Kossuth és Petőfi szlovák volt? (Magyar–szlovák történelmi mítoszok 6.)

Ez a cikk eredetileg a Napunk és a Denník N Mítoszok a szlovákokról/a magyarokról című magazinjában jelent meg. Részletek a magazinról itt olvashatóak.

Ennek az állításnak az igazolásához vagy megcáfolásához először is azt kell tisztázni, mit értünk nemzeti hovatartozáson. Ha kizárólag a származást, vagyis azt, hogy valakinek a felmenői milyen nyelven beszéltek, milyen nyelvi közegben éltek, akkor akár igaz, vagy részben igaz is lehet a fenti állítás. Petőfi (eredeti nevén Petrovics) Sándornak mindkét szülője – Petrovics István és Hrúz Mária – szlovák anyanyelvű volt, egyszerű felső-magyarországi szlovák családokból származtak.

A felföldi nemesi famíliába született Kossuth Lajosnak csak apai ágon voltak szlovák (turóci) felmenői, édesanyja eperjesi német családból származott.

Ha viszont a nemzeti hovatartozásra úgy tekintünk, amely nem genetikusan, hanem az oktatás és a kultúra csatornáin keresztül öröklődik, és ebből kifolyólag akár választható is, akkor Kossuth és Petőfi magyarsága megkérdőjelezhetetlen. Leginkább azon egyszerű okból, hogy származásuktól függetlenül mindketten magyarnak vallották magukat, sőt a nemzeti romantika szellemében gyakorlatilag az egész életüket a magyar nemzet függetlenségéért és szabadságáért vívott küzdelemnek szentelték.

Petőfi Kiskőrösön, Kossuth a Zemplén megyei, magyar többségű Monokon született, ahová apja a jobb megélhetés végett költözött. Fontos megjegyezni, hogy mindketten asszimilálódott családban nőttek fel. Kossuth László és bizonyos mértékig Petrovics István is az asszimilációt tartották követendő mintának fiaik neveltetése során is, hiszen úgy vélték, a jövőben csak ilyen módon tudnak boldogulni.

Kossuth Lajost jobbára magyar vagy magyar érzelmű pedagógusok oktatták Sátoraljaújhelyen, az eperjesi evangélikus kollégiumban, majd Pesten.

Petőfi és a nemzetiségek

Petőfivel kicsit más volt a helyzet. Az iskolák kiválasztásakor az apja a felekezeti hovatartozás alapján döntött, így az evangélikus tanintézeteket preferálta, annak ellenére, hogy ott elkötelezett szlovák érzelmű tanárok is tanítottak. Pesten a kis Sándor hitoktatója a szlovák nemzeti mozgalom egyik legjelentősebb alakja, a szláv kölcsönösséget megfogalmazó Ján Kollár volt, ő is konfirmálta. Az aszódi algimnáziumban pedig a szintén szlovák érzelmű Koren István (Štefan Koreň) lett a tizenéves költőpalánta egyik kedvenc tanára. Ennek ellenére később, már a selmecbányai evangélikus líceum növendékeként és a Nemes Magyar Társaság nevű önképzőkör tagjaként egyes visszaemlékezések szerint csak magyar diáktársaival barátkozott.

Milbacher Róbert szerint ez arra enged következtetni, hogy „Petőfi túlkompenzálta a családjának szlovákságával kapcsolatos frusztrációit”. Részben ezzel, részben politikai taktikázással magyarázható az a furcsaság, hogy az 1848 júniusi követválasztás előtt Kiskőrös helyett – amely a korban szlovák többségű település volt – a színmagyar Kiskunfélegyházát nevezte meg születése helyeként. A taktika nem vált be. Petőfi választási veresége arra utal, hogy sokan hitelt adtak ellenfele rágalmainak, aki többek között pánszlávizmussal, szlovákbarátsággal vádolta a Nemzeti dal költőjét.

Ebből annyi igaz, hogy az új népképviseleti választási törvény kapcsán élesen bírálta a nemzetiségek részvételét korlátozni kívánó nemesi javaslatokat, ugyanakkor más megszólalásaiban a nyelv- és valláskülönbségek túlhaladását, az egyesült nemzet fontosságát hangsúlyozta, hozzátéve: csak „az egyesült nemzet legyőzhetetlen”. 1848 őszén született verseiben pedig elmarasztalta a nemzetiségeket, amiért a magyar forradalom ellen fordultak.

Kossuthot árulónak tartották a szlovákok