Napunk

Ivan Mikloš: A 90-es években biztos voltam benne, hogy a szlovákiai magyar politikusok a jó oldalon állnak. Most már nem annyira

Fotó - Vladimír Šimíček
Fotó – Vladimír Šimíček

Mindazok a nézetek, amelyek megkérdőjelezik az Oroszországgal szembeni szankciókat, tévesek és helytelenek gazdasági szempontból, és még inkább azok geopolitikai szempontból, valamint morális és etikai szempontból, mondja az egykori pénzügyminiszter.

Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.

Ivan Mikloš, aki a Dzurinda- és Radičová-kormányok reformer pénzügyminisztereként nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Szlovákiából “tátrai tigris” lehessen, öt évig dolgozott kormányzati tanácsadóként Ukrajnában, ma pedig a moldáviai miniszterelnök tanácsadója. Politikusi karrierjét nem kívánja folytatni, ám a szlovákiai és külföldi közélethez rendszeresen hozzászól, elsősorban közgazdászi szemszögből.

A Napunk egy, a Denník N-ben megjelent cikkével kapcsolatban szólította meg Ivan Miklošt, akit arról is kérdeztünk,

  • él-e aggodalom Szlovákiában annak kapcsán, hogy Magyarország fenyegetheti Szlovákia területi integritását,
  • miért lehet Orbán Viktor a második legnépszerűbb külföldi politikus Szlovákiában,
  • megfékezhető-e ársapkákkal az infláció,
  • mit gondol a szankcióellenes orbáni kampányról,
  • hogyan látja a szlovákiai magyar politika helyzetét.

A Denník N-ben nemrégiben megjelent cikkében arról írt, hogy az orosz propagandának azokat a terjesztőit, akik szerint a Krím mindig orosz volt, azzal szokta leszerelni, hogy visszakérdez: és mi a helyzet Komárommal? Él ma Szlovákiában olyan aggodalom, hogy az ország elveszítheti egyes déli területeit, hasonló módon, mint ahogy az Ukrajnával megtörténhet az orosz agresszió miatt?

Nem hiszem, hogy van ilyen közvetlen aggodalom. A Krímmel kapcsolatos érvelés abszurditását illusztráltam ezzel a példával. Ha a történelmi fejlődés alapján akarnánk megítélni, hogy mi kihez tartozik, akkor teljes lenne a káosz. Válaszolni kellene ugyanis a kérdésre, hogy melyik történelmi pillanatra fogjuk visszavezetni a helyzetet? A száz évvel ezelőttire? A kétszáz évvel, ötszáz évvel ezelőttire? Ezért az ilyen történelmi párhuzamoknak nem szabad szerepet kapniuk ezekben a kérdésekben.

Az egyes országok nemzetközileg elismert határai kell hogy döntő szerepet játsszanak – és ha már a történelemről beszélünk, akkor a második világháború utáni helyzetből kell kiindulnunk. A második világháború után például az Európai Uniót is azért hozták létre, hogy elkerüljük a múlt borzalmainak megismétlődését. Az első és a második világháború is arról szólt, hogy egyes országok különböző területeket követeltek maguknak.

Oroszország Ukrajnával szembeni eszement agressziója különösen Ukrajna számára tragédia, de végső soron talán még nagyobb tragédia lesz Oroszország számára. Ugyanakkor globális jelentőséggel is bír abban az értelemben, hogy ha Oroszország érvényre juttatná az akaratát Ukrajnában, az nagyon veszélyes precedenst teremtene a nemzetközileg elismert határok erőszakos megváltoztatására.

Ezért nem is szabad felmerülnie a gondolatnak, hogy kompromisszumot kössünk Putyinnal például úgy, hogy a Krímet neki adjuk. Ha precedenst teremtenénk a határok megváltoztatásával, az növelné annak kockázatát, hogy más országok is megpróbálnák megváltoztatni a határokat, akár közvetlenül katonai agresszióval, akár más elfogadhatatlan módon.

Nem hiszem, hogy Szlovákia területi integritását veszély fenyegetné. Az általam használt konkrét esetben egy ismeretlen személy megszólított, és számon kérte rajtam, hogy az ukránoknak dolgozom, hozzátéve, hogy hiszen a Krím mindig is orosz volt. Megkérdeztem tőle, akkor kié volt Komárom, mire azt válaszolta, hogy az teljes más ügy. Nos, nem az, ez elvi kérdés.

Az ukrajnai orosz invázió kezdete után több szlovák elemző azzal érvelt, hogy Oroszország ukrajnai területekre vonatkozó igénye hasonló ahhoz, mint ha Magyarország nyújtana be területi igényt Szlovákia déli területeire. Helyénvalóak-e az ilyen párhuzamok ma, amikor a szlovák–magyar kapcsolatok mindkét oldal politikusai szerint jobbak, mint valaha, és a magyar kormány nem emleget határrevíziót, ahogy az orosz kormány tette az invázió előtt? Nem növelhetik az ilyen kijelentések a feszültséget Dél-Szlovákiában?

Igen, a szlovák–magyar kapcsolatok ma nem rosszak. Az 1990-es években rosszabb volt a helyzet, amikor az olyan felelőtlen politikusok, mint Mečiar vagy Slota, kijátszották a nacionalista kártyát. Ma már Magyarországon sem kérdőjelezi meg senki a nemzetközileg elismert határokat.

A magyar kormány azonban a magyar kisebbség támogatására irányuló politikát folytat minden olyan szomszédos országban, ahol magyar kisebbség él. Akár az állampolgárság megadásáról van szó, akár azok támogatásáról, akik magyar iskolába vagy óvodába adják a gyerekeiket. Különböző vélemények vannak arról, hogy e támogatás mértéke beavatkozásnak minősül-e az országok belügyeibe vagy sem.

Fotó – Tomáš Benedikovič

Ami azonban Szlovákiát illeti, ezt nem tekintem az ország területi integritását közvetlenül fenyegető veszélynek. Talán más lenne a helyzet, ha az 1990-es évek eseményei másképp alakulnak, ha Szlovákia kimaradt volna az integrációból, és ha a szlovákiai polgárok, köztük a magyar kisebbség életszínvonala jelentősen alacsonyabb lenne, mint a magyarországi magyaroké. Ebben az esetben nagyobb feszültség alakulhattott volna ki.

Öt évig dolgoztam Ukrajnában is, és tudom, hogy a magyar kormány sokkal nagyobb erőfeszítéseket tett az ukrajnai magyar kisebbség megerősítése érdekében. Ezt nem teljesen elfogadható és korrekt módon is tették, például amikor útleveleket adtak ki olyan embereknek, akik nem tartoztak a magyar kisebbséghez, de hasznot húztak a magyar állampolgárságból. Azokban az országokban, ahol nem olyan nagy az életszínvonalbeli különbség, mint például Romániában vagy Szlovákiában, a beavatkozás lehetősége egyre szűkül.

Múlt héten a Denník N-ben és a Napunkon közöltük az Ipsos közvélemény-kutatását, amely szerint Orbán Viktor a második legmegbízhatóbb külföldi politikus Szlovákiában Emmanuel Macron után. Mit árul el ez a szlovák társadalomról?

Nem vagyok szociológus, de ez elsősorban azt jelentheti, hogy az emberek ismerik őket. Ez nem meglepő, hiszen Orbán Viktor esetében egy erős miniszterelnökről van szó, aki már a negyedik egymást követő miniszterelnöki ciklusát tölti. Macron szintén másodszorra lett elnök.

Orbán esetében az is szóba jöhet,

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Árstop

Forint

Gazdaság

Magyarország

Orbán Viktor

Orosz–ukrán háború

Szlovák–magyar kapcsolatok

Szövetség

V4

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak

Percről percre