Napunk

Beszéljünk Trianonról, vagy hagyjuk már a fenébe? Nem hoz békét a Béke – a nemzetek felett című film

Fotó - Megafilm
Fotó – Megafilm

A nagyobb magyarországi mozikban már vetítik a Béke – a nemzetek felett című játékfilmes elemekkel vegyített dokumentumfilmet, amely eredetileg a trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulójára készült volna el, végül a világjárvány miatt csak bő két évvel később mutatták be. Amellett, hogy fontos összefüggésekre hívja fel a figyelmet, a filmnek számos fájó hiányossága van, és nem is az a legnagyobb, hogy az alkotók összekeverték Selmecbányát Besztercebányával.

Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.

A filmet ugyanaz a Megafilm kft. forgalmazza, amely leginkább az Elk*rtuk című erősen vitatott film kapcsán került be a köztudatba. A rendező pedig Tősér Ádám, akinek nemrég mutatták be első nagyjátékfilmjét, a Blokádot. Egyébként a Trianon-film már a hatodik dokumentumfilm-rendezése.

Helmeczy Dorottya producer a minap arról beszélt a közmédiában, hogy a film eredeti címe A béke követei lett volna, és kizárólag az 1920. január 7-én Párizsba érkezett, Apponyi Albert által vezetett magyar békedelegáció munkáját mutatta volna be. A halasztás miatt nyert két évet a készítők arra használták ki, hogy bővítsék a film által körbejárt témát, feldolgozzák a békeszerződés aláírásának előzményeit, bel- és külpolitikai hátterét is, ezzel párhuzamosan pedig több történész szakértőt vontak be az alkotási folyamatba. A csaknem tíz magyar történész mellett két francia, a közép-európai történelmet kutató szakember is megszólal a filmben – Catherine Horel és Paul Gradvohl.

A békedelegáció tevékenységét végül kosztümös játékfilm formájában dolgozták fel, amelyet meg-megszakítanak a vizuális elemekkel, grafikákkal alátámasztott történészi hozzászólások és archív felvételek. Ez a játékfilmes betét egyébként a legsikerültebb része a produkciónak, részben mert segít a nézőnek beleélni magát a korabeli viszonyok közé, és általa lesz a film több, mint egy újabb szakmai eszmecsere a magyar történelem talán legtöbbet boncolgatott tragédiájáról. Emellett azért is fontos, mert éppen az Apponyi vezette küldöttség sztorija (illetve annak történészek általi kiegészítése) szolgál a legtöbb olyan információval és izgalmas részlettel a témában, amelyek a történelemkönyvekből rendszerint kimaradnak.

Hogy az aláírás körülményeinek, hátterének, valamint az akkori Magyarország külföldi – elsősorban nyugati – megítélésének bemutatása egészen hiteles és objektív, a francia történészek mellett olyan elismert, a fiatalabb generációhoz tartozó szakemberek megszólaltatásának köszönhető, mint Ablonczy Balázs, a  Lendület-Trianon 100 Kutatócsoport vezetője, vagy például Hatos Pál. Az idősebb generáció tagjai közül feltűnő – ám nem meglepő – Romsics Ignác hiánya, aki annak ellenére sem kapott teret (vagy nem vállalta a szereplést, ezt nem tudjuk), hogy ő a szerzője annak az emblematikus Trianon-monográfiának, amelyet például szlovákra is lefordítottak.

Megszólal ellenben Raffay Ernő, Szakács Árpád, újabban a Mi Hazánk Mozgalomhoz köthető radikális újságíró és Semjén Zsolt kedvenc történésze, aki nem is olyan régen még nyíltan a határrevízió mellett szállt síkra Erdély kapcsán, mondván, azt ezúttal is “egy nagyhatalom” támogatásával kellene végrehajtani. Ugyanebben a nyilatkozatban nevezte Romsicsot régi marxista és liberális történészek szellemi örökösének, destruktívnak, gyávának és hazaárulónak, amiért korábban arra utalt, hogy Magyarországnak már ideje lenne lemondania Erdélyről.

Raffay nem kap túl nagy teret a filmben, két-három mondatot, ha mond, így szerencsére kimarad annak fejtegetése is, hogy mekkora volt a szabadkőművesek és egyéb háttérhatalmak állítólagos felelőssége Magyarország feldarabolásában.

Többször jut szóhoz viszont Popély Gyula, aki a szlovákiai magyar történész szakmát képviseli a produkcióban. A készítők szemet hunytak jól ismert politikai elköteleződése felett (Popély a Mi Hazánk Mozgalom színeiben politizál, 2021-ben a formáció államfőjelöltje volt), pedig hívhatták volna helyette Szarka Lászlót, vagy éppen Simon Attilát is, akinek nemrég jelent meg egy könyve a témában (Az átmenet bizonytalansága – Az 1918/1919-es impériumváltás Pozsonytól Kassáig).

Valamiért a választás mégis Popélyra esett, akinek egyébként újabban a Szakács Árpád tulajdonában lévő Kárpátia Stúdió adja ki a könyveit, az a kiadó, amely az utóbbi tíz évben Raffay Ernőnek csaknem tucatnyi, szabadkőművességgel foglalkozó kötetét publikálta. Mindenesetre Popélyt érte az a megtiszteltetés is, hogy kimondhatta a film zárszavát:

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Dokumentumfilm

Kultúra

Történelem

Trianon

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak

Percről percre