Vak Bottyán: a vakmerő végvári vitéz, akin állítólag még a golyó sem fogott

A Rákóczi-szabadságharc egyik fontos epizódjaként 1704. november 16-án Vak Bottyán csapatai bevették Érsekújvár várát. A legendás kuruc hadvezér azonban a szájhagyomány és a korábbi századok történetírása szerint már fiatal végvári katonaként is megfordult Újvárban: állítólag álruhában érkezett meg a már török kézen lévő várba, majd egy nem mindennapi akciójelenet keretében hagyta el az erődítményt.

Valószínűleg ettől sem független, hogy még az ellenségei is babonás félelemmel beszéltek róla – legalábbis későbbi monográfusa szerint.

A kalandos életutat bejáró, császári ezredesből lett kuruc generális Bottyán János néven született, feltehetően egy elszegényedett kisnemesi családban, valamikor az 1640-es évek első felében; talán Esztergomban, noha ezt semmilyen forrással nem lehet alátámasztani.

Első életrajzírója, Thaly Kálmán szerint szülei Vágsellyére küldték őt, hogy a jezsuiták kollégiumában tanuljon. Mivel egy idő után elfogyott a szülői támogatás, portásként, valamint lovászként is ténykedett az iskolában, majd miután 1663-ban Újvár török kézre került, Bottyán végvári katonának állt.

A történetíró Vak Bottyán életének ezen korai szakaszához jegyezte a fel a cikk elején jelzett vakmerő történetet is. Az ifjú katona állítólag egyszer Újvár környékén járva fogadást kötött társaival, hogy egyedül bemegy a 6000 fős török helyőrség által ellenőrzött várba, a főtéren álló „nagy mecsettoronyból” pedig ledobja az ott imádkozó dervist, vagyis a müezzint.

Bottyán parasztruhát öltött magára, alá egy pisztolyt és egy handzsárt rejtett, majd elindult a vár felé, ahol éppen vásárt tartottak, az emberek pedig ki-be járkáltak a várkapun. Az álruhás katona így gond nélkül bejutott a vár főterén álló minarethez, és megvárta, hogy a müezzin rákezdjen a déli énekére. Akkor ő is felszaladt a toronyba, a derekánál fogva pedig a mélybe lökte a mit sem sejtő törököt.

Az álruhás vitéz azonnal leiszkolt az utcára, majd a várkapu felé vette az irányt. A kapunál megpróbálta útját állni az őrt álló janicsár, azonban Bottyán a ruhája alatt elrejtett pisztolyával mellbe lőtte az elé kerülő törököt, és pillanatokon belül már a várfalon kívül járt. Ott már lóval várták a bajtársai, akikkel nemhogy elmenekültek, de kelepcébe csalták az őket üldözőbe vevő törököket, és jónéhánnyal végeztek közülük.

Hogy mindez ne legyen elég, a történet szerint Bottyán másnap néhány száz huszárral Újvár alá lovagolt, ott a várfalon átkiabálva párviadalra szólította fel az őrséget, de azok közül senki sem akadt, aki szembeszállt volna a vakmerő magyar vitézzel.

A fentiekben leírt rendkívüli, már-már meseszerű történetet olvasva az embernek óhatatlanul is az Assassin’s Creed számítógépes játék, vagy egy dinamikus, vágás nélküli akciójelenet jut az eszébe. Nem véletlenül, ugyanis Thaly Kálmán elbeszélése Kolinovics Gábor 18. századi történetíró korabeli szájhagyományt lejegyző munkája alapján íródott, egyéb forrás nem támasztja alá, igaz, teljességgel cáfolni sem lehet.

Nagy valószínűséggel a Rákóczi-szabadságharc idején költött legendával van dolgunk, nem ez lenne az egyetlen ilyen történet vele kapcsolatban. A történetíró ugyanis megemlíti, hogy Vak Bottyánnal kapcsolatban több babona is elterjedt a nép körében.