Napunk

Magyar embernek magyar kutyát, avagy a film, amely elmeséli, milyen kutya nehéz magyarnak lenni

Ki kutyája vagyok én? - Jelenetfotó
Ki kutyája vagyok én? – Jelenetfotó

Hogyan lehet a kutyaszaporítás témáján keresztül mesélni a magyarságról? Lakatos Róbert erdélyi filmes Talpas nevű magyar kuvaszának próbált tökéletes menyasszonyt találni, ez pedig olyan kalandokba sodorta, melyek után az egész magyarságtudatát átértékelte.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Akadnak témák, amikről egyre nehezebb anélkül beszélni, hogy ne sodródjunk rögtön a direkt pártpolitizálás területére, vagy ne süllyedjen a mondandónk egy kocsmai vita színvonalára. Az évek során sajnálatos módon ebbe a csoportba került a magyar nemzetiség, a nemzethez tartozás témája és ennek jelentése is, amit az egyik politikai oldal megpróbált kisajátítani magának és saját tartalommal megtölteni, míg a másik azért küzdött, illetve küzd a mai napig, hogy ez ne történhessen meg, és ne csak egyetlen nézőpont legyen érvényes arról, hogy ki az, aki ma magyarnak számít.

A téma nyilván izgalmas, de közben olyan indulatokat szül, hogy egyre nehezebbé vált higgadt fejjel, pusztán észérvek révén beszélni róla, ezért is döntött úgy Lakatos Róbert erdélyi rendező, hogy más úton közelíti meg a dolgot.

A régi internetes bölcsesség szerint cuki állatokkal és gyerekekkel mindent el lehet adni – ezért is szeretik a politikusok bevonni a kampányaikba az óvodásokat és az iskolásokat –, Lakatos pedig úgy érezte, kutyás témába csomagolva a nemzetiségpolitika is fogyaszthatóvá válik. Igaza volt. Persze ehhez kellett egy kezdőlökés, amit a saját életéből merített: öregedő magyar kuvasz kutyája mellé próbált menyasszonyt találni, hogy kiskutyái legyenek.

De hogyan lehet összeházasítani a kutyaszaporítás témáját a nemzetiségi politikával? A rendező erre is talált egy frappáns megoldást.

Kiindulópontnak adott a szokás, hogy bizonyos kutyafajtákat egy-egy nemzetiséggel azonosítunk, köztük a már említett magyar kuvaszt is. Az elején ez csak abban nyújt segítséget a rendezőnek, hogy a nemzetiségek közti konfliktusokat kutyanyelvre fordítsa át: például amikor sétáltatja az utcán Talpast Erdélyben, a kerítések mögül a helyi kutyák ugatásakor képregénybuborékokba írva a focimeccsekről is jól ismert gyűlölködő mondatok („Magyarok, húzzatok innen!”) jelennek meg.

A filmben aztán Lakatos számos kutyatenyésztőt, gazdát és szakértőt szólaltat meg, hogy kiderüljön számunkra: a magyar kuvasz az utóbbi években kissé elsatnyult fajta lett, a pásztor- és nyájőrző kutyából udvart őrző kutyává válása nem tett jót a fajta tulajdonságainak, és ma már szinte képtelenségnek tűnik a gondolat, hogy egykor egy kuvasz még nem félt szembeszállni Erdélyben a medvékkel és farkasokkal sem.

Szép allegóriája ez a külhoni magyar szemszögből nézve egyre jobban elkényelmesedő és elpuhuló anyaországi magyarságnak, és a rendező nem rest felfűzni a filmjét erre az ívre, első körben azt bemutatva, mennyi szenvedéssel jár, találni egy méltó magyar párt egy magyar kuvasznak. Aztán hősünk a nagy keresés után kénytelen lesz beletörődni a kudarcba.

Itt kezdődik a történet második szakasza: miután emberünk feladja Talpas szaporítását, azzal a rendkívül ambiciózus céllal áll elő, hogy a saját kulturális identitását megerősítendő, megpróbálkozzon egy új, erdélyi pásztorkutyafajta kitenyésztésével,

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Film

Kultúra

Kutyák

Művészet

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak