Napunk newsfilter: Valójában súlytalan az Európai Parlament aggódása, az LMBT+-emberek egyenrangúsága a mi felelősségünk

A híreket válogatta és kommentálta Renczes Ágoston

1. Az Európai Parlament rendeletben szólítja cselekvésre Szlovákiát, de egy fontos dolgot elfelejt

Az Európai Parlament csütörtökön elfogadott egy határozatot, amelyben felszólította Szlovákia és a többi EU-tagország kormányait, hogy lépjenek fel az LMBT+-emberek elleni gyűlölettel és bűncselekményekkel szemben.

Mit jelent ez? Nem sokat. Az Európai Parlament gyakran fogad el különféle állásfoglalásokat, amelyek nagyjából azt mutatják, hogy milyen ügyek foglalkoztatják a képviselőket, mik azok a jelenségek a tagországokban, amikre figyelnek.

Matúš Horváth és Juraj Vankulič meggyilkolása most nem csak arra irányította rá az EP figyelmét, hogy Szlovákiában az LMBT+-emberekkel szembeni ellenérzésekre politikát lehet építeni. A pozsonyi tragédia kapcsán az EP eszébe jutott, hogy ezen a téren több uniós tagországnak van még hova fejlődnie.

Szlovákiával kapcsolatban a határozat külön kéri a szélsőjobboldali erőkkel való együttműködés minden formájának elutasítását. Ez a parlamentben épp normává vált, sőt alkalmanként a törvényhozás működésének feltétele.

Az Európai Parlament felszólítja a szlovák kormányt, hogy tegyen érdemi előrelépést az LMBT+-emberek védelme érdekében és foglaljon határozottan állást az emberi jogok megsértése ellen.

Bejegyzett élettársi kapcsolat? Szimbolikusnak tűnhet, hogy az EP a határozatot egy nappal azután fogadta el, hogy a szlovák parlament még a második olvasatba sem utalta el azt a törvényjavaslatot, amely minimális jogi keretet adott volna a nem heteroszexuális párok együttélésének. Az Európai Parlament határozatában viszont erről nincs szó, az EP-képviselők ezen a téren nem várnak előrelépést a szlovák kormánytól.

De ha várnának, sem történne semmi azon kívül, hogy külön is felhívnák a figyelmet a szlovák kormány szerdai szánalmas teljesítményére. Így viszont külön kínos, hogy Szlovákián nem kérik számon azt, ami még az illiberális demokrácia EU-n belüli keltetőjében is alapnak számít.

Magyarország előbbre van. Bizony, miközben a magyar kormány az elmúlt években a marketingcélú politikai ellenségképzést mintapéldák sorozatán mutatta be – és az egyik célpontja természetesen az LMBT+-emberek voltak –, addig Magyarországon már – mint arra a Gemišt is felhívja a figyelmet – 2009 óta van bejegyzett élettársi kapcsolat (igaz, gyereket az LMBT+-párok nem fogadhatnak örökbe, sőt ezen a téren a kiskapuk bezárásával szigorítás is volt nemrég).

Magyarország persze a jogállamiság lebontásával és a korrupció kormányprogrammá tételével aktívan megdolgozott azért, hogy rendszeres célpontja legyen az EP súlytalan határozatainak és jelentéseinek – és most már a Bizottság által kilátásba helyezett szankcióknak is –, de még ha Szlovákia példás tagja is az euroatlanti szövetségi rendszernek, az ilyen hiányosságok azért feltűnhetnének az EP-nek.

De mint mondtuk, ha szóvá is teszi ezt az EP, a politikai üzeneten túlmutató gyakorlati jelentősége annak sem lenne. Nem is az EP-től kell várni a megoldást, hanem magunknak kellene tenni azért, hogy az LMBT+ embereknek ne kelljen félniük, és legalább minimális szinten jogi keretet kapjon az együttélésük.

A szlovák parlament ezen a téren rövid úton kudarcot vallott. A gyilkosságokra adott társadalmi reakció bizakodásra ad okot. Mégis émelyítő látni a fejleményeket: a közösségi médiában az LMBT+-emberek melletti szimpátiatüntetést valamiféle provokációnak érzékelik, és a gyilkosság óta is történt két olyantámadás, amelyeknek az indítéka az LMBT+-emberekkel szembeni gyűlölet volt.

---

2. A magyar kormánymédia még mindig tudja hova fokozni az orosz propaganda terjesztését

Herszon. Ukrán kikötőváros a Krímtől északnyugatra, a Dnyeper folyó torkolatánál. Ez volt az első nagyobb város, amelyet az orosz hadsereg a februárban indított inváziója során elfoglalt. Lassan hét hónap telt el azóta, és most ott tartunk, hogy az ukrán hadsereg napok óta Herszon visszafoglalására készül, és úgy tűnik, ez ma, csütörtökön meg is kezdődött.

Erről a magyar kormánypropaganda legnagyobb lapja, az Origo a következő címmel számolt be:

Drámai fordulat: Ukrajna támadást indított Oroszország ellen

Magyar kormánysajtó, orosz olvasat. A háború kitörése óta számtalanszor láthattuk, hogyan terjeszti a Kreml olvasatát a kormányközeli magyar média az ukrajnai agresszióról, hogyan karaktergyilkolja Zelenszkijt, hogyan vonja kétségbe az ukránok Nyugat általi támogatását, hogyan terjeszt azóta bizonyítottan álhíreket a fegyverszállítmányokkal kapcsolatban, és hogyan támadja az Oroszország elleni szankciókat.

Mindehhez képest is mélypont, hogy az oroszok által elfoglalt és egyoldalúan, jóformán senki más által el nem ismerve annektált területeket az Origo Oroszországnak nevezi és Ukrajnát állítja be agresszornak.

Az általános képből mindez azonban alig lóg ki. Orbán Viktor olyan szinten tette függővé az országát az orosz energiaforrásoktól, hogy már a fideszes mitológia egyik sarokkövét, 1956-ot is kénytelen elárulni, csak nehogy kellemetlenséget okozzon Moszkvának. Legalábbis ez az egyik olvasata annak, hogy idén elmarad az október 23-i állami ünnepség, a miniszterelnök sem tartja meg az ilyenkor szokásos nagy beszédét.