Harctéri napló (258. nap): Herszonban talán beindulnak az események, egy részletes elemzés rávilágít az orosz légierő sikertelenségének okaira
Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.
- Részletes elemzés magyarázza az orosz légierő kudarcának okait.
- Hosszú idő után jelentősebb ukrán sikerekről érkeztek hírek Herszon mellől, az oroszok állítólag több falut is elhagynak.
- Az oroszok nyolc év után hódították meg a hangyabolyt.
- A Krími híd 2023 szeptemberéig nem lesz 100%-os állapotban.
- A nap térképe – Herszon.
- A nap videói – Putyin egy párhuzamos univerzumban; napi három centit haladunk előre – az igazság az orosz televízióban; erőszakos színház Kalugában, Oroszországban; iráni drónok bemutatása; az aknamentesítő Meteorit eltűnik; a Herszoni terület legfőbb kollaboránsának költészete.
A szövegben szereplő információk a harcok november 8-i, keddi állását mutatják. Az aktuális helyzet némely helyszínen már eltérhet ettől.
Részletes elemzés magyarázza az orosz légierő kudarcának okait. Mielőtt még sorra kerülnének a front aktuális eseményei, ejtsünk szót a RUSI brit katonai think-tank szakértőinek rendkívül hasznos elemzéséről, akik hónapokig gyűjtöttek információkat a légi harcokról, melyeket egy 40 oldalas, részletes műszaki információkkal megtűzdelt jelentésben foglaltak össze. A jelentés négy részből áll. Most csak a repülőgépek által végrehajtott műveletekkel foglalkozunk. A későbbiekben, ha egy következő Harctéri naplóban lesz rá lehetőség, az orosz helikopterek és cirkálórakéták által végrehajtott műveletekre is sort kerítünk.
Az orosz légierő az ukrán légvédelem elleni légicsapásokkal kezdte az inváziót. Eleinte a legmodernebb típusú Szu-34, Szu-30SM és Szu-35S típusú repülők naponta 140 küldetést hajtottak végre, amelyek során akár 300 kilométer mélyen támadtak Ukrajna területén belül. Ezek a gépek négy–tíz kilométeres magasságban mozogtak. Három nap alatt száz különböző célpontot vettek célba. Kifejezetten azokra a területekre összpontosítottak, ahol az orosz hadsereg légideszant hadműveleteket (Hosztomel) és helikopteres támadásokat tervezett, ezeket a területeket a repülőgépeknek kellett volna megtisztítaniuk.
Míg a tevékenység általános fókusza hasonló volt a nyugati légierőiéhez, a különbség a támadások végrehajtásának módjában volt. A túlnyomórészt gravitációs bombák használata mellett elsősorban abban rejlett a különbség, hogy a rajtaütések kevesebb mint negyedét hajtotta végre két vagy több repülőgép. Egyszer sem fordult elő, hogy egyszerre hatnál több gép támadott volna meg egy célpontot. A küldetések döntő többségét tehát egy repülőgéppel hajtották végre.
„Ez hozzájárult ahhoz, hogy a károkozás inkonzisztens volt, a feladatok teljesítésének kiértékelése pedig nem volt hatékony, mindez azt jelenti, hogy további támadások csak ritkán következtek” – írja a RUSI.
Eleinte a Szu-30-as és Szu-35-ös többfunkciós gépek voltak eredményesek, nagy magasságból több ukrán MiG-29-es és Szu-27-es vadászgépet is lelőttek.
Az ukrán pilóták elismerik, hogy a modernebb orosz gépek műszakilag mindenben felülmúlják a sajátjaikat. Az erősebb radarok és a levegő–levegő rakéták óriási előnyhöz juttatták az orosz vadászgépeket. Sokszor több száz kilométernyi távolságban sikerült rakétáikkal „bezárniuk” az ukránokat, még mielőtt azok a radaron észrevették volna őket.
Ráadásul az orosz vadászgépek olyan üzemmódban is működhetnek, amely az utolsó pillanatban figyelmezteti csak az ukrán repülőgépek védekező szenzorait, hogy célba vették őket. Ezzel ellentétben a Szovjetunióból származó ukrán vadászgépek még nem rendelkeznek ilyen képességgel. Az orosz pilótákat a gépek rendszerei elég korán figyelmeztetik, hogy az ellenséges repülőgép radarja célba vette őket, így megkezdhetik a manőverezést, hogy elkerüljék a rakétákat.
Ez arra kényszerítette az ukránokat, hogy alacsonyan repüljenek, és ezáltal részben eltüntessék a hátrányt. Ezt az agresszív, de nagyon veszélyes taktikát alkalmazva valószínűleg a kezdeti napokban sikerült néhány orosz gépet megsemmisíteniük.
A mindkét oldalon veszteséges első három nap után az ukrán terület mélyére irányuló támadások megszakadtak. Március elején már megmutatkozott az orosz S-400-as föld–levegő rendszerek bevetésének előnye, ezek segítségével az oroszok néhány méteres magasságból 150 kilométeres távolságig követhették az ukrán repülőgépeket. Az ukránok még alacsonyabban kezdtek repülni, mint korábban – körülbelül 30 méteres magasságban a talaj felett.
A BUK rendszerek bizonyultak a leghatékonyabb légvédelmi rendszereknek az ukrán oldalon. Különösen sikeresek voltak Kijev és Csernyihiv felett.
Alapvető változás akkor következett be, amikor az orosz hadsereg megértette, hogy nem érhet el gyors győzelmet. A légierő ezután új feladatokat kapott, és a szárazföldön harcoló egységeket kezdte el jobban támogatni. Ezzel azonban a hordozható föld–levegő rakéták hatótávolságába került, amelyekből az ukránoknak ekkor már több ezer volt. „Az eredmény megjósolható volt, egy hét alatt legalább nyolc Szu-25-öst, Szu-30-ast és Szu-34-est lőttek le.”
Ráadásul az alacsony magasságból végzett rajtaütések kevésbé voltak pontosak, és a tapasztalt pilóták hamar felismerték, hogy aránytalanul kockázatosak is. Ezért a légierő március 9-től áttért az éjszakai hadműveletekre, de az egyetlen típus, amely lehetővé tette ezek végrehajtását, a Szu-34 volt.
Az oroszok híján voltak naprakész térképeknek, és kiderült, hogy az ukrán hadsereg hatékonyan tudja zavarni az A-50-es légtérellenőrző gépeket. A velük való rugalmatlan kommunikáció is gondot okozott az oroszoknak, mivel ez az orosz „AWACS” nem közvetlenül küld adatokat a pilótáknak, hanem azok a földi kezelőn keresztül jutnak el hozzájuk. Folytatódott az a gyakorlat is, miszerint az oroszok egyenként támadtak, csökkentve ezzel erőfeszítéseik hatékonyságát.
Áprilisban, a Kijev melletti vereség után az orosz légierő Mariupolra, a Donbaszra és Ukrajna déli részére összpontosított. A Szu-35-ös és a többfunkciós Szu-30-as vadászgépek továbbra is járőröztek az ukrán repülőgépek ellen, de már nem merészkedtek mélyen Ukrajna területére. A MiG-31BM nehéz vadászgépek később beváltak ebben a műveletben. Eredetileg Oroszország gyéren lakott részein való járőrözésre szánták őket, hogy megelőzzék az amerikai légierő légicsapásait. Erőteljes radarral és nagy hatótávolságú gyors rakétákkal rendelkeznek, melyekkel több ukrán gépet is lelőttek.
Az elemzés a Szu-25 típusú repülővel is foglalkozik, amelyet alacsony magasságból történő támadásokra szántak. Nem meglepő, hogy mindössze egyetlen olyan esetet jegyeztek fel, amikor száz kilométerrel a front mögött támadt. Ezen kívül gyakorlatilag mindig a front közvetlen közelében és ezer méteres magasságig került bevetésre.
Hosszú idő után Herszon mellől jelentősebb ukrán sikerekről érkeztek hírek. Ezekről azonban főleg orosz források tájékoztatnak. Az ukránok továbbra is betartják az információs blokádot. Az ukrán források gyakran éppen arra figyelmeztetnek, hogy Herszonról és környékéről az oroszok hamis képet közvetítenek, melynek célja, hogy az ukrán hadsereget csapdába ejtsék. Ma azonban úgy tűnik, hogy az események valóban mozgásba lendültek.
A mai Harctéri napló megjelenése előtt olyan információk kezdtek terjedni, hogy az oroszok több faluból is kivonultak. A kollaboráns Kirill Sztremouszov kedden még azt írta, hogy az ukránoknak sikerült előrenyomulniuk a nagyon fontos Sznyihurivka északi részére, amelyért hónapok óta heves harcok folynak. Ha az oroszok elveszítenék Sznyihurivkát, az számukra nagy gondot okozna, és meggyengülnének pozícióik a megszállt Herszoni terület északi részén, ráadásul innen közvetlen útvonal vezet a 40 kilométerre lévő Herszonba.
Arról, hogy tényleg történik valami a faluban, egy friss jelentés is tanúskodik, miszerint az oroszok felrobbantották a Herszonból kivezető úton található hidat.
Updates:
🇺🇦 have entered the northeastern outskirts of Snihurivka, the town is now contested. pic.twitter.com/XCmXOjOmPb
— War Mapper (@War_Mapper) November 9, 2022
Mellesleg, Sztremouszovot nézni hosszú távon erőteljes élménynek számít. Nálunk az olyanokra, mint ő, fennmaradt egy mondás a régi időkből, miszerint a janicsár rosszabb, mint a török. A megszálló adminisztráció beiktatott képviselője egykor az ukrán televízió vetélkedőiben szerepelt, ukrán szerzők verseit szavalta, ma pedig már csak ukronáciknak nevezi az ukránokat. Egy meghatározhatatlan valami előadásával vált ismertté, ebben a „költeményben” kijelentette, hogy minden Oroszország, beleértve Varsót vagy az Amazonast és a benne élő krokodilt is. Ezt az október közepén készült ámokfutást érdemes teljes egészében megnézni:
So-called "head" of Kherson region Kirill Stremousov reads a poem:
"I see Prague and Warsaw, Budapest and Bucharest. It's the Russian state…Wherever I travel in my tank, I see my favorite land…It's the Russian side, it's my motherland"
Decided to translate it all for you. pic.twitter.com/tsjumDXiQz
— Anton Gerashchenko (@Gerashchenko_en) October 18, 2022
A Telegramon létrehozott Rybar csatorna is beszámolt az ukránok előrenyomulásáról, ezúttal azonban más helyen.
