Napunk

Rastislav Káčer külügyminiszter: Orbánék érvei a szankciókról mintha a Kreml kézikönyvéből származnának

Fotó - Tomáš Benedikovič
Fotó – Tomáš Benedikovič

Nagy tisztelője vagyok a történelmi Magyarországnak, de ha nem lenne bennünk paranoia, nem lennénk normálisak, mondta a Napunknak Rastislav Káčer külügyminiszter. Nagyinterjú.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Nagy felhördülést váltott ki nemrégiben az az interjú, amelyet Rastislav Káčer, a Heger-kormány szeptemberben kinevezett új külügyminisztere a Rzeczpospolita nevű lengyel lapnak adott, s amelyben arról is beszélt, a szlovákoknak, a románoknak, Kárpátalja és a Vajdaság lakóinak „joguk van a paranoiára” Magyarországgal kapcsolatban, amíg Orbán Viktor a történelmi Magyarország térképét tartja az irodája falán. Az interjúra több szlovákiai magyar politikus is reagált, többek között uszítónak nevezve a minisztert.

Káčer a Napunknak elmondta, bírálói valószínűleg nem olvasták végig az interjút, abban ugyanis igazából nagyon pozitívan nyilatkozik Magyarországról, Orbán történelmi térképek iránti rajongását viszont egyéb kijelentéseinek fényében is értelmezi.

A külügyminiszterrel készült interjúnkban egyebek mellett szóba kerül,

  • lát-e gondot abban, hogy olyan termékek jutottak Szlovákiából Oroszországba, amelyeket a fegyvergyártásban is felhasználhattak,
  • lesznek-e ellenőrzések a szlovák–magyar határon,
  • mit gondol Magyarország szankcióellenes kampányáról,
  • folytatja-e az Ivan Korčok által kezdeményezett párbeszédet a magyarországi ingatlanvásárlásokról és támogatásokról,
  • lesz-e kisebbségi törvény Szlovákiában ebben a választási időszakban.

A Denník N a múlt héten közölt egy cikket arról, hogy Szlovákiából még az ukrajnai háború kitörése után is kettős felhasználású termékeket exportáltak Oroszországba, vagyis olyan termékeket, amelyek fegyverek gyártására is felhasználhatók. Lát ebben gondot?

Először is, még nem tudom, hogy valóban kettős felhasználású termékeket exportálunk-e. Az ilyen árucikkeknek nagyon pontos műszaki meghatározásuk van, és engedélyezési jóváhagyást igényelnek. Nem tudok arról, hogy jóváhagyták volna kettős felhasználású termékek kivitelét. A külügyminisztériumnak van beleszólása a kettős felhasználású termékek engedélyezésébe, és ilyen termékeket nem exportáltak.

Az ön kollégája, Miro Kern jó oknyomozó munkát végzett, amit nagyon szimpatikusnak tartok. Ami azonban a konkrét tételeket illeti, nem tudjuk, hogy kettős felhasználású termékekről van-e szó.

Három kategóriát különböztetünk meg. Az első az engedélyköteles dolgok. Ezek a különleges és kettős felhasználású termékek, amelyeket törvény határoz meg, és amelyekre vámtarifák vonatkoznak. Előfordulhat, hogy valaki megkerüli ezt a rendszert. Ha ilyen bűncselekmény történt, azt ki kell vizsgálni, és büntetőjogi felelősségre kell vonni azokat, akik megszegték a szabályokat.

Ön szerint tehát nem arról van szó, hogy az állam nincs felkészülve az ilyen helyzetekre?

Természetesen nem. A másik dolog, ami történhetett, hogy ezek olyan áruk voltak, amelyekre a szankciós rendszer vonatkozott, de a szankciós rendszert ellenőrző hatóságok nem léptek fel ez ellen. Eddig úgy tűnik, hogy erre nem került sor, de ezt ellenőrizni kell.

Harmadszor, előfordulhat, hogy olyan árukat exportálnak, amelyek nem engedélykötelesek, és nem is szerepelnek a szankciórendszerben, de amelyeknek sokféle felhasználási módja lehet. Egy csapágyat, amelyet egy traktorba is be lehet szerelni, egy tankba is beszerelhetnek. Tehát szabadon forgalmazható áruról van szó, és az államnak ilyen esetben nagyon korlátozottak a lehetőségei. Ha azonban kiderül, hogy ebbe az árukategóriába tartoznak ezek a termékek, akkor természetesen el lehet gondolkodni a szankciók következő körén, hogy nem kell-e az ilyen árukat is bevonni. Vagy nem adunk-e ki egy belső rendeletet, és nem korlátozzuk-e az ilyen áruk kivitelét is.

Először is, még nem tudjuk pontosan, hogy mi történt. Én is megkértem a kollégáimat, hogy nézzenek utána a történteknek. Kicsit megmosolyogtam viszont, amikor olyan vélemények hangzottak el, hogy Szlovákia kiáll Ukrajna támogatása mellett, ugyanakkor segíti Oroszországot. Ez egyszerűen nem igaz. Ez teljes ostobaság. Szlovákia nem segíti Oroszországot, és nagyon szigorúan és egyértelműen ukránbarát politikát folytat.

Nem kapott semmilyen reakciót erre az információra Ukrajnából vagy az Európai Unióból?

Nem. Nem akarok elébe menni a dolgoknak, mert ezt valóban ki kell vizsgálni, de kétségeim vannak afelől, hogy alapvető szabályszegés történt.

Tehát nem aggódik amiatt, hogy ez az ügy megváltoztatja Szlovákiának mint Ukrajna megbízható partnerének a képét?

Egyáltalán nem.

Fotó – N/Tomáš Benedikovič

Egyes szlovákiai politikusok is harcolnak az Oroszország elleni szankciók ellen, a magyar kormány pedig nagyszabású kampányt indított, amelyben azt állítják, hogy a szankciók jobban ártanak Európának, mint Oroszországnak, és ha a szankciókat feloldanák vagy enyhítenék, az infláció is azonnal enyhülne. Mit szól ezekhez az érvekhez?

Úgy gondolom, hogy ezek az érvek teljesen elhibázottak. Ezek az érvek mintha a Kreml kézikönyvéből származnának. Az érvek, amelyeket a magyar kormánytól hallunk, gyakran megegyeznek azokkal, amelyeket a Kreml propagandája használ az információs háborújában. Én ezt nem értem. Ezek a szankciók semmiképpen sem károsabbak Európa számára. Egyesek még azt is mondják, hogy Oroszországnak segítenek – ha ez igaz lenne, Oroszország nem lázadozna ellenük. Magyarország ezzel a nézettel egyedül van az Európai Unióban, és teljesen elszigetelődött a többi nyugati szövetségesétől.

Ön is beszélt arról a múltban, hogy a V4-eken belül a fő ellentmondást Magyarország Oroszországhoz való viszonya okozta. Ez az egyetlen probléma a V4-ben?

Nem ez az egyetlen probléma. A probléma már akkor felmerült, amikor Magyarország 2014 körül elkezdte a V4-eket egyfajta politikai eszközként használni az Európai Unión belül. „Mi mások vagyunk”, „mi vagyunk a jobb Európa” – a magyar elnökségnek volt egy videója is arról, hogy mi mennyire különlegesek vagyunk. Én már akkor is azt mondtam, hogy mi elsősorban az Európai Unió részei vagyunk. Már akkor is kezdtük nehezményezni, hogy a V4-eket a másság szigeteként ábrázolták Európában.

Szlovákia és valószínűleg a Cseh Köztársaság számára is a V4 elsősorban a regionális együttműködés eszköze, de abban az értelemben, hogy egy erős Európában vagyunk érdekeltek.

Ezt azonban figyelmen kívül is hagyhatnánk. Ma az Ukrajnához való viszonyulás az erősen megosztó elem. Korábban a V4-et sokan V2+2-nek tekintették, de ma már inkább V3+1 lett belőle. Magyarország azonban már a háború előtt is másképp viszonyult Ukrajnához; a NATO-n belül az egyetlen olyan ország volt, amely szisztematikusan blokkolta a párbeszédet Ukrajnával.

Ha az ukrajnai háború véget ér, ott folytatódhat a V4 működése, ahol azelőtt tartott?

A V4 jelenleg is folytatja a tevékenységét, de vannak olyan kérdések, amelyekben nem találjuk a közös hangot. Ma nincs erős, nagy V4-es stratégiai politika, de sok más dolog van, amin a V4-ek dolgoznak. Ott a Visegrádi Alap, amely számos jelentős, határokon átnyúló együttműködési programot, kulturális együttműködést, a közép-európai történelmi és kulturális identitással kapcsolatos munkát, valamint az észak–déli összeköttetést javító infrastrukturális projekteket támogat. Nem igaz, hogy a V4 megszűnt volna működni.

Jelenleg az illegális migráció kérdése is forró téma a régióban. Maroš Žilinka főügyész úr ma (a beszélgetés hétfőn készült – a szerk. megj.) közzétett egy posztot a Facebookon, amelyben azt írta, hogy kivizsgáltatja, hogy a szlovák határok ellenőrzése során nem történt-e hivatali visszaélés. Hogyan értelmezi Žilinka úrnak ezt a posztját?

Nem olvastam ezt a posztot, de nem tudom, ki követhetett volna el visszaélést a határellenőrzéseknél. Az Európai Unió és a schengeni térség belső országa vagyunk. A schengeni szabályok értelmében a belső határokat nem ellenőrzik. Szigorúan véve nem is szabadna alkalmaznunk a most érvényben lévő ellenőrzéseket – merthogy a belső schengeni határokon már régóta fokozott ellenőrzések zajlanak. Tehát nem tudom pontosan, hogy a főügyész úr mire gondolt.

Nem a szlovák határok jelentik a gondot a migráció szempontjából. A szlovák schengeni határ az egyik legjobban őrzött külső schengeni határ. Többé-kevésbé biztos, hogy ezen a határon keresztül nem folyik ellenőrizetlen migráció. Mi nem vagyunk forrása a migrációnak, hanem az úgynevezett másodlagos migráció érint bennünket. A külső schengeni határt átlépő migránsok rajtunk keresztül haladnak tovább. Ebben a konkrét esetben túlnyomórészt azok, akik az úgynevezett balkáni útvonalon keresztül jönnek. Amikor a belső határokat ellenőrizzük, akkor a schengeni rendszer működését tekintve többletfeladatot vállalunk.

Fotó – Tomáš Benedikovič

A szlovák kormány tehát nem fontolgatja a határellenőrzés bevezetését a szlovák–magyar határon úgy, ahogy azt megtette Csehország a cseh–szlovák határon, Ausztria pedig az osztrák–szlovák határon?

Ha szükséges lenne, bevezetnénk, de nem tartjuk szükségesnek. Nem mi vagyunk a migráció célországa. Ez mindenekelőtt az európai menekültpolitika és a schengeni határbiztonság globális problémája. Szlovákia a kirakós legkevésbé fontos darabja. Nekünk van a leghosszabb határunk Magyarországgal, ami egy belső schengeni határ, és ez hatalmas eredmény. Segít feloldani az úgynevezett trianoni traumát, mert ez a határ csupán képzeletbeli. Több ezer ember ingázik naponta Magyarországra dolgozni, és fordítva, sok embernek Magyarországon van az állandó lakhelye, de Szlovákiában dolgozik.

Ha lezárnánk a határt, mint a Covid alatt tettük, az emberek fellázadnának, és ezt nem akarjuk. Nem akarunk kellemetlenségeket okozni az embereknek – ha ezt tennénk, az még nagyobb problémák forrása lenne.

Itt, az irodájában nem látok történelmi térképeket…

Pedig szeretem a történelmi térképeket, rajongok értük, de itt nem tartok egyet sem. Az elődöm után egyelőre átmeneti a berendezés…

Tehát lehet, hogy néhány történelmi térkép is a falakra kerül?

Nem, modern szlovák művészet fog felkerülni, amivel dicsekedni akarunk.

Ön azt mondta a Rzeczpospolita lengyel napilapnak, hogy a szlovákoknak, a románoknak, Kárpátalja és a Vajdaság lakóinak joguk van paranoiásnak lenni, tekintettel arra, hogy Orbán Viktor irodájában ott lóg a történelmi Magyarország térképe. Néhány szlovákiai magyar politikus meglehetősen ingerülten reagált erre az interjúra, kiszúrta?

Kiszúrtam. Nevettem rajta, mert ha elolvassák az egész interjút, és ajánlom, hogy olvassák el, akkor látni fogják, hogy az összes válaszom nagyon pozitív, már-már kimagaslóan pozitív volt Magyarországgal kapcsolatban. A Magyarországról szóló három kérdés végén azt mondtam: de valljuk be, hogy még azzal kapcsolatban is, ami ma Ukrajnában történik, és hogy Oroszország milyen érveket használt, amikor megtámadta Ukrajnát, ha az egész kontextust nézzük, akkor valljuk be, hogy a szlovákoknak és más közép-európai nemzeteknek joguk van egyfajta paranoiához.

Igen, ez egy klasszikus manipulatív taktika volt, amikor valaki három kérdésből kiválaszt egy rövid részt, azt kiragadja a pozitív mondatok kontextusából, és azt mondja, hogy uszító vagy debil vagyok. Nem reagáltam erre, és nem is fogok. Mindenhol következetesen ugyanazt mondom. Ha valaki ki akar ragadni egy részt a következetes üzenetemből, mit tudok tenni ellene?

Én arról beszéltem, hogy ez a dolog nincs rendben, és ezt állandóan mondom, mert nem ismerek más miniszterelnököt az Európai Unióban vagy más olyan csúcspolitikust, aki ilyen szintű történelmi nosztalgiával operálna.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Illegális bevándorlás

Ivan Korčok

Kisebbségek

Külügyminisztérium

Magyarország

Migráció

Orbán Viktor

Orosz–ukrán háború

Rastislav Káčer

Szankciók

Szlovák–magyar kapcsolatok

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak