Napunk

Napunk newsfilter: A láthatatlan kulturális miniszter még akkor is maga ellen érvel, mikor igaza van

Matej Drlička. Fotó - TASR
Matej Drlička. Fotó – TASR

1. Natália Milanová levetette a láthatatlanná tévő köpenyt, és belecsapott a lecsóba. 2. Csökken a gázár, de még ne ünnepeljünk. 3. Szabó Tamás elkerülte az életfogytiglant.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

A híreket válogatta és kommentálta Hegedűs Norbert

1. A láthatatlan miniszter asszony és a színházigazgató esete

A fenti mondat akár egy abszurd dráma címe is lehetne, és mivel a szlovákiai hétköznapok néhány esetben semmiben sem különböznek az abszurd drámáktól, nálunk nem színdarabok születnek ilyen címmel, hanem híranyagok és közéleti kommentárok.

Kicsiny szlovákiai magyar buborékunkba meglehetősen ritkán jutnak el a szlovák kulturális élet problémáiról szóló hírek (van nekünk elég bajunk – szoktuk mondogatni, hogy megmagyarázzuk magunknak a csendes nihilbe süppedést), de jelenleg ez a közeg – legalábbis egy része – forrong, ezért nézzük meg közelebbről a Szlovák Nemzeti Színház (SND) igazgatójának esetét.

Menesztés. A jelenlegi SND-botrány kiindulópontja, hogy Natália Milanová kulturális miniszter (OĽaNO) tegnap menesztette az SND igazgatóját, Matej Drličkát. Drličkának ma volt az utolsó sajtótájékoztatója a színházban, ez azonban az igazgató mellett kiálló színészek és kollégák erődemonstrációjává vált. Hangosan megtapsolták az elhangzottakat, és aláírásgyűjtésbe kezdtek azért, hogy Drlička maradjon a posztján.

Miért kellett távoznia? Azért, mert egy budapesti, Opera Europe nevű találkozón az egyik panelbeszélgetés során az SND igazgatója tett egy megjegyzést a politikusokról, “akik, balszerencsénkre, még mindig lélegeznek”. Ezért a megjegyzésért váltotta le Milanová, aki szerint “ezekben a különösen nehéz időkben, melyekre a pozsonyi gyilkosság is rányomta a bélyegét” egy kultúrát képviselő személy nem nyilatkozhat így.

Ezt egyébként maga Drlička is belátta, aki a mai sajtótájékoztatója során többször is bocsánatot kért a kijelentése miatt. Azt is hozzátette ugyanakkor, hogy szerinte a menesztésének más oka is van.

Drlička ugyanis krízismenedzserként érkezett a színházhoz, és igen nehéz körülmények között, csökkentett költségvetéssel vette át az SND vezetését 2021-ben. Jelentős változásokat indított el a színházban, és többeket elbocsátott. Ezt különösen a szólóénekesek viselték nehezen, akik nem értettek egyet Drlička koncepciójával, és a médiához fordultak. Az igazgatót ezt követően májusban a parlament kulturális bizottsága elé citálták, és azt állítja, hogy azóta megpróbálják pokollá tenni a színház életét az ellenőrzésekkel.

Milanová igaza. Akármi legyen is igaz ezekből a háttérben meghúzódó folyamatokból, Natália Milanovának most az egyszer igaza van: a nemzeti színház vezetője nem mondhat ilyesmiket nyilvánosan. Bármennyire is irritáljanak minket egyes politikusok, nem mondhatjuk, hogy “szerencsétlenségünkre, még lélegeznek”. Lehet, hogy Drlička épp csodát készült tenni a Szlovák Nemzeti Színházzal, de az ilyen ostoba és arrogáns kijelentésekkel (amikből a mai sajtótájékoztatón is akadt néhány) a saját munkáját tette tönkre.

Milanová döntése a menesztésről tehát érthető. Ami nem teljesen érthető, az az, hogy ez az erkölcsi iránytű, ezek a magas morális elvárások mikor manifesztálódtak a miniszter asszony lelkében. Mert az biztos, hogy mikor a pártbeli főnöke ehhez hasonló, vagy ennél durvább kijelentéseket tett az újságírókra vagy a szexuális kisebbségekre, akkor nem emelte fel a hangját, és nem tiltakozott például azzal, hogy lemond a miniszteri székről.

Ettől a csavartól válik kerekké ez a történet a mi kis Abszurdisztánunkban. Hiába hoz ugyanis a miniszter egy erkölcsileg helytálló döntést egy nyilvánvalóan vétkes igazgató menesztésével, ha neki magának – az eddigi tevékenysége alapján – semmiféle morális alapja nincs mások elítélésére.


2. Pillanatnyilag csökkennek a gázárak, de még ne bontsunk pezsgőt

Az elmúlt hónapok brutális gázárnövekedési csúcsai után, amikor elértük a 250 euró/MWh és ennél is magasabb jegyzéseket, mára szerencsére normálizálódni látszik a helyzet a piacokon, bár a gáz ára még mindig magas (a cikk írásának idején 98,6 eurón áll).

Nagyjából egy éven át tartott az az időszak, amíg minden a gázárak emelkedése mellett szólt: a Covid-járvány utáni megnövekedett kereslet, az oroszok trükkjei a szállítások akadályozásával, a geopolitikai feszültség, végül a háború kitörése az egekbe lőtték az árakat.

Pillanatnyi enyhülés. A Telex elemzése szerint a mostani javulás oka főleg az, hogy az európai tárolók telítettségéről szóló hírek megnyugtatták a piacot. Emellett az LNG-tárolók kapacitásai is ki vannak használva, ráadásul viszonylag meleg is van, így a kereslet sem olyan magas, így megindulhatott a piac tisztulási folyamata, ami az árak csökkenését hozta magával.

És bár a mai kaotikus időkben minden jó hírnek örülni kell, egyelőre ne kezdjünk pezsgőzni.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Földgáz

Kuciak-ügy

Kultúra

Napunk newsfilter

Natália Milanová

Orosz–ukrán háború

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak