Napunk

Dél-Szlovákia mindig a szlovákoké volt? (Magyar–szlovák történelmi mítoszok 9.)

A Klapka tér Komáromban. Fotó - Tomáš Benedikovič
A Klapka tér Komáromban. Fotó – Tomáš Benedikovič

Még az első csehszlovák népszámlálás is megerősítette, hogy Dél-Szlovákiában túlsúlyban voltak a magyarok.

Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.

Ez a cikk eredetileg a Napunk és a Denník N Mítoszok a szlovákokról/a magyarokról című magazinjában jelent meg. Részletek a magazinról itt olvashatóak.

A szlovákok ősei már jóval a magyarok őseinek bejövetele előtt a mai Szlovákia területén éltek. A szlávok a 6. században érkeztek ebbe a régióba, a magyarok pedig hozzávetőlegesen háromszáz évvel később. Szláv–avar sírhelyeket Komárom mellett is feltártak, a szlávoknak pedig még ennél délebbre is létesültek településeik. Ennek ellenére elmondható, hogy a mai Szlovákia déli határa a történelmi véletlen vagy pontosabban Csehszlovákia képviselői diplomáciai sikerének az eredménye.

Az első világháború után bizonyos maximalista törekvéseket, mint például a Csehszlovákiát az Adriai-tengerrel összekötő folyosót nem sikerült kiharcolniuk a csehszlovákoknak, de ahhoz eleget elértek, hogy a magyarok igazságtalannak tartsák az új határokat. A magyar népesség jelentős része ugyanis kisebbségbe szorult az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása után megalakult utódállamokban.

Ennek ellenére a szlovákok továbbra is úgy érzik, hogy a déli járások Csehszlovákiához csatolásával igazságot szolgáltattak, mert hagyományosan szlovák területekről volt szó, melyek mindig is Szlovákia szerves részét képezték, tehát automatikusan az állam részévé kellett válniuk. Ennek a szövegnek nem az a célja, hogy leírja azokat a folyamatokat, melyek a mai szlovák–magyar határ kialakulásához vezettek, csupán a kérdéses területek nemzetiségi összetételét igyekszik jellemezni abban az időszakban, amikor azokat a háborút követően Csehszlovákiához csatolták.

A népszámlálás mint politikai eszköz

A nemzetiségi viszonyok vázolását nehezíti, hogy a történelmi Magyarország területén ugyan tízévente zajlott népszámlálás, ám ezekre, főként a monarchia alkonyán, rányomták a bélyegüket a széleskörű magyarosítási törekvések. Ezért az 1918 előtti adatokat, különösen az 1910-es népszámláláséit nem tartja hitelesnek a szlovák fél, amely úgy véli, a hatóságok művileg akarták növelni a magyar lakosság arányát.

Az új csehszlovák állam folytatta a rendszeres népszámlálás hagyományát, az ezekből származó adatokat azonban a másik fél kérdőjelezi meg. Mindez nem akadályoz meg minket abban, hogy világos képet alakítsunk ki olyan járások nemzetiségi összetételét illetően, mint a Komáromi, az Érsekújvári, a Lévai vagy éppen a Rozsnyói. Problémásként tartják számon a rendkívüli, 1919-es szlovákiai népszámlálást, melynek az volt a célja, hogy a szlovák diplomácia felmérje a szlovák lakosok számát az új államban.

Mindez nem azt jelenti, hogy a népszámlálás szervezői meg akarták hamisítani a valóságot, de kapkodva és rosszul szervezték meg a cenzust, a kérdések nem voltak egyértelműek, ráadásul a szlovák és a magyar fél is aktívan kampányolt, hogy a lakosok az ő nemzetiségükhöz tartozónak vallják magukat. Ez persze nem újdonság. Az ősök nemzetiségének felvállalása melletti kampányok a mai napig előfordulnak, az MKP és a Híd is folytatott ilyen kampányokat az előző népszámlálások alkalmával.

Hogyan alakult a magyarok és a szlovákok aránya

Az idevágó tények aránylag könnyen rekonstruálhatóak.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Mítoszok a szlovákokról/a magyarokról

Történelem

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak

Percről percre