Rengeteg éhes diák, sok iskolakerülő – egy füleki iskola mindennapi gondjai

Háromszáz diákkal működik a füleki Mocsáry Lajos Alapiskola, a helyiek mellett Síd, Csoma, Bolgárom, Füleksávoly és Fülekpüspöki településről járnak be a gyerekek. 99 százalékban roma diákok képzéséről, neveléséről gondoskodnak, a gyerekek több, mint fele szociálisan hátrányos helyzetű, mélyszegénységben él. Kotlár Ildikó iskolaigazgató szerint a munkájukkal kapcsolatos legtöbb probléma és nehézség is ebből fakad.

Az iskola pedagógusai minden nap szembesülnek azzal, hogy a gyerekek éhesek, a téli időszakban nincs meleg ruhájuk. Az iskola vezetése igyekszik szponzorokat találni ahhoz, hogy legalább napi egy alkalommal élelmet kapjanak a mélyszegénységben élő gyerekek. Kotlár Ildikó állítja, van iskola, ahol még rosszabb a helyzet. Úgy fogalmaz, ők ugyanazokkal a nehézségekkel küzdenek, mint minden olyan iskola, ahová roma gyerekek járnak, például az iskolakerülés.

Beszélgetésünkből kiderül, hogy:

• miért vezették be a rendszeres családlátogatást és milyen a szülőkkel való együttműködésük,
• nemcsak a gyerekeknek igyekeznek élelemről gondoskodni, sokszor az iskola a családokat is próbálja támogatni ilyen-olyan adományokkal,
• minden tavalyi végzősük elkezdte a középiskolát, és eddig még egy sem hagyta ott a képzést,
• a roma gyerekek miatt a nem roma gyerekeket inkább szlovák iskolába adják a szülők.

Miért gond a rendszeres iskolalátogatás ezeknél a gyerekeknél?

Nagyon mélyszegénységben élő gyerekekről van szó, igaz, hogy az autóbuszköltséget megtéríti az állam annyi nap után, amennyit valóban iskolában voltak, ezt mi, az iskola adminisztráljuk le havonta. De egy éhes gyereket nem egyszerű tanítani. Nagyon sok gyerek azért nem jár iskolába, ezt a szülő őszintén el is mondja, mert nem tud neki reggelit adni, tízórait pakolni. Sokan úgy gondolkodnak, hogy inkább otthon legyen a gyerek éhesen, mint az iskolában.

Mit tud kezdeni ezzel a helyzettel az iskola?

Az iskolai étkezde benne van a gyümölcsprogramban és a tejprogramban. Hetente váltakozva kapnak tejet, gyümölcsöt, gyümölcsitalokat a gyerekek. Emellett próbálok segítséget kérni szponzoroktól. Kapcsolatba léptem a rimaszombati Tauris húsfeldolgozó üzemmel, nagy segítséget jelentenek a számunkra, mert 1-2 havonta kapunk tőlük száraz szalámit, sonkát, salátákat.

Egy-egy ilyen adomány 1-2 hétre is elegendő, igyekszünk úgy beosztani, hogy főleg azok a gyerekek, akikről tudjuk, hogy nincs tízóraijuk, a napköziben kapjanak valamit, hogy kibírják fél négyig az iskolában. Kenyeret más támogató vagy az iskola pénzéből vásárolunk. Ettől a cégtől édességcsomagot is kapott iskolánk minden gyereke Mikulásra.

Felvettem a kapcsolatot az Élelmiszerbankkal, tőlük legutóbb tegnap (múlt csütörtökön – a szerk. megjegyzése) kaptunk kenyeret, kiflit, ennek is örülünk, mert ha nagyon nincs semmink, akkor azt csináljuk, hogy mi, tanító nénik otthonról hozunk vajat vagy zsírt. Megkenjük a kenyeret, picit megsózzuk és azt adjuk nekik, hogy kibírják az iskolában, hogy dolgozni tudjunk velük.

Éhesen képtelenek figyelni, még ha volna is tehetsége megtanulni a tananyagot, de ha úgy jön, hogy tegnaptól nem evett, nem várhatjuk el, hogy még egy napot éhesen kibírjon főleg alsó tagozaton. Sajnos az idősebb gyerekek közül néhányan elszöknek, nem bírják ki a hetedik óráig éhesen.

Napi szintű probléma, hogy éhesek a gyerekek?

Sajnos igen. Igyekszünk valamennyire segíteni a családokat is. Épp tegnap volt itt egy anyuka, öt gyereke nem jár iskolába, visszaváltható flakonokat gyűjtenek a szemétből, hogy legalább kenyeret tudjanak venni minden nap. Az anyuka onkológiai beteg. Az Élelmiszerbanktól kapott pékáruból nekik is vittünk. Egyeztettem a helyi Közösségi Központtal (Komunitné centrum), hogy gyűjtsenek téli ruhát a gyerekeknek, jövő héten viszünk nekik meleg holmikat.

Hivatalosan 300 diákjuk van, közülük 49 gyerek külföldön van, hány diák jár ebédre a 250 közül?

Nagyon kevés, mintegy 50, jobbára alsó tagozatos diákunknak fizetik ki az ebédet. Ingyenebéd már nincs, de ott tartunk, hogy a havi közel 4 eurót sem fizetik ki a szülők a kedvezményes ebédért. Ott, ahol van 4–5 gyerek a 20 euró nagy összegnek számít, ezért a szülők nem fizetik ki.

Hasonló volt a helyzet a napközivel, melynek havi költségét a város 7 euróban határozta meg. Egy pályázatnak köszönhetően járnak a mélyszegénységben élő gyerekek napközibe. Így három osztályban 65 kicsivel foglalkozunk délután.

A 250 diák közül hánynak dolgoznak a szülei?

Nagyon kevés, bőven száz alatt van a dolgozó szülők száma, ugyanakkor vannak diákjaink jól szituált családokból, ahol a szülők dolgoznak, igyekeznek minden szükségesről gondoskodni.

Valószínűleg több gyermeknek nincs megfelelő ruhája és cipője sem.

Nincs, nagyon sok gyerek egész télen egy vékony sportcipőben jár, vékonyka kabátban, emiatt nem minden gyerekkel megyünk ki sétálni, ha nagyon hideg van. A kolléganők rendszeresen behozzák a gyerekeik kinőtt ruháit, cipőket és elosztjuk a gyerekek között.

A város, illetve a Közösségi Központ mellett együttműködnek más szervezetekkel is, hogy hasonló jellegű segítséget nyújtsanak a rászoruló gyerekeknek, legyen szó ruháról vagy a tanuláshoz szükséges eszközökről?

Az elsősök minden évben megkapják az iskolatáskát a Bethlen Gábor Alaptól. Zupko Máriával és a Katolikus Karitásszal is együttműködünk. Minden évben kiválasztunk 1-2 olyan családot, amelyik akkor a legnehezebb körülmények között él. Az egyik család mosógépet kap neki is köszönhetően, egy másik családnak meleg ruhát kértünk.

A várostól rengeteg segítséget kapunk, de volt példa arra is, hogy olyan Angliában élő emberek kerestek meg, akik nehéz körülmények között élő gyerekeket segítenek. 1200 euró támogatást kaptunk tőlük, ebből a pénzből új padokat, székeket vásároltunk.

Az eddigiek alapján ön elsősorban szociális munkás, menedzser és csak utána iskolaigazgató.

Ebben az iskolában nem egyszerűen pedagógusok dolgoznak. A Mocsáry Lajos Alapiskolában a régió legjobb tanárai dolgoznak, a legjobb emberek. Varga Lia, Benko Tünde, Fukács Csilla és sorolhatnám mindenki nevét. Évek óta ezekkel a roma gyerekekkel foglalkoznak, már kitapasztalták, hogyan kell dolgozni velük. A szívüket is odaadják ezeknek a gyerekeknek.

Ilyen körülmények között mit tudnak kezdeni az iskolakerüléssel?

Amikor – három éve – átvettem az iskola vezetését bevezettem a családlátogatásokat. Az osztályfőnökökkel, attól függően, hogy mikor van rá szükség, együtt megyünk el a családokhoz. Ha sokat hiányzik a diák, akkor autóba ülünk és felkeressük a családot, mert az írásos figyelmeztetésekkel semmit nem érünk el.

Óriási gond, hogy a diákok gyerekorvosa bármennyi napra ad igazolást. Ezzel sajnos nem tudunk mit kezdeni. Van olyan nap, amikor csak 5-6 gyerek ül az osztályban, ilyenkor ülünk autóba. A családlátogatást semmilyen rendelet nem írja elő, viszont az osztályban ülve nem fogom megérteni, hogy miért hiányzik a gyerek, miért viselkedik úgy, ahogy. Ha viszont látom, miben él, akkor a hozzáállásomon is tudok változtatni, a szidás és a büntetés helyett segíteni tudom azt a gyereket.

Korábban a speciális alapiskolában dolgoztam, ott is napirenden volt a hiányzás. Ha dolgozni akartam a gyerekekkel, akkor 8.30-ig vártam, utána autóba ültem és összeszedtem őket, bementünk az iskolába és tanultunk. Emlékszem, a legelső családlátogatásokról döbbenten jöttünk vissza a kollégákkal.

Milyen körülmények között élnek ezek a gyerekek?

Nem annyira rossz a helyzet, mint mondjuk Kelet-Szlovákiában, ahol tákolmányokban élnek a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek. Házakban laknak, de a legtöbbnek nincs tisztálkodási lehetősége, nincs víz, vécé, fürdőszoba, előfordul, hogy bútorozatlan a ház és a földön alszanak. Például Füleken a vár alatt nincs csatornahálózat, egyetlen csapon jutnak ivóvízhez. Ha inni, főzni, mosakodni akarnak, csak onnan van vizük. A mélyszegénységben élőkből van a legtöbb, de vannak olyan gyerekeink is, akik komfortosan élnek.

Respektálják önöket a szülők, el tudnak érni valamilyen szintű együttműködést?

Igen, vannak szülők, akikkel jól lehet együttműködni. Talán merhetem azt mondani, hogy roma vezetőként példakép vagyok előttük. Nagy dolognak tartják, hogy romaként iskolaigazgató vagyok, könnyebben szót értünk és igyekszünk megoldani a problémákat.

Tizennyolc éve dolgozik a Mocsáry iskolában, mindig ilyen körülmények között élő gyerekek jártak ide?

Sokat romlott a helyzet, a mélyszegénységben élő gyerekek száma jelentősen emelkedett az évek alatt. Volt egy időszak, amikor néhány család külföldre költözött, de mivel nem ismerték a nyelvet, hazajöttek. Egy idő után felmérték, hogy külföldön kevés munkával és a gyereksegéllyel is többet kapnak, mások a körülmények, mint itthon, így végleg kiköltöztek.

Itt azok maradtak, akiknek nem volt pénzük, hogy elutazzanak. Vannak családok, amelyeknek 4-6 éve még viszonylag tűrhető körülményei voltak, ma viszont már ők is mélyszegénységben élnek. Az infláció hatása látványos, már csak az előző tanévhez viszonyítva is.

Minek tudható be, hogy ebben az iskolában ilyen magas a roma gyerekek aránya?

Nem véletlen, hogy a gyerekek 99 százaléka roma, a környék roma lakosságának magyar az anyanyelve, ők nem fognak szlovák iskolába járni, a nem romák pedig nem szívesen adják ide a gyerekeiket. A másik magyar iskolában, a Koháry István Alapiskolában több a nem roma, viszont már ott is magas a roma gyerekek aránya és sajnos tapasztaljuk, hogy nagyon sok magyar, nem roma gyerek szlovák iskolába jár. Ez nagyon elszomorító.

Ez a helyzet az önökkel szomszédos szlovák alapiskolában is?

Természetesen, mintegy 120 diák látogatja a szlovák iskolát és a két kezemen meg tudom számolni, mennyi roma van köztük. Ha átmegyek oda a kollégákhoz, a gyerekek magyarul beszélnek a folyosón, de hasonló a helyzet a másik füleki szlovák iskolában is.

Ha ezek a roma gyerekek magyar ajkúak, akkor a roma identitásukat miben tudják megélni?

Rajtam kívül más nem igazán beszéli a roma nyelvet, de roma dalokon és a szokások felelevenítésén, a hagyományápoláson keresztül, jellegzetes roma ételek elkészítésével igyekszünk erősíteni a roma identitásukat.

Milyen hatással vannak a szociális körülmények a pedagógiai munkára, képesek mindezek ellenére fejleszteni a gyerekeket?

Vannak osztályok, ahol a gyerekek ugyanúgy tanulnak, házi feladatot írnak, mint más iskolában. De vannak olyan osztályaink, ahol a könyveket sem adjuk ki, mert eltüzelnék otthon. Ezekben az osztályokban