Jó volt látni, milyen önzetlenül segítenek a komáromiak Ukrajnának, mondja a Kárpátaljáról Komáromba került ukrán cukrásznő

Oleszja Bubics ukrán cukrásznő három éve él Komáromban, nemzetközi kapcsolatok szakon végzett az ungvári egyetemen, kétgyerekes édesanya. A férje orvosként dolgozik a komáromi kórházban. Francia sütiket, tortákat és más cukrászkülönlegességeket süt a komáromiaknak.

Azt tervezi, hogy saját cukrászdát nyit. Kötényben fogad a műhelyében, ahol egy pillanat alatt édes illatokkal telik meg a tüdőm. A diktafon mellé egy tál francia cukrászkészítmény, macaron kerül.

Azt mondja Oleszja, hogy az ukránok tudják, miért harcolnak, és nincs hova hátrálniuk, mert ha most nem küzdenek, mindent elveszítenek. Megtanulták, hogy Oroszország hódítani és terjeszkedni akar. Soha nem áll meg.

Oleszjával arról is beszélgettünk, hogy:

• miben hasonlít Komárom Kárpátaljára,
• hogyan fogadta, amikor kitört a háború,
• mit szól ahhoz, hogy Szlovákiában sokan az agresszor pártját fogják a háborúban,
• milyen az élet az ukránok számára Komáromban.

Nemzetközi kapcsolatoktól a süteményekig

Oleszja két és fél évig dolgozott Brüsszelben bébiszitterként egy magyar szakértőnél, aki az Európai Tanácsnál volt állásban. Egy tizenkét éves fiúra vigyázott, viszonylag sok szabadideje volt, és ekkor kezdte kitanulni a cukrászmesterséget.

„Belgiumban nagyon finom édességéket lehet enni, gazdag hagyománya van a sütemények és más édességek készítésének, én pedig örömmel tanultam és kísérleteztem új ízekkel” – meséli Oleszja. Nyelvi akadályok sem voltak, mivel kiválóan beszél franciául. Nemzetközi kapcsolatok szakon végzett az ungvári egyetemen, ahol elég jóra csiszolta a francia nyelvtudását.

Kalandokra, környezetváltásra, más típusú kihívásokra vágyott friss diplomásként, ezért is döntött a brüsszeli tartózkodás mellett 2012-ben. Újabb és újabb cukrásztanfolyamokat szeretett volna elvégezni, ám az igazán jók nagyon sokba kerültek. A fiatal ukrán lány a pénzt Londonban kereste meg, majd az összes megtakarítást franciaországi és spanyolországi cukrásztanfolyamokra költötte.

„Nem volt kész terv a fejemben, hogy pontosan mihez szeretnék kezdeni az újonnan megszerzett tudással. Otthon édesanyámtól azt hallgattam, hogy ne bolondozzak, hiszen van egy egyetemi diplomám, nem gondolhatom komolyan a cukrászmesterséget” – idézi fel az első lépéseket Oleszja. Amikor az anyukája látta az elszántságát, akkor már ő is támogatta lánya vállalkozását, és így ő lett az első, aki Ungváron macaront és más francia süteményeket kezdett sütni és árulni.

Gyorsan elterjedt a híre a finom sütiknek, és több helyi cukrászda is megkereste, hogy tanítsa meg az ő alkalmazottaikat is sütni. Oleszja nem nyitott saját cukrászdát, mert az orvos férje Szlovákiában kezdett dolgozni, és már ekkor tudta, hogy egy napon követni fogja férjét.

Rozsnyó nem, Komárom igen

Az orvos férj 2016-ban a rozsnyói kórházban talált állást, és a következő éveket utazással töltötte a házaspár. Kéthetente találkoztak: Ungvárról Rozsnyó bő két óra kocsival. „Nem tudtam elképzelni, hogy Rozsnyón rendezzem be az életemet, sem a gyerekeknek nem találtam megfelelőnek a várost, sem cukrászként nem tudtam elképzelni, hogy ott valósítsam meg az elképzeléseimet” – mondja Oleszja.

2019-ben került a férje a komáromi kórházba, és ekkor már a feleség is úgy döntött, hogy követi párját, és Szlovákiába költözik. Sok napot van egyedül a két kisgyermekkel, mert gyakori a kórházi ügyelet, ezért fontos szempont volt, hogy játszóterek, parkok és zöldövezet legyen a lakóhelyen, továbbá a három főváros – Pozsony, Budapest és Bécs – közelsége ugyancsak csábítóan hatott.

Az első benyomások alapján Oleszja úgy ítélte meg, hogy a komáromiak nyitottak lesznek a francia sütijeire és tortáira, ebben a városban elindíthatja a vállalkozását.

Beregrákosban szlovák szót is hallani

Több szempontból is nehéznek bizonyult a letelepedés, mivel épp a koronavírus-járvány idején érkeztek, és a következő két év is a járvány jegyében telt. Ezt az időt a fiatal ukrán anyuka arra használta, hogy megtanuljon szlovákul. Mi is szlovákul beszélgettünk, és magabiztosan használta a nyelvet, választékosan fejezte ki magát.

„Amikor elkezdtem szlovákul tanulni, akkor jöttem rá, hogy egy csomó szó ismerős, mert hallottam már otthon a faluban. A Beregrákosban – a falu az Ungvárt és Munkácsot összekötő út mellett fekszik – használt ukrán nyelvben keverednek szlovák és magyar szavak, ami azzal magyarázható, hogy a falu korábban tartozott már Magyarországhoz és Csehszlovákiához is. A nagyszüleim még beszéltek magyarul és szlovákul” – ecseteli Oleszja.

Arra a kérdésre, hogy volt-e nemzetiségi konfliktus a faluban, határozott nemmel válaszol, a soknyelvű közegben mindenki úgy beszélt, ahogy akart, és annak vallotta magát, aminek akarta. A falu lakosságának csaknem fele magyar volt, az ő nagymamája is egy magyar óvodában dolgozott, és Oleszja is ezt az ovit látogatta, gyerekkorában megtanult magyarul, de sokáig nem használta a nyelvet, ezért erősen megkopott a magyar nyelvtudása.

A falubeli magyarok közül nagyon sokan áttelepültek Magyarországra, ahol könnyen találtak munkát, és a beilleszkedés is könnyen ment.

A Komáromba költözött ukrán cukrásznő számára ezért is természetes, hogy Komáromban magyarul beszélnek, mert ilyen többnyelvű környezetben nőtt fel. Felnőtt fejjel próbálkozott azzal, hogy újra megtanuljon magyarul, de elakadt a tanulási folyamat. Azt mondja, bármelyik világnyelvet meg tudná gyorsan tanulni, de a magyar eddig kifogott rajta. Az orvos férje viszont a komáromi kórházban egész jól megtanult magyarul, mert sok beteg nem tud jól szlovákul, és velük magyarul kommunikál.

Ukránok Komáromban

A komáromi költözés mellett szólt az az érv is, hogy a városban egy aránylag aktív ukrán közösség él. Oleszjáék érkezésekor körülbelül húsz ukrán orvos dolgozott a kórházban, ez a szám azóta egy picit emelkedett. Ők kóstolták meg először