Örök időkre Hszi Csin-pinggel. Megszilárdította hatalmát a kínai elnök

Véget ért a Kínai Kommunista Párt 20. kongresszusa, mely Kínában vitathatatlanul az év eseményének számított. Bár nekünk a Kínai Kommunista Párt működése nehezebben érthető, de az ötévente megtartott rendezvény nagyban befolyásolja Kína jövőbeli irányultságát, és itt választják meg a párt legfelsőbb vezetését is.

Az idei 20. kongresszust a Kína-szakértők kiemelt figyelemmel kísérték, ugyanis a már tíz éve a pártfőtitkári pozíciót betöltő Hszi Csin-ping úgy döntött, hogy felrúgja a kommunista párt íratlan szabályait, és nem adja át a hatalmat a kommunista vezetés következő generációjának.

Ez az íratlan szabály még a múlt század 80-as éveiben született, amikor még friss volt Mao Ce-tung emléke, aki egészen haláláig Kína megkérdőjelezhetetlen vezetője volt. Teng Hsziao-ping, aki Mao halála után a Kínai Kommunista Párt vezéralakja lett, úgy érezte, hogy a halálig tartó teljhatalom nem tesz jót sem az országnak, sem a kommunista pártnak, ezért szorgalmazta, hogy egy pártfőtitkár legfeljebb két, ötéves cikluson át álljon a párt élén. Teng esetében személyes okok is közrejátszottak, hiszen maga is többször áldozata volt a maoi politikai önkényuralomnak.

Az elkövetkező évtizedekben a kínai kommunista politikai elit tartotta magát ehhez az elvhez, Csiang Cö-min és Hu Csin-tao pártfőtitkárok idejük lejárta után a háttérbe vonultak, és átadták az irányítást a pártvezetés következő generációjának. Ez nem azt jelentette, hogy teljesen visszavonultak, de a főtitkári pozícióból való visszavonulás után inkább a háttérből próbálták a Kínai Kommunista Párt politikáját befolyásolni. Ez különösen igaz volt Csiang Cö-min esetében, akinek a párt nagy öregjeként még Hszi Csin-ping mostani pártfőtitkár felemelkedésében is nagy szerepe volt.

Szakítás a hagyománnyal

Amikor a Kínai Kommunista Párt 18. kongresszusa 2012-ben a főtitkári pozícióba emelte Hszi Csin-pinget, még nem lehetett látni azt a kemény kézzel uralkodó kommunista vezetőt, akivé fokozatosan vált. Ha hinni lehet a Kínai Kommunista Pártból kiszivárgó információknak, Csiang Cö-min és a régi gárda többi tagja azért támogatta a főtitkári pozícióba Hszi Csin-pinget, mert könnyen irányíthatónak gondolták. Nagyon gyorsan kiderült, hogy ez nem így van: Hszi a korrupcióellenes kampányok során fokozatosan félreállította az összes lehetséges kihívóját a kommunista pártban, és öt év múlva a 19. kongresszuson már fel sem merült, hogy ne tartaná meg a pártfőtitkári pozíciót.

Hszi fokozatosan megváltoztatta a kollektív pártvezetés elvét is, melynek bevezetése még szintén Teng Hsziao-pinghez kötődik. Míg elődje, Hu Csin-tao inkább az „első az egyenlők között” vezetési elvet részesítette előnyben, addig Hszi Csin-ping egyre jobban magát kezdte előtérbe helyezni, és minden fontosabb döntéshozói posztot a saját kezében összpontosított.

Közben a Kínai Kommunista Párt propagandagépezete is nagyobb sebességbe kapcsolt, és fokozatosan egyre nagyobb személyi kultuszt épített ki Hszi Csin-ping köré. Érezhető volt, hogy Hszi kész mindent megtenni azért, hogy a kínai kommunista panteonban elérje a legendás államalapító Mao Ce-tung szintjét. Ezért kerültek bele Hszi Csin-ping a kínai sajátosságú szocializmussal kapcsolatos gondolatai a 19. pártkongresszuson a Kínai Kommunista Párt központi doktrínájába, és később a kínai alkotmány preambulumába is. Itt érdemes megjegyezni, hogy Hszi az egyetlen olyan pártfőtitkár, akinek a neve még életében bekerült a kínai alkotmányba.

Amikor 2018-ban Hszi megszüntette a Kínai Népköztársaság elnöki pozíciójára vonatkozó két választási időszakos korlátozást, már világossá lett, hogy szakítani készül a párt íratlan szabályaival, és a következő, 20. pártkongresszuson nem készül átadni a hatalmat.

Hszi Csin-ping nem bízott semmit a véletlenre, és a pártkongresszus előtti utolsó évben félreállított mindenkit, aki egy kicsit is veszélyeztette további hatalmi ambícióit. Amikor a Kínai Kommunista Párt 20. kongresszusának résztvevői a nyitónapon elfoglalták helyüket, a pártban zajló hatalmi játszmák már lezáródtak. Maga a pártkongresszus az utolsó részletig megkoreografált esemény, melyben a résztvevőknek az a dolga, hogy a párt Központi Bizottságába az előre megbeszélt személyeket szavazzák be.

Minden hatalom egy kézben

Kétség sem férhetett ahhoz, hogy az elkövetkező öt évben