Napunk

Az első szlovákiai vérátömlesztést Lipscher Mór végezte éppen száz éve, emlékérmet mégis egy másik orvos kap

Egy 1914-es műtéti beavatkozás. Fotó - Fortepan
Egy 1914-es műtéti beavatkozás. Fotó – Fortepan

A Szlovák Nemzeti Bank egy különleges, 2 eurós emlékérmet készül kiadni jövő márciusban a Szlovákiában végrehajtott első vérátömlesztés 100. évfordulója alkalmából. Az orvostudomány, a numizmatika és a történelem szerelmeseit akár fel is villanyozhatja a hír, de sajnos ki kell ábrándítanunk őket: a tervezett érmén nem fog ülni az évszám, ráadásul minden jel arra utal, hogy nem is az az orvos hajtotta végre az első ilyen beavatkozást, akinek azt a nemzeti bank és a szlovák közvélemény nagy része tulajdonítja. FRISS: A cikket kiegészítettük a Szlovák Nemzeti Bank reakciójával és Kiss László orvostörténész ezzel kapcsolatos megjegyzéseivel.

Cikkünkből egyebek mellett kiderül:

  • honnan tudjuk, hogy tényleg Lipscher volt az első;
  • hogy a csacai születésű sebészorvos az egyetlen Komáromhoz köthető személyiség, aki még életében szobrot kapott;
  • és hogy végül miért veszett a feledés homályába az egykor ünnepelt sztárorvos.

Szlovákiában általánosan elterjedt az a nézet, hogy az első vértranszfúziót Ján Kňazovický (1893–1987) hajtotta végre Pozsonyban, 1923-ban. Kňazovický a Besztercebánya melletti Libetbányán (ma Ľubietová) született. Orvosi tanulmányait Kolozsváron végezte, majd a székesfehérvári megyei kórházban is dolgozott. Érdekesség, hogy a Magyar Tanácsköztársaság időszakában a Vörös Hadsereg orvosaként működött, és a harcokban meg is sebesült. Csehszlovákiába csak 1922-ben térhetett vissza, miután amnesztiát kapott. Előbb Pozsonyban, majd Kassán helyezkedett el mint sebészprofesszor. Kisebb megszakításokkal élete végéig a kelet-szlovákiai városban praktizált. 67 éves praxisa alatt több mint 20 000 műtétet hajtott végre, még 91 éves korában is műtött.

Az elismert szlovák sebészprofesszorról szóló Wikipédia-szócikkben forrásmegjelölés nélkül szerepel, hogy ő hajtotta végre 1923-ban az első vérátömlesztést Szlovákiában. Ez az információ terjedt el a médiában is. Legutóbb az orvos halálának 35. évfordulója alkalmából az RTVS hírportálja szentelt hosszabb cikket a témának „Aki először hajtott végre vérátömlesztést Szlovákiában” címmel.

Kňazovickýról néhány éve utcát neveztek el Kassán, és 2007 óta az ő nevét viselő kitüntetéssel jutalmazzák meg a legaktívabb önkéntes véradókat.

Nem ül az évszám, nem ül a név

Most pedig emlékérme készül a vérátömlesztés állítólagos szlovákiai úttörője tiszteletére. 2021-ben a Szlovák Nemzeti Bank nyilvános pályázatot hirdetett egy olyan 2 eurós emlékérme hátlapjának elkészítésére, amelyet a Szlovákiában végrehajtott első vérátömlesztés 100. évfordulója alkalmából terveznek kiadni 2023 márciusában.

A pályázat leírásában a közvélekedéssel összhangban Ján Kňazovickýnak tulajdonítják az elsőséget, ennek megfelelően az érmére az 1923–2023 évszámpárnak kell kerülnie. A dolog pikantériája, hogy az orvostörténeti információk forrásaként a nemzeti bank hivatalos dokumentuma dr. Kiss László orvostörténész szövegét jelöli meg. Hogy melyiket, arra nem térnek ki, de az biztos, hogy Kiss már 2007-ben közölt egy cikket a transzfúziós terápia szlovákiai kezdeteiről a Medical Practice című folyóiratban, melyben megkérdőjelezte Kňazovický elsőségét.

Az orvostörténész szerint ugyanis az első vérátömlesztést Szlovákiában bizonyíthatóan Lipscher Mór (1870–1944) sebészprofesszor hajtotta végre a komáromi közkórházban, ráadásul egy évvel korábban, 1922. november 1-jén.

A Szlovák Nemzeti Bank sajtóosztályától megkérdeztük, hogy ezeknek az ismereteknek a fényében módosítják-e az emlékérme tervezett hátoldalára kerülő évszámot. Az írásban küldött válaszból kiderül:  azt, hogy 2023-ra vegyék tervbe egy emlékérme kiadását az első szlovákiai vérátömlesztés századik évfordulója alkalmából, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete indítványozta. Az anonim nyilvános pályázat feltételeit közlő dokumentumban az első vérátömlesztés körülményeiről szóló szövegrészt a nemzeti bank állítása szerint dr. Kiss László bocsátotta rendelkezésükre, és a pályaműveket is ő bírálta el szakmailag.

„A versenyfeltételek kialakításakor természetesen megvitattuk Kiss doktorral az első szlovákiai vérátömlesztés körülményeit. Állásfoglalása szerint dr. Kňazovickýt a vérátömlesztés szlovákiai úttörőjének tekinthetjük, és 2023-ban joggal ünnepelhetjük a transzfúzió százéves jubileumát” – olvasható a nemzeti bank válaszában. Hozzáteszik: két egymástól független, szakmai forrás is megerősítette, hogy 1923 az első szlovákiai vérátömlesztés éve. Emiatt nem tervezik megváltoztatni az évszámot, amely a szóban forgó emlékérme nemzeti oldalán fog szerepelni, és azt 2023-as évszámmal fogják kibocsátani.

Életmentő műtét – tudományos mérföldkő

Az ominózus műtéti beavatkozás előzményeiről, kivitelezéséről és magáról Lipscher Mórról, a város és az egész szlovákiai magyar közösség e méltatlanul keveset emlegetett alakjáról Kiss László kedden (november 8-án), a komáromi Zichy-palotában adott elő, a Duna Menti Múzeum Baráti Köre szervezésében. Az előadás keretében szót ejtett az emlékérmeügyről is. Azt mondta, telefonon kereste meg őt egy hölgy a Szlovák Nemzeti Banktól, mondván, ők úgy tudják, hogy jövőre, vagyis 2023-ban lesz száz éve, hogy először ömlesztettek át vért Szlovákia területén, a transzfúziót pedig Ján Kňazovický sebészorvos végezte. Erre az orvostörténész felhívta a bank alkalmazottjának a figyelmét az említett 2007-es cikkre, illetve arra, hogy kutatásai szerint nem Kňazovický, hanem Lipscher hajtotta végre Szlovákiában az első sikeres vérátömlesztést, és nem 1923-ban, hanem egy évvel korábban. „Ezután a hölgy vagy öt percig győzködött, mondván, jó, lehet, hogy tényleg így volt, de Pozsonyban úgy tudják, hogy 1923-ban történt, ne rontsam el a kedvüket, meg így, meg úgy” – ismertette a telefonbeszélgetés megmosolyogtató részleteit Kiss László.

Mint kiderült, a hölgy azt kérte tőle, hogy írjon egy rövid összefoglalót a transzfúzió jelentőségéről. „Mondtam, hogy ha ennyire ragaszkodnak Kňazovický doktorhoz, beleírom Kňazovickýt, de rögtön oda is teszem azt a megjegyzést, hogy az orvostörténész számára ismert tény, hogy az első előtt is volt egy első. Én elismerem, hogy Kňazovický volt az első, de elsőbb volt Lipscher Mór” – fogalmazott Kiss doktor. Ez a bizarr megjegyzés a nemzeti bank pályázati felhívásába végül nem került bele.

Az orvostörténész arra kérte az előadás résztvevőit, hogy ha esetleg jövőre a kezükbe akadna a szóban forgó emlékérme az 1923-as évszámmal, vagy ha valaki azt mondaná nekik, hogy 1923-ban ömlesztettek át először vért Szlovákiában, válaszolják azt, hogy ez nem igaz, mert ezt Lipscher tette meg 1922 november elsejéről másodikára virradó éjszaka, Komáromban. Kiss László egyébként nem zárta ki, hogy Kňazovický ismerte Lipscher eredményét, és ezen felbuzdulva vállalkozott ő is a transzfúzióra.

Az előadó ezt követően felolvasta Lipschernek azt az írásban közölt visszaemlékezését, amely bizonyítja az elmondottakat. Az életmentő transzfúzióra egy helyi gyümölcskereskedő 32 éves feleségének volt szüksége, akinél méhen kívüli terhességet diagnosztizáltak.

Dr. Kiss László. Fotó – Duna Menti Múzeum Baráti Köre

Minderről Lipscher a következő évben a Pozsonyi Orvos- és Természettudományi Egyesület ülésén, valamint a Therapia című orvosi folyóirat hasábjain is beszámolt. Ebből a cikkből idézzük a legérdekesebb részeket: „Halotthalványan, alig tapintható, megszámlálhatatlan pulzussal került a beteg este 10 óra felé a kórházba. (…) A hasüregbe ömlött vér nagyrésze meg volt alvadva, azonban kanállal kimertem és egy előre elkészített steril csészébe összegyűjtöttem. (…) A hasüregből eltávolított és összegyűjtött vért, melyet egy ápolónő közben fémpálcával való veregetéssel defibrinált és több réteg gazen keresztül megszűrt, az Oehlecker-féle készülékkel a beteg kikészített bal könyök vénájába befecskendeztem.” Mivel a nő állapota rövidesen ismét rosszabbodni kezdett, „ujból vissza kellett vinnünk a műtőszobába és férjének véréből 800 grammot szivattyuztam át a másik véna mediánába. Ezen újabb transfuzió után a szívműködés tartósan javult. (…) Jóformán az egész éjjelen át tartó fáradságos, mert izgalmas munkánknak meg lett az eredménye – a nő meggyógyult.”

Öt héttel később hasonló módon – a hasüregből kimert, majd „visszapumpált” vérrel – mentette meg Lipscher egy 24 éves cselédlány életét is. 1925 januárjában pedig Dél-Komáromból vittek be hozzá egy munkásnőt, aki tragikus balesetet szenvedett: a lengyárban a lensimítógép dobja „balkarját tőből kiszakította és borzalmas tátongó mélységű sebet okozott”. Mire a lány kórházba került, már rengeteg vért vesztett, alig lélegzett. Ebben az esetben is azonnali vérátömlesztésre volt szükség, véradónak az egyik önfeláldozó ápolónő ajánlkozott.

A sebészprofesszor üvegből készült fecskendők segítségével csaknem egy liter vért szivattyúzott át az ápolónő ereiből a sérült nő könyökvisszerébe, megmentve ezzel az életét. Az akkor még kuriózumnak számító orvosi beavatkozásról a Prágai Magyar Hírlap is beszámolt. A cikk azzal zárul, hogy a kórházigazgatónak ez már az ötödik ilyen jellegű sikeres műtéte volt. (Bár Karl Landsteiner osztrák orvos már 1901-ben felfedezte a vércsoportok létezését, még jó pár évnek el kellett telnie, mire az orvosok a gyakorlatban is alkalmazni kezdték ezt a felfedezést, vagyis vérátömlesztés előtt ellenőrizték a vércsoportokat. Lipscher gyógyult pácienseinek szerencséjük volt, hogy a megfelelő vért kapták.)

Az első magyarországi agydaganatműtétet is Lipscher végezte

Lipscher Mór 1870-ben született az akkor Trencsén vármegyéhez tartozó Csacán (ma Čadca). A budapesti egyetemen szerzett orvosi oklevelet. 1898 és 1902 között a budapesti Szent István Kórház III. sebészeti főosztályán Herczel Manó munkatársaként dolgozott. 1900 nyarán ő végezte el Magyarországon az első agydaganatműtétet, amelyet hamarosan egy másik agytumor-operációja is követett.

1903 májusában eljegyezte Adler Margitot, Adler Vilmos komáromi fakereskedő, zsidó hitközségi elöljáró lányát. 1903. augusztus 9-én főispáni engedéllyel házasságot kötöttek.

A komáromi Emberszeretet Közkórház 1904-ben. Fotó – Komáromi fotóalbum

Lipschert már ezt megelőzően, 1902 szeptemberében kinevezték a frissen átadott Emberszeretet Közkórház sebészeti osztályára műtőorvosnak, majd 1906-ban átvette az elhunyt dr. Bányai Lipót kórházigazgató helyét is az intézmény élén. Szinte hihetetlen, hogy Komáromnak ezt megelőzően, egészen a századfordulóig nem volt sem valódi kórháza, sem tudományosan képzett sebészorvosa. A visszaemlékezések szerint a közkórház megnyitása előtt „két alacsony, földszintes ősrégi háznak nedves odúiban gyógyították a szerencsétlen betegeket” a seborvosok, akik közelebb álltak a felcserekhez, mint a mai sebészekhez. Nem csoda, hogy a lakosság körében Lipscher kinevezésekor az a meggyőződés élt, hogy kórházban csak meghalni lehet. Nem kevés energiájába kerülhetett a fővárosból idecsöppent, tudós doktornak,

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Holokauszt

Komárom

Történelem

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak