Napunk

A Fidesz már nem bízik a hagyományos médiában, mondja Lukács Csaba, a Magyar Hang lapigazgatója

Lukács Csaba. Fotó - Magyar Hang/Végh László
Lukács Csaba. Fotó – Magyar Hang/Végh László

A hagyományos média helyett inkább a Facebook- és TikTok-kampányokba fogja tolni a pénzt a magyar kormány, véli Lukács Csaba.

Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.

A Magyar Hang hetilapnak és hírportálnak egyedi helyzete van a magyar lapok között: nem kapnak meghívást semmilyen kormányzati eseményre, nem engedik be újságíróikat a kormány sajtótájékoztatóira, és Magyarországon nem akadt nyomda, amely vállalta volna a kinyomtatásukat, ezért a lapot Pozsonyban, a Petit Press nyomdájában nyomtatják.

Lukács Csaba, a Magyar Hang erdélyi származású lapigazgatója a Napunknak adott interjújában arról is beszél,

  • miért nagyobb a korábbinál a kiábrándultság a kormánykritikus magyar sajtóban a negyedik kétharmad után,
  • miért tartja a Magyar Hangot a magyar kormány különösen veszélyesnek,
  • miért tört meg a Fidesz bizalma a hagyományos médiában,
  • miért nem határolódnak el a magyarországi konzervatívok határozottabban Orbánék oroszbarát politikájától.

Magyarországi kollégáktól hallani, hogy az áprilisi választások és a negyedik kétharmad után nagyobb a kiábrándultság, mint valaha, és sokan a pályaelhagyáson gondolkodnak. Te hogy látod a jelenlegi helyzetet?

Pusztába kiáltott szónak tűnik ma az újságírás Magyarországon. Hiába írunk meg bármit, a választási eredmények azt mutatják, ez egy következmények nélküli ország. Akkor szembesültünk ezzel drasztikusan, amikor még a boldogult emlékezetű Magyar Nemzetnél feltártuk Kósa Lajos és a csengeri örökösnő történetét. Kósa 800 millió forintot kellett volna hogy kapjon egy csodálatos svájci örökségből. Egyértelműen és feketén-fehéren bebizonyosodott, hogy ez egy korrupciós ügy, és ezek után hatvanvalahány százalékkal újraválasztották még az egyéni körzetében is.

Magyarországon a politikusok nem buknak meg korrupciós, szexuális, drogfogyasztással kapcsolatos vagy hasonló ügyekben, ami az újságírót is nagyon frusztrálja, mert azt az érzést kelti, hogy teljesen felesleges a munkád.

Téged személyesen ez hogyan érint? Mennyivel teszi nehezebbé a munkádat?

Nekünk is volt egy nehéz periódusunk. Van egy profilom a profession.hu-n, és egy B terv, hogy ott kell hagyni a szakmát, de ahhoz túlságosan szeretem. Ameddig működik, addig megpróbáljuk csinálni. Nagyon nehéz motivációt találni, és a választások után nálunk is volt egy nagy esés. Pontosan látszott az, hogy nemcsak az újságírók ábrándultak ki, hanem az olvasók is. Jó 15–20 százalékot csökkent az eladásunk.

Ebből le kellett vonnunk bizonyos tanulságokat, például, hogy politikust címlapra tenni most öngyilkosság. A magyarországi hetilappiac címlaporientált, az impulzusvásárlókat a címlappal tudod megfogni. A politikusok címlapra helyezéséről leszoktunk, inkább olyan művészeket vagy humoristákat teszünk ki, akiknek van közéleti mondanivalójuk, mert mi közéleti lap vagyunk.

Viccesen azt szoktam mondani, hogy idősödő, minél szőrösebb férfiakat kell címlapra tennünk, hogy az impulzusvásárlókat megfogjuk. De nekik is kell hogy legyen közéleti mondanivalójuk, és ez is nehéz, mert egyre kevesebb olyan művész, humorista vagy író van, aki beleáll a közéletbe. Sokan csak a friss könyvükről vagy lemezükről akarnak beszélni, amit mi nagy tisztelettel, de elutasítunk, mert közéleti hetilap vagyunk. Nem vagyunk persze ellenére, ha valaki a könyvéről akar beszélni, de legyen véleménye a közállapotokról is.

A negyedik kétharmad utáni helyzet azért nehezebben megemészthető, mert most nagyobbak voltak az elvárások az egyesült ellenzék fellépése miatt?

Egyrészt igen, másrészt minden négy évben fokozódik a lemorzsolódás. Nem lehet a végtelenségig elveszíteni a reményt. Amikor először elveszíted, valahogy összekaparod magad, és azt mondod, jó, négy év múlva változás lesz. Négy év múlva aztán ugyanez… Van egy kifáradás, és az, aki kormánykritikus és a változásban reménykedik, nem fog tizenhetedszer is a változásban reménykedni, hanem teljes apátiába süllyed.

Nagyon sok olvasó van, aki azt mondja, most bezárkózik, nem fogja érdekelni a politika, a családjának és a hivatásának fog élni, vagy elmegy az országból. Az ember lelkének nem tesz jót, ha négyévente jön a teljes kiábrándulás. Nekünk főleg azok a konzervatív olvasók a célközönségünk, akik korábban a Fideszre szavaztak, de már nem szavaznak rájuk, nekik ez még nem a negyedik, hanem a harmadik vagy a második kiábrándulás, de náluk is érződik egy ilyen hatás.

Orbán Viktor a választási győzelmet ünnepli április 3-án. Fotó – TASR/DUNA/MTI

A Magyar Hang 2018-ban, a Magyar Nemzet bezárása után indult, és mivel Magyarországon nem akadt nyomda, amely kinyomtatta volna, Pozsonyban a Petit Press nyomdája kezdte nyomtatni. Máig megvan ez a pozsonyi kapcsolat?

Természetesen. Továbbra sincs magyar nyomda, aki kinyomtatna minket. Legutóbb akkor próbálkoztunk a magyarországi nyomdáknál, amikor a Covid-járvány elején felmerült, hogy akár a nemzetközi teherforgalmat is leállíthatják. Kellett hogy legyen egy B tervünk, hogy valaki kinyomtatja az újságot, ha nem fogjuk tudni eljuttatni Pozsonyból Budapestre. Még azon is gondolkodtunk, a folyón hogy tudnánk csónakokkal áthozni. Akkor is kaptunk egy választ a magyarországi nyomdáktól, hogy nincs kapacitás, ami nettó hazugság volt, ugyanis egy csomó újság bezárt, vagy például a Nemzeti Sport példányszáma és terjedelme is jelentősen csökkent, hiszen hónapokig nem volt sportesemény. A Mediaworks nem akart minket kinyomtatni, és az akkor még létező konkurencia sem.

Magyarország ugyanis egy mutyizós ország, és még a multiknak is vannak dealjei a kormánnyal, amiket nem akarnak veszélybe sodorni. Ezért nincs nálunk piaci alapú hirdetés – a hirdetőknek mindig van valamilyen dolga a kormánnyal vagy a hatóságokkal, és nem akarják, hogy megbüntessék őket, ha velünk kapcsolatba kerülnek.

Azóta egyébként Magyarországon már csak a Mediaworksnek van olyan nyomdája, ami ki tudna minket nyomtatni, és Szlovákiában is a Petit Press az egyetlen ilyen. Nagyon örülünk, hogy ők vállalnak minket. Bécs túl drága lenne, Románia, Ukrajna, Szerbia esetében a határ jelent problémát, és nem kockáztathatjuk meg, hogy a kamion beszorul a határon.

Mennyire stabil most a Magyar Hang helyzete? Hogyan lehet egyáltalán fenntartani a lapot, amely a hetilap mellett hírportált is üzemeltet?

Örülünk annak a havi nyolcszázezer olvasónak és két és fél millió oldalletöltésnek is, amit hírportál hoz, de az abból származó bevétel nem fedezné a költségeink tíz százalékát sem. A bevételeink 85–90 százaléka a nyomtatott termék eladásából származik. Ebből valamit digitálisan, PDF-ként adunk el, de a print termékből élünk. Nagy csoda, hogy létezünk. Amikor elindultunk, számomra ez inkább egy gyászprojektnek tűnt és egy utolsó, kétségbeesett kísérletnek. Nem mertem volna nagyobb összeget feltenni, hogy négy és fél év múlva is működni fogunk.

Stabil a helyzetünk, de csak annyira, amennyire stabil ma a világ. Soha nem tudjuk, mit hoz a holnap, és nincsenek tartalékok. Minden egyes nyomdaszámlánál összeszorul a gyomrom. Amikor 430-as euróárfolyamon fizetjük ki euróban a nyomdaszámlánkat, az nekünk is fáj. A papírárak és az energiaárak növekedése nem állt meg, és egy hónapja áremelésre kényszerültünk.

Ma már az emberek főleg élelmiszerboltban vásárolnak újságot, és az élelmiszerárak emelkedése Magyarországot különösen sújtja – a világon a második legnagyobb élelmiszerár-infláció itt van Törökország után. Amikor az emberek azzal szembesülnek, mennyibe kerül a kenyér vagy a vaj, az újság az a luxuscikk, amin spórolnak. Ez ellen nem tudunk tenni. Azt kommunikáljuk, hogy egy Magyar Hang olcsóbb, mint egy sör, vagy egyéves előfizetést megkaphat heti egy presszókávé árából. Az újság még mindig nem drága, de amikor az embereknek a napi betevő és a villanyszámla kifizetése között kell választaniuk, az újságról lemondanak.

A Magyar Hangot nem engedik be a kormányinfóra és egyéb kormányzati eseményekre. Sehogy nem kommunikál veletek a kormányzat?

Nem kapunk meghívókat, bár néha átküldik olyan kollégák, akik kapnak. Ilyenkor próbálunk mi is beregisztrálni. Egyszer majdnem be is jutottunk, az első kapun beengedték az egyik kollégát, de aztán a kormány sajtósai nem engedték tovább. Ez egy büntetés. Kívülről nehéz megérteni a logikát – ha beengedik a Telexet vagy a Népszavát, miért nem engedik a Magyar Hangot? Velünk szemben van egy zsigeri gyűlölet – árulóknak tartanak minket, és ezt ki is mondják.

Egy tévéműsorban a megboldogult emlékezetű Echo TV-ben név szerint említettek több újságírót, György Zsombor főszerkesztőt, engem és másokat is. Azt mondta egy kormányközeli elemző, mi árulók vagyunk, és háború idején az árulókat le szokták lőni. Azt is hozzátette, azt mi döntjük el, mikor van háborús helyzet. Nem jó ilyet hallani, de ott még nem tartunk, hogy lelőjenek minket, nem vagyunk Oroszországban. Az viszont látszik, hogy van egy erős, zsigeri gyűlölet, és van félelem is. Azt gondolják, hogy az elbizonytalanodó konzervatív, akit meg tudunk szólítani, veszélyesebb számukra, mint a liberálisok.

Magyarország még az Európai Unió tagja, ezért meg kell őrizni a sajtószabadság látszatát. Ezért egyes újságokat beengednek a kormányinfóra, vannak, akik még kormányhirdetést is kapnak, annyit, amennyi az életben maradásra elég. A Magyar Hangnak viszont nem kell megmaradnia, mert mi veszélyesebbek vagyunk rájuk, mint a liberális vagy baloldali újságok.

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a kormányinfón. Fotó – MTI

Miért?

Elbizonytalaníthatjuk ugyanis a fideszes tábort. Ezért nálunk állami hirdetés sincsen, semmilyen gesztust nem tesznek felénk, nem adnak interjút, nem válaszolnak a leveleinkre, nem hívnak meg az eseményeikre. Arról sem értesülünk, ha Szijjártó Péter gyárat ad valahol. Inkább az fordul elő, hogy ellopják a sztorijainkat. Ha kérdezünk valamit, előfordult, hogy nem nekünk válaszolnak, hanem a konkurenciának – hogy ne üssön.

Volt olyan, hogy mi tudtuk meg elsőnek, hogy egy államtitkárt bilincsbe vertek, de nem mertük leközölni anélkül, hogy megerősítették volna. Erre kihozták a saját értelmezésükben a sztorit az MTI-ben vagy az Origón. Amikor megtudtam, hogy Bécsben a nagykövetünk egy Aston Martin luxusautót birtokol, de nem ő jár vele, rákérdeztem, amire nem válaszoltak, de az ATV-nek elmondták, hogy kirúgták a nagykövetet, mert egy olyan autója volt, amit nem engedhetett meg magának a fizetéséből.

Működik, hogy a Magyar Hang konzervatív, polgári lapként jobban tud hatni akár a fideszes szavazókra is, amikor bírálja a Fideszt?

Azt gondolom, hogy a konzervatív oldalról érkező kritikát sokkal inkább meggondolásra érdemesnek tartják, mint a liberális kritikát, mert közelebb áll az értékrendjükhöz. Eljárunk olyan fesztiválokra, ahova még beengednek minket – bár ezekre sem engednek be minden esetben, főleg amióta egyszer beengedtek a Művészetek Völgyébe, majd utólag megvonták tőlük az állami támogatást. Ennek híre ment a szakmán belül, és a fesztiválszervezők félnek tőlünk, mint a tűztől, pedig csak egy 3×3 méteres földterületet kérünk, hogy találkozhassunk az olvasóval, és osztogathassuk a lapot.

Legutóbb a Pozsonyi Piknikre beengedtek, ami egy ellenzéki kerületben van, így könnyebben ment a dolog. Egy csomó olyan visszajelzést kaptunk olvasóktól, hogy bár Fidesz-szavazók, de tetszik nekik ez a hangnem, és végre olvasnivalót találtak az újságban. Propagandát ugyanis nagyon nehéz úgy írni, hogy érdekelje az olvasókat. Azokban az újságokban, amelyeket a kormány elképesztő mennyiségű közpénzért fenntart, kevesebb az olvasnivaló.

Orbánék alaptaktikája, hogy mindenkit, aki nem ért egyet velük, automatikusan baloldalinak vagy liberálisnak titulálnak. Működik ez a magyar társadalomban, elhiszik az emberek?

Egy bizonyos rétegnél működik. Erdélyi rokonaim között is voltak, akik megkérdezték, mennyit fizet nektek a Soros. Erre azt szoktam mondani, a CEU-nak volt egy darab előfizetése, vagyis két évig heti 450 forint Soros-pénzt kaptunk, amíg el nem üldözték a CEU-t Budapestről. Sajnos működik a lebutított propaganda, ezt mutatják a választási eredmények is. Nekünk azt az értelmiségi réteget kell megtalálnunk, amelyik még nem mondott le a gondolkodás luxusáról.

Vannak olyan baloldali olvasóink is, akik azt mondják, nem szeretik a mi konzervatív értékrendű jegyzeteinket, de a vidéki riportjaink és a tényfeltáró anyagaink olyan jók, hogy előfizetnek, mert ezeket a saját újságjukban sem találják meg. Tudom azt is, kik azok a fideszes politikusok, akik rendszeresen olvasnak minket. Tudok olyan fideszes politikusról, aki az anyja nevén fizetett elő, hogy ne legyen belőle problémája.

Sokan úgy látták, hogy az ukrajnai háború törést hozhat a Fidesz támogatottságában, főleg az oroszbarát politika miatt. Miért nem utasítják el élesebben a magyarországi konzervatívok a Fidesz oroszbarát politikáját?

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Független újságírás

Magyarország

Média

Médiapiac

Orbán Viktor

Sajtó

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak

Percről percre

Letartóztatták Éric Dupond-Moretti francia igazságügyi miniszter fiát, aki állítólag erőszakot követett el az élettársa ellen. “Apaként teljesen összetörtem” – mondta Dupond-Moretti újságíróknak.

Meglehetősen sótlanra sikerült a Modrá koalícia bemutatkozása. Annak ellenére, hogy Mikuláš Dzurinda projektjével az elmúlt hetekben szinte a fél szlovákiai politikai palettát hírbe hozták, az exkormányfő ma egy rakás, a politikában még ismeretlen személlyel állt ki a színpadra, írja Hegedűs Norbert a pénteki Napunk newsfilterben.

A múlt héten nagyjából 40 millió koronavírus-fertőzés okozta halálesetet regisztrált a WHO, a halálesetek több mint fele Kínában következett be. December elejétől több mint 170 ezer ember halt bele a betegségbe az Egészségügyi Világszervezet szerint. (čtk)

Nagyjából 20-30%-os volt a részvétel a cseh államfőválasztás második fordulójának első néhány órájában. Az első fordulóban ugyanebben az időszakban a részvételi arány 20% körül mozgott. (čtk)