Napunk

A szlovákok támogatták a magyarokat 1848/1849-ben? (Magyar–szlovák történelmi mítoszok 5.)

Szentkirályi Móric és Kossuth Lajos parlamenti képviselőjelöltek választási menete a pesti Kristóf téren a választási kampány idején (Barabás Miklós akvarellje, 1848 k.). Forrás - Wikimedia Commons
Szentkirályi Móric és Kossuth Lajos parlamenti képviselőjelöltek választási menete a pesti Kristóf téren a választási kampány idején (Barabás Miklós akvarellje, 1848 k.). Forrás – Wikimedia Commons

A szlovák történelemórákon 1848-ról mint a nemzeti felszabadítási harc évéről tanulnak a gyerekek. A szlovákok viszont valójában megosztottak voltak, és csak egy részük harcolt a szlovák nemzetért.

Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.

Ez a cikk eredetileg a Napunk és a Denník N Mítoszok a szlovákokról/a magyarokról című magazinjában jelent meg. Részletek a magazinról itt olvashatóak.

Ez így egyértelműen nem jelenthető ki, de tény, hogy a szabadságharc alatt rengeteg szlovák nyelvű honvéd harcolt Kossuth zászlaja alatt a császári csapatok ellen.

Érdekes mozzanata a szabadságharcnak a branyiszkói ütközet (1849. február 5.), ahol Erdősi Imre honvéd tábori lelkész szlovákul hívta csatába a 2. besztercebányai zászlóalj honvédeit a császáriak és az ugyancsak szlovák önkéntesek (hurbanisták) ellen.

Romsics Ignác történész szerint a honvédek többsége, mintegy 60 százaléka magyar, a többi egyéb, elsősorban szlovák nemzetiségű volt. A szlovák nyelvterületen toborzott honvédek és a szlovákul beszélő nemzetőrök együttes száma több tízezerre tehető. Összehasonlításképpen: a császári csapatok oldalán harcoló szabadcsapatok cseh és szlovák önkéntesei (hurbanisták) létszáma 2–3000 főnél soha nem volt több.

Ennek oka részben az, hogy a szlovákság nagyobb részét ekkor még nem foglalkoztatta túlságosan a nemzetiségi hovatartozás kérdése, nem volt különösebben fontos számukra a nemzeti elkülönülés. A szlovákság megosztottsága emellett a felekezeti különbségekkel (katolikus többség, evangélikus kisebbség), illetve a 18. század végétől kibontakozó szlovák nemzeti mozgalom ideológiai széttöredezettségével magyarázható.

Lelkesedés

Halász Iván történész szerint a szlovák értelmiségi körökben a következő eszmetörekvések versengtek egymással: a hagyományos Szent István-i hazafiság, az ún. magyarónság, a szláv kölcsönösség (pánszlávizmus), a cseh–morva–szlovák egység gondolata, s végül a szlovák etnikai egyediség Štúr-féle programja (a 19. század második felében ez utóbbi kerekedett felül).

A szlovák nemzeti mozgalom vezéralakjai – Ľudovít Štúr, Jozef Miloslav Hurban és Michal Miloslav Hodža – 1848 márciusában még lelkesen üdvözölték a pesti forradalom győzelmét és a forradalmi törvényeket. Elsősorban a jobbágyfelszabadítást, hiszen az a szlovák parasztság jelentős részét is pozitívan érintette. Májusban aztán a nemzeti aktivisták liptószentmiklósi gyűlésükön saját programmal is előálltak.

Legambiciózusabb követelésük az volt, hogy Magyarország váljon az egyenjogú nemzetek szövetségi államává, amelyben minden nemzetiség számára biztosítva lesznek a széles körű nyelvi jogok és a legfelsőbb szintű anyanyelvi oktatás is. A követeléssel, hogy a szlovák többségű megyékben a szlovák legyen a hivatalos nyelv, részben az áprilisi törvények 16. §-ára reagáltak, amely arról rendelkezett, hogy a megyei, városi közgyűlések tárgyalási nyelve kizárólag a magyar lehet.

Batthyány Lajos kormánya, amely csak az egységes magyar politikai nemzetet volt hajlandó elismerni, elutasította a liptószentmiklósi követeléseket, a „lázítók” ellen pedig egymás után adták ki az elfogatóparancsokat.

Szembefordulás

1848 júniusában Štúrék Prágába távoztak, ahol részt vettek a Habsburg monarchiabeli szláv népek kongresszusán. Később Bécsbe utaztak, és megkezdték az önkéntesek toborzását, valamint egy össznépi felkelés előkészítését, melynek célja a szlovák területi autonómia kiharcolása lett volna. A mintegy 500 fős, a szlovákok mellett főleg cseh, morva, osztrák önkéntesekből álló, gyengén felszerelt légió fegyveres felkelési kísérlete 1848 szeptemberében lokális, elszigetelt akció maradt. Két hét után, a bécsi udvar lefegyverzési parancsát követően az utolsó önkéntesek is elhagyták Felső-Magyarországot. Ezt követően a rögtönítélő bíróságok két szlovák diákot, akik részt vettek a hurbanista felkelésben, megtorlásul halálra ítéltek, többeket pedig bebörtönöztek.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Mítoszok a szlovákokról/a magyarokról

Szlovák–magyar kapcsolatok

Történelem

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak

Percről percre

A múlt héten nagyjából 40 millió koronavírus-fertőzés okozta halálesetet regisztrált a WHO, a halálesetek több mint fele Kínában következett be. December elejétől több mint 170 ezer ember halt bele a betegségbe az Egészségügyi Világszervezet szerint. (čtk)

Nagyjából 20-30%-os volt a részvétel a cseh államfőválasztás második fordulójának első néhány órájában. Az első fordulóban ugyanebben az időszakban a részvételi arány 20% körül mozgott. (čtk)

Hivatalos látogatásra érkezik kedden Szlovákiába Alexander Van der Bellen osztrák államfő, aki Zuzana Čaputová szlovák köztársasági elnökkel főként az Ukrajnában zajló háborúról tágyal majd. Ez lesz Van der Bellen első hivatalos látogatása az újraválasztása után.