A Felvidék magyar föld? (Magyar–szlovák történelmi mítoszok 3.)
Egykor a történelmi Magyarország északi részét hívták Felvidéknek, ma a szlovákok számára ez a név a magyarok lenéző hozzáállását sugallja.
Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.
Ez a cikk eredetileg a Napunk és a Denník N Mítoszok a szlovákokról/a magyarokról című magazinjában jelent meg. Részletek a magazinról itt olvashatóak.
A 19. századtól tetten érhető az a törekvés a magyar történetírásban, hogy az akkori észak-magyarországi, etnikailag vegyes területeket „magyar térként” mutassák be. Ezek az elképzelések ma is meg-megelevenednek, amikor a szlovákiai régiók kapcsán a magyar fél olykor „megfeledkezik” a közös történelmi hagyományról.
Ennek a példáira mutat rá Liszka József néprajzkutató is, aki egyik cikkében kiemeli, hogy a „felvidéki néprajzi hagyományon” a magyar közvélemény és sajtó gyakran kizárólag a magyar hagyományt érti, teljesen figyelmen kívül hagyva a régió etnikailag vegyes jellegét.
E mítosz tisztázásának kulcsa a „Felvidék” fogalom körüli tévhitek eloszlatása. A szlovák–magyar kapcsolatok egyik legterheltebb és legtöbb konfliktust kiváltó kifejezéséről van szó, amely gyakran válik politikai viták tárgyává is. Mit jelent valójában a „Felvidék”?
Honnan ered a Felvidék szó?
A „Felvidék”, „Felföld”, „Felső-Magyarország” kifejezéseket alapvetően földrajzi fogalmakként használták, általában a történelmi Magyarország északi, hegyvidéki területeinek leírására. A Felvidék elnevezés a 19. században vált szélesebb körben elterjedtté. Liszka József szerint Kossuth Lajos emlegette először 1848-ban Felvidékként a hegyvidéki, főként szlovákok és németek lakta területeket a történelmi Magyarország északi részén. Igazán következetes használata viszont csak a század második felétől figyelhető meg – ekkor pedig már a magyar–szlovák nemzetiségi vitáknak is egyik fontos eleme lett.
A Felvidék kifejezés politikai karrierjén a legnagyobbat Grünwald Béla lódított – az a „szlovákfalóként” elhíresült politikus, aki jelentős mértékben hozzájárult a Matica slovenská és a három szlovák gimnázium bezáratásához 1874–75-ben. Grünwald 1878-ban adott ki egy pamfletet A Felvidék. Egy politikai tanulmány címmel, amely az akkor már gőzerővel folyó magyarosítás programszerű alapjává vált.
További mítoszok
- A szlovákoknak nincs történelmük?
- A szlovákok régebbi és fejlettebb nép, mint a magyar?
- A szlovákok ezer évig magyar elnyomás alatt éltek?
- A szlovákok támogatták a magyarokat 1848/1849-ben?
- Kossuth és Petőfi szlovák volt?
- Pozsony és Kassa szlovák városok voltak?
- A csehek és a szlovákok átverték a nagyhatalmakat Trianonban?
- Dél-Szlovákia mindig a szlovákoké volt?
- Esterházy János fasiszta és hazaáruló volt?
Ahogy arra Hajdú Anikó rámutat Felső-Magyarország, Felvidék – a regionalitás változatai című tanulmányában, a Felvidék kifejezéshez kötődő negatív szlovák asszociációk alighanem amiatt alakulhattak ki, ahogy Grünwald és követői ezt a fogalmat használták – és amilyen tartalommal kívánták megtölteni. Grünwald magyar felsőbbrendűségről vallott elképzeléseit jól szemlélteti az a kijelentése, mely szerint „ha a tót magyarrá lesz, emelkedik, ha a magyar tóttá, süllyed”.
A 19. század második felében egyre jobban elterjedt a magyar politikusok és értelmiségiek körében a „pánszláv fenyegetés” témája, és ennek ellensúlyozásaként is igyekeztek a Felvidéket mint magyar földet ábrázolni.
