Az új nukleáris korszak

A szerző az amerikai Külpolitikai Tanács (CFR) elnöke

A nukleáris fegyverek 1945 augusztusa óta a nemzetközi kapcsolatok részét képezik, amióta az Egyesült Államok két atombombát dobott le Japánra, hogy meggyorsítsa a második világháború befejezését. Azóta senki sem vetett be atombombát, és kétségkívül hozzájárult ahhoz, hogy a hidegháború „hideg” maradjon, és az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti konfrontációban mindkét felet óvatosságra kényszerítette.

Emellett a hadászati fegyverek korlátozásáról szóló tárgyalások során sikerült mindkét ország nukleáris fegyverkészletét korlátozni, és megállítani vagy lassítani a nukleáris fegyverek elterjedését. Ma csak hét másik országnak (az Egyesült Királyság, Franciaország, Kína, Izrael, India, Pakisztán és Észak-Korea) van nukleáris fegyvere.

Az a kérdés, vajon nem állunk-e egy olyan új korszak küszöbén, amely elhozza a nukleáris fegyverkészletek bővülését, a geopolitikában betöltött jelentősebb szerepüket és más országok nukleáris fegyverek megszerzésére irányuló törekvéseit. A veszélyérzetet fokozza, hogy a nukleáris fegyvereket vagy használatukat érintő nukleáris tabu idővel egyre halványul, valamint az is, hogy úgy tűnik, a taktikai nukleáris fegyverek új generációjának megjelenése kevésbé katasztrofális következményekkel jár, és ezért használhatóbb.

Oroszország Ukrajna elleni háborúja több szempontból is megnövelte az új korszak eljövetelének az esélyét. A Szovjetunió 1991-es szétesése után Ukrajna biztonsági garanciákért cserébe lemondott a területén maradt nukleáris fegyverekről. Azóta Oroszország kétszer is megtámadta Ukrajnát, és ez másokat arról győzhet meg, hogy a nukleáris fegyverek feladása csökkenti egy ország biztonságát.

Oroszország második invázióját követően az Egyesült Államok kizárta a közvetlen katonai beavatkozás lehetőségét Ukrajnában, miközben az az aggodalom vezérelte, hogy csapatok küldése vagy légtérzár létrehozása egy nukleáris harmadik világháborúhoz vezethet. Kína és más országok ebben azt láthatják, hogy jelentős nukleáris fegyverkészlet birtoklása elrettentheti az Egyesült Államokat, vagy visszafogottabb cselekvésre kényszeríti.

Vlagyimir Putyin orosz elnök látva a jelentős harctéri kudarcokat, legutóbb azzal fenyegetőzött, hogy nukleáris fegyvereket vet be Ukrajnában vagy a közelében, hogy megfélemlítse az ukránokat, és arra kényszerítse az európai kormányokat és az Egyesült Államokat, hogy gondolják újra az Ukrajnának nyújtott támogatásokat.

A világ más helyén történt események is hozzájárultak ahhoz, hogy újragondolják a nukleáris fegyverek jelentőségét. Irakban és Líbiában is megbuktatták a rezsimet és a vezetőt, miután feladták nukleáris programjukat, ami másokat is arra késztethet, hogy fontolóra vegyék a nukleáris eszközök megtartását vagy fejlesztését. Észak-Korea továbbra is biztonságban van, mivel bővíti nukleáris fegyverkészletét. A világ szintén megtanulta elfogadni az izraeli, az indiai és a pakisztáni nukleáris fegyverkészletet.

A veszély abban áll, hogy minél többeknek van nukleáris fegyvere, annál inkább nő az esélye annak, hogy egy vagy több elképesztően pusztító fegyvert bevetnek. Itt nem érvényes az elrettentés vagy a felelős tulajdonlás. A nukleáris fegyverek tulajdonlása egyfajta pajzsot jelenthet, ami gyakoribbá teheti a nem nukleáris agressziót. Már az a feltételezés is, hogy egy ország nukleáris fegyverek fejlesztésére készül, katonai akciót indíthat el, ami még nagyobb konfliktushoz vezethet.

Figyelembe véve ezeket a kockázatokat, a legsürgetőbb feladat azt elérni, hogy Putyin nukleáris fenyegetését ne jutalmazzák, mert különben veszélyes precedenst teremthet. Mindehhez fenn kell tartani az Ukrajnának nyújtott katonai és gazdasági támogatást, valamint az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek folyamatosan figyelmeztetni kell Oroszországot arra, hogy egy estleges nukleáris fegyverhasználat következményei mind az Ukrajnában lévő orosz erőkre, mind a döntésben résztvevőkre nézve messze súlyosabbak,