Elkövetheti-e ugyanazt a hibát Németország és az EU Kínával, mint Oroszországgal?
Az EU érzékeli, hogy Kína egyre autoriterebb irányba megy és egyre agresszívabb külpolitikát folytat, abban azonban, hogy erre az uniónak hogyan kellene reagálni, nincs egyetértés. Főleg Németország és az EU többi része között nincs.
Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!
A Kínai Kommunista Párt szombaton véget ért egyhetes kongresszusának szimbolikus jelenete volt, amikor az ülésről kivezették az előző elnököt, Hu Csin-taót. 2018-ig Kínában egy elnök legfeljebb két ciklust tölthetett ki, de utána is nagy informális befolyással bírt. A kétciklusos rendszert 2018-ban szüntette meg Hszi Csin-ping. Hu Csin-tao kivezetése erődemonstráció volt és egyben annak a jelzése is, hogy Hszi Csin-ping elnök szakított a hatalmi elit generációváltásának Mao Ce-tung túlhatalma után kialakított rendszerével.
A kongresszus előre borítékolt eredményét úgy lehet összefoglalni, hogy Hszi Csin-ping, akit újra megválasztottak a KKP főtitkárává, és hamarosan elkezdi a harmadik elnöki ciklusát is, tulajdonképpen bebiztosította, hogy életfogytig Kína elnöke legyen – hasonlóan a nagy elődhöz, Mao Ce-tunghoz.
A KKP kongresszusával párhuzamosan az EU tagországainak vezetői is tanácskoztak Brüsszelben: csütörtökön az energiaszankciók voltak terítéken, pénteken azonban Kína volt a téma. Peking ugyanis egyre agresszívabbá vált katonai és gazdasági fronton is, miközben ha katonai segítséget nem is nyújt Moszkvának, gazdasági és politikai szempontból hallgatólagosan támogatja a háborús agresszor Oroszországot.
A Kínához való viszony egy újabb törésvonal lehet az EU tagországai között, illetve kicsit sarkítva: Németország és az EU többi része között.
Megkerülhetetlen kereskedelmi partner vagy veszedelmes ellenség?
A pénteki EU csúcson több tagország vezetője is kongatta a vészharangot. Mint a Politico összefoglalta, Mario Draghi leköszönő olasz miniszterelnök arra figyelmeztetett, hogy nem szabad megismételni azt Kínával, amit Oroszországgal is tettek: hogy közömbösek, engedékenyek és felületesek voltak vele szemben. Draghi szerint a Kínával való üzletinek látszó kapcsolatok valójában a kínai rezsim általános irányvonalát szolgálják, és ekként is kell kezelni őket.
Alexander De Croo belga miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy az európai országok túl önelégültek voltak a múltban Kínával szemben. Szerinte Kína sok tekintetben kemény versenytárs, de bizonyos területeken inkább ellenségként viselkedik, és a gazdaságát is geostratégiai célok vezérlik.
A balti országok is a Kínától való függés veszélyeire hívták fel a figyelmet – ahogy azt Oroszország esetében is éveken keresztül hiába tették.
Sanna Marin finn miniszterelnök pedig azt sürgeti, hogy az EU más demokratikus országokkal együttműködve építsen ki exportútvonalakat, hogy elkerülje az autoriter országoktól való stratégiai, kritikus függőséget.
A Politico úgy tudja, még az általában Kína-barát magyar miniszterelnök is egyetértett azzal, hogy az EU-nak autonómabbá kell válnia Kína ügyében.
Olaf Scholz német kancellár azonban kissé más állásponton van – újra, így a Kínához való viszony egy újabb törésvonal lehet az unió egységén, hasonlóan ahhoz, ahogy Németország sokak szerint önző és több tagországot nehéz helyzetbe hozó módon állt hozzá az energiaválság kezeléséhez is.
Oroszország a vihar, Kína a klímaváltozás
Scholz szerint ugyanis az EU – és benne nyilván Németország – a globalizált kereskedelem fontos szereplője, ahogy Kína is, amellyel nem lehet elkerülni a kereskedést. „Az EU büszke arra, hogy egy olyan unió, amely részt vesz a globális kereskedelemben. Ugyanakkor meg akarjuk erősíteni technológiai szuverenitásunkat és diverzifikálni az ellátási láncokat” – írta Scholz pénteken a Twitteren az EU-csúcsot értékelve, amelyen szerinte nagyon mélyrehatóan és konstruktívan vitatták meg a Kínával való kapcsolatokat.
A német kancellár már korábban is hangsúlyozta, hogy Kína újra globális játékos, amiből az következik, hogy „Kínát nem szigetelhetjük el, de nem is fogadhatjuk el a hegemóniáját Ázsiában”. Scholz szerint természetesen az emberi jogok tiprását sem szabad elnézni.
Konkrét lépéseket egyelőre azonban az üzleti kapcsolatok terén tesz Scholz. Pénteken ugyanis Brüsszelben megerősítette, hogy novemberben egy üzleti delegáció élén Pekingbe utazik. Ezzel valószínűleg ő lesz az első nyugati vezető, aki találkozik Hszi Csin-pinggel a hatalmát megerősítő kongresszus után.
