es eredményekhez viszonyítva.

Miért romlanak az eredmények?

Az, hogy milyen minőségben olvasnak a gyerekek, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy jól vagy rosszul szerepelnek-e a PISA méréseken. Ezt befolyásolja az is, hogy az iskolák fejlesztik-e az értő olvasás készségét vagy csak arra koncentrálnak, hogy a tananyag kiemelt tartalmát kérjék vissza. Ugyanakkor például a kötelező olvasmányok tartalmáért nem kell olvasni a diákoknak, mert azokat megtalálják a világhálón.

Az általunk megszólított pedagógusok és szakemberek szerint a pedagógiai módszertani központ (most NIVAM) időről időre tart kurzusokat az olvasási készség fejlesztése témában. Az oktatási tárca 2018-tól több pályázati felhívást tett közzé az olvasási készség fejlesztésére, könyvek vásárlását és a pedagógusok fejlődését is támogatta a tárca jelentős uniós forrásokat áldozva erre a célra. Nyomon követés viszont nincs, csak a pedagógusokon múlik, hogyan viszonyulnak ehhez a problémához.

A tanárok egy része a magyar szakos tanár feladatának tartja, hogy fejlessze a diák olvasási készségét. Miközben szöveget értelmezni biológia, fizika, matematika, földrajz, történelem stb. órákon is kell, sőt, nélküle a feladatokat sem képesek megoldani.

Írásunkból kiderül, hogy:

  • néhány középiskolás funkcionális analfabéta, összeolvassa ugyan a szavakat, de nem tudja értelmezni a szöveget,
  • az óvodások, családi háttértől függetlenül, tökéletesen kezelik a mobil eszközöket, miközben nem tudnak ceruzát fogni a kezükbe, és sokan az alapszíneket sem ismerik,
  • az alsó tagozaton gyors tempóban kell elsajátítani az olvasás-írás készségét, de csak második-harmadik osztályban derül ki, hogy megjelent-e az értő olvasás.

A rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnázium is bekapcsolódott az oktatási tárca hároméves projektjébe, mely a szövegértés fejlesztésére irányult.

„Ebben a pedagógusok szövegekkel dolgoznak, azokhoz különböző, az értő olvasást fejlesztő módszereket, stratégiákat próbálnak ki, óravázlatokat készítenek, melyeket kipróbálnak tanóráikon, tapasztalataikat a pedagógus klub keretében egyeztetik. Ez adta az ötletet, hogy készítsünk egy, a szövegértést, az értő olvasás fejlesztését támogató kiadványt a pedagógusszövetség szakmai műhelyében, mert más pedagógusok számára is hasznosak lehetnek ezek a tapasztalatok” – mondta Ádám Lilla, a gimnázium pedagógusa azzal, hogy workshopot szerveztek, ahol az elméletek megvitatása mellett egy-egy stratégia, módszer gyakorlati alkalmazásában is megállapodtak.

„Az olvasási készség alatt nemcsak a mechanikus olvasást értjük, a betűk felismerését, azok összeolvasását, a szavak összeolvasását, hanem a hangszónak a felismerését is, mert ez is része az olvasási készségnek. Amikor találkozom a szöveggel, értelmeznem kell, hogy mit olvasok, ez pedig már az értő olvasás” – mutat rá Ádám Lilla, aki szerint a pedagógusok azzal szembesülnek, hogy egyre nehezebben, vontatottan, bizonytalanul, néhány esetben dadogva olvasnak a középiskolások.

„Az idegen szavakat csak többszöri nekifutásra képesek elolvasni, hétköznapi szavak jelentésére kérdeznek rá. Olyan gyakran használt szavakat nem ismernek, mint a demokrácia, a kooperativitás, a parlament, a diákönkormányzat. Nem tudják elmagyarázni a szavak jelentését. Egyszerűen nem értik a mögöttes tartalmat, és itt már az értő olvasásról beszélünk” ‒ magyarázza Ádám Lilla.

Ezek hiányában pedig – teszi hozzá – nem tudnak kritikusan állni a szöveghez, nem képesek értelmezni a mondatok közötti és a bekezdések közötti összefüggéseket, nem tudnak következtetni a szöveg mögöttes tartalmára és nem tudnak ok-okozati összefüggéseket megállapítani vagy jegyzetté átalakítani a szöveget. Esetenként problémát okoz a lényegi információk kiszűrése, egy eseménysor időrendiségének megállapítása, vagy a szövegtömörítés.

Ahhoz, hogy a diákok olvasási készsége javuljon, és bővüljön a szókincsük, olvasniuk kellene. Viszont a digitális eszközök, melyek nélkül gyakorlatilag már létezni sem tudnak, nagy mértékben lebutítják a nyelvet.

„Különböző applikációkon keresztül rövidítések segítségével kommunikálnak, gyakorlatilag egy zanzásított nyelvet használnak. Ezzel az a probléma, hogy beszűkíti a szókincsüket. Nem tudnak szinonimákat használni. Ez összeköthető azzal, hogy nagyon sok diák nyíltan bevallja, iskolai tankönyvön kívül más könyv még nem volt a kezében, nincs meghatározó gyerekkori olvasásélmény, ez pedig középiskolások közötti jelenség” ‒ figyelmeztet Ádám Lilla.

Néhány középiskolásnál funkcionális analfabetizmusról is beszélhetünk, vagyis összeolvassa a betűket és a szavakat, de valójában nem érti, mit olvas. Ez azt is jelenti, hogy képtelen lesz egyedül hivatalos ügyeket intézni, de az álhírek világában sem fog boldogulni. Ezért is kellene fejleszteni minden tanárnak az értő olvasás készségét.

„Fontos, hogy bővítsük a diákok szókincsét, hogy adjunk nekik szómagyarázatot, hogy beszéltessük őket, az olvasást kössük össze az írás, a fogalmazás gyakorlatával, játsszunk a szöveggel – hiszen kedvünkre válogathatunk a szövegfeldolgozó módszerekből –, ha nem dolgozunk a szöveggel, ha nem gondolkodunk a szövegről, nem derül ki, mennyire tudja értelmezni azt” – mutatott rá Ádám Lilla.

Nyomdában a segédeszköz

Segítheti a pedagógusokat az a segédanyag, melyet a Rimaszombati Regionális Pedagógiai Központ szakmai műhelyében dolgoztak ki. Ádám Zita, a központ vezetője 14 régióbeli teljes szervezettségű alapiskolában tanító kollégát vont be a munkába.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Oktatás

Rimaszombat

SZMPSZ

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak