Napunk newsfilter: Berényi csak a kötelezőt hozta, a Szövetség magához tért, Pellegrini pedig jól elverte Ficót
1. A Szövetséget viszi az etnikai politizálás lendülete. 2. Vajon utoléri magát a Magyar Fórum? 3. A Hlas nagyon megverte a Smert – változhat a kettejük viszonya?
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
A híreket válogatta és kommentálta Beke Zsolt
1. A Szövetséget viszi az etnikai politizálás lendülete
Egy választás eredményeit általában a szimpátiánk szerint értjük, így a hétvégi megyei és önkormányzati választásoknak nagyon sokféle magyarázata lehetséges. Sokan a Szövetség nagy győzelmeként beszélnek róla, mások inkább a párt kudarcaira hívják fel a figyelmet, s arról beszélnek, hogy hozták a minimumot.
Ugyanakkor adott körülmények között, parlamenten kívüli pártként, a közvélemény-kutatásokon mért országos eredmények ismeretében a minimum is siker. És nem csak a minimum volt meg a Szövetségnek, hiszen a második legerősebb párt lettek 222 polgármesterrel, emellett a megyei képviselők száma is jelentősen nőtt.
Berényi József 38 ezer (Nagyszombat megye) és Csenger Tibor 36 ezer (Nyitra megye) szavazata a megyeelnök-választáson meglepő sikernek tűnik. Előbbié azért, mert a jelölése nem volt problémamentes, a párt belső szabályait figyelmen kívül hagyva történt ugyanis. Utóbbié pedig viszonylagos ismeretlensége okán.
Sokan azt várták, hogy Berényi indításának körülményei megmutatkoznak az eredményekben. Az etikai elvek elsőbbsége sokszor bizonyult ábrándnak ilyen helyzetben. Nem árt tudatosítani, még ha összehasonlíthatatlan szintekről is van szó, hogy abban az országban élünk, ahol az állammaffiát létrehozó Robert Fico újra kormánytényező lehet a következő választások után. (Ugyanakkor az etikai érv is jelen van az országban, kétségtelen, például sok más mellett abban, hogy menekülnek az OĽaNO szavazói.)
Berényi szavazatainak száma 13 ezerrel lett több, mint amit az előző megyei választáson ő és a Híd jelöltjeként akkor ellene induló Rigó Konrád együtt összeszedtek. Csenger olyan eredményt ért el, amilyet magyar politikus 2005 óta nem tudott a megyében.
Igaz, öt évvel ezelőtt jóval kisebb volt a szavazói kedv, mint most, ezért az abszolút számokon túl érdemes megnézni az arányokat is, hogy pontosabban lássunk.
Nagyszombat megyében akkor a lakosok közel 30 százaléka ment el szavazni, ebből kapott több mint 17 százalékot Berényi. Most közel 43 százalékos részvétel mellett ért el több mint 21 százalékot. Ha hozzávesszük a 2017-es eredményhez Rigó közel 6 százalékát, az többet mutat, mint a 21 százalék, de itt közrejátszik az is, hogy alacsony részvétel mellett a magyarok jobb számokat érnek el.
Innen nézve tehát árnyaltabban látjuk Berényi szereplését. Akkor vehetjük sikernek, ha annak tekintjük, hogy a megnövekedett szavazói kedv mellett, ha kis veszteséggel is, de jó arányban meg tudta tartani az MKP-s és a hidas jelöltre leadott 2017-es szavazatok arányát.
Csenger közel 17 százalékos eredménye ennél egyértelműbb előrelépést jelent Farkas Iván kevesebb mint 14 százalékánál 2017-ben.
A Bauer-effektus. Bauer Ildikó Komárom polgármestere szeretett volna lenni a Szövetség színeiben. Első látásra is sok tízezer eurós kampány, illetve intenzív „civil” tevékenység is segítette. (Azt most hagyjuk is, hogy a civil szférának ez a pártmozgalmár felfogása mennyit árt majd hosszú távon akár a szlovákiai magyarságnak is.)
Ami számunkra itt fontosabb, hogy a nagy befektetés ellenére totális kudarc lett Bauer szereplése az önkormányzati választásokon. A polgármester-választáson nagyon lemaradt Keszegh Béla mögött, bő 10 százalékot sikerült szerezni. Ráadásul a városi képviselő-testületbe sem került be.
Ugyanakkor a megyei képviselő-választáson látványos sikert aratott. Harmadik legtöbb szavazatot kapta a járásban, negyedik legtöbbet a megyében, majdnem 12 ezren adták rá a voksukat.
Magyar párt. A két megyeelnökjelölt jó eredménye minden bizonnyal nem csak személyük megnyerő voltából ered. Azt Berényi esetében öt éve láttuk, mire elég. Most minden bizonnyal az egységbe olvadt magyar pártok felhajtóereje áll a siker mögött.
Ha kétségünk támadna e tekintetben, akkor nézzük meg Bauer szereplését. Az önkormányzati választáson elért rossz eredmény oka az, hogy ezen a szinten a személyes ismertség, az emberekkel folytatott párbeszéd hangja sokat számít. Megyei szinten már kevésbé, oda viszont besegít a pártlogó.
Vagy nézzük meg Csenger szereplését a megyei képviselő-választáson: a kimagasló számú megyeelnöki szavazat nem párosult itt hasonlóan kimagasló eredménnyel.
A brandépítés nehézségei, a széthúzás nyilvánvalósága és a homályos elképzelések ellenére, úgy látszik, mégiscsak erős hívószó az, hogy egységbe lépett a három magyar kötődésű párt. Vagyis egy szimbolikus motívum felülírja a praktikumot. Azt is, hogy néhány általános tézisen túl tulajdonképpen nem is tudjuk, mi várható a Szövetségtől, csak sejthetjük, milyen elképzelések irányítják egyes platformjait.
Azt bizonyítja ez is, hogy az identitáspolitika a legfontosabb még mindig ebben a közegben, a mögötte lévő koncepció már kevésbé. De tudjuk, erős, hierarchikus identitások következmények nélküli országában élünk.
A parlamenti választások során már erősen látszódott az a tendencia, hogy szlovák pártokat választanak a magyar választók. Kérdés, hogy az egységes párttal ez a tendencia megfordul-e, mint ahogy a mostani választások sejtetik. Ha igen, bízzunk abban, hogy akkor már nem csak identitást, hanem hiteles programot is kínál majd a Szövetség.
2. Vajon utoléri magát a Magyar Fórum?
Az utóbbi időben a legtöbb országos, reprezentatív, pártpreferenciákat vizsgáló közvélemény-kutatás jó eredményt mért a Magyar Fórumnak. Volt, amikor jobbat, mint a széles pártstruktúrával rendelkező Szövetségnek.
Az az ilyen kutatások és a választási eredmények összehasonlításának szlovákiai magyar történetéből tudható, hogy nem minden esetben pontosak ezek a mérések, a valóság párszor rájuk cáfolt. Nyilván az országos szinten reprezentatív mennyiségűnek számító magyar válaszadó nem mindig reprezentatív a magyar kisebbséget illetően.
Ugyanakkor már az is gyanús volt, hogy pártstruktúra és ehhez kapcsolódóan: munkamennyiség hiányában mit is jelentenek ezek a számok. Távol áll, hogy azt állítsuk, nem dolgoznak keményen a sikerért, de parlamenten kívüli, alig látható pártként nem látszottak ezek a számok hitelesnek, fizikai képtelenségnek tűnt ennyi munka.
Talán inkább a lehetőség hiánya, egy kaotikus Szövetség terelte a válaszadókat a Magyar Fórum felé, mint a meggyőződés.
A megyei és önkormányzati választások a párt szempontjából sajnos ezt a feltételezést látszanak alátámasztani.
