Rimaszombat, a tolerancia városa rendezvény után abban bíznak a helyiek, hogy az elfogadás nem csak egynapos jelenség lesz

A Rimaszombat, a tolerancia városa egész napos rendezvénysorozatot azzal a céllal rendezték meg immár második alkalommal, hogy ráirányítsák a figyelmet a régióban élő kisebbségek és etnikai csoportok kultúrájára, különös figyelemmel a zsidó, a roma és a magyar kisebbségre, valamint szeretnék felhívni a figyelmet a szélsőséges és intoleráns megnyilvánulásokra.

A rendezvény ötletgazdája Dušan Rybár volt. A rimaszombati zsidó hitközség már korábban törekedett arra, hogy a fiatalokat is bevonják a programokba. Idén a város középiskolásai Anna Frank történetének feldolgozását és Török Ferenc 1945 című filmjét nézhették meg, mely Szántó T. Gábor Hazatérés című elbeszélésének filmes feldolgozása. A vetítést követően az íróval beszélgettek a diákok.

Szántó T. Gábort irodalmi pályája kezdetétől az érdekelte, hogy mi történt a vészkorszak után. „Talán azért, mert a vészkorszakkal kapcsolatos könyvek már akkor, a 80-as években is hozzáférhetőek voltak. Úgy éreztem, senki nem beszél arról, mi történt utána, mi van a túlélőkkel, az ő gyerekeikkel. Hiányoztak az én nemzedékem, a holokauszt túlélők gyermekeinek az élményei a magyar irodalomból, mintha megszakadt volna valami, az emlékezet, az önreflexió. A zsidó identitás mint olyan pedig homályba került” – mondta Szántó T. Gábor azzal, hogy Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban pszichológiai tanulmányok révén ennek a másod-, illetve harmadgenerációs élményanyagnak nagy irodalma keletkezett, világtémává vált.

„Nem csak a vészkorszak vált jelképpé és az európai történelem egy új origópontjává, ahonnan újra kellett volna, újra kellene szerveznie magát az európai gondolkodásnak, erre történnek is kísérletek. Kelet-Európa is próbálja integrálni ezt a tudást és birkózik vele, birkózik a felelősségtudatával, de továbbra is a kortárs élményanyag, a ma emberének élményanyaga, a zsidóság, mint szellemi létforma, mint identitás, mint örökölt és hordozott trauma jelen van az életünkben és ez irodalmi alapanyagként is nagyon fontos” – mondta Szántó T. Gábor.

A film egy nap történetét mutatja be egy kelet-magyarországi faluban a világháború végén. Pontos képet adva a társadalom akkori állapotáról, a német csapatok helyét átvették a szovjetek, esküvőre készülnek, ekkor érkezik a hír, hogy visszajöttek a deportált zsidók a faluba. Pontosabban két ortodox zsidó érkezik, és ezzel minden megváltozik, a falusiak attól tartanak ugyanis, hogy további túlélők érkeznek és visszakövetelik korábbi tulajdonaikat. Ahogyan haladnak a falu felé, úgy kerülnek napvilágra a faluban élt zsidókkal szemben eltitkolt bűnök, hazugságok, cinkosságok.

Cinkossá lettek

Szántó T. Gábor a diákoknak a kisebbségi létről, annak összetettségéről és mai napig tartó hatásairól is beszélt a vetítést követően. A történet kapcsán arra is kitért, hogy az állam hogyan tette cinkossá a lakosságot a deportált zsidók vagyonának elosztásakor.

„A 20. századi nagy politikai fordulatoknál nagyon sok esetben szerepet játszik az anyagi előnyökben részesítés. Minden politikai rendszerváltozás valamilyen tulajdonátrendeződéssel jár, ezzel cinkossá lehet tenni az embereket. Az, hogy az embereket kedvezményes árveréseken részesítették a deportált zsidók javaiból és az állam ajánlotta ezeket fel, ezzel bizonyos értelemben legális formát adtak a tulajdonszerzésnek. A kellő kritikai gondolkodás nélküli emberek és a szociális rászorultság mindig jelen van, ők könnyen, fellélegezve fogadhatták el ezeket a javakat, hiszen törvényesnek tartották. Cinkossá lettek” – magyarázta Szántó T. Gábor azzal, hogy ennek morális hátterével akkor szembesültek, amikor kiderült, nem minden deportáltat gyilkoltak meg.

Az író szerint egy tömeges pusztítást, ezt a társadalmi traumát nem lehet feldolgozni, mert a meggyilkoltak életét nem lehet visszaadni, viszont ébren lehet tartani az emlékezetet, és levonni belőle bizonyos erkölcsi következtetéseket és elkerülni azt, hogy újra diszkrimináció, tömeges kiközösítés, kifosztás, deportálás és tömeggyilkosság legyen, ez a kötelessége egy utódnemzedéknek, ez az, amiért tenni kell.

„Hogy a faji, a vallási alapú diszkrimináció, az etnikai, a felsőbbrendűség tudata ne forduljon elő, hogy a kisebbségek biztonságban érezzék magukat, hogy a gondolkodásunk normális legyen, ezért lehet tenni” – mondta Szántó T. Gábor azzal, hogy az irodalom nem egy közvetlen eszköz, de oktatása, például ilyen történetek elemzése empatikussá teheti a gyerekeket más kisebbségek felé is.

Az 1945 és más történetek című kötetében – mely a filmmel egy időben jelent meg, és amely már szlovákul is olvasható – számos más kisebbség története jelenik meg, egyebek mellett szlovákiai magyaroké, akiket a lakosságcsere keretében telepítenek ki, tanárok által bizarr szexuális játékokba bevont diákoké, tehát a gyerek, mint univerzális kisebbség is megjelenik, feldolgozza egy értelmi fogyatékos gyermek és egy leányanya történetét, akiket kiközösít a falu, egy transzneműségét felfedező, vallási intézményben tanuló diák története is megjelenik.

„A kisebbséget nagyon sokféle értelemben használom, mert ez a perspektíva nagyon izgalmas írói szempontból, oldalnézetből megmutatni a történelmet, mindig mást mutat, mint a fősodor. Az életben sokszor terhes, nehéz, fájdalmas elviselni a kisebbségi helyzetet, az emberi tudatnak egyfajta hasadásával is járhat” – véli az író.

A film párhuzamba állítható az aktuális társadalmi helyzettel, s bár az író szerint a társadalom mindenből tanulhat, sokszor semmiből nem tanul.

A szabadság képes az önfenntartásra

„Az emberi közösségek története az újra elkövetett hibák és bűnök története. Csak reménykedhetünk abban, hogy van fejlődés, és a társadalomnak egyre nagyobb része interiorizálja azokat a normákat, ami a civilizált együttéléshez kell, hogy a velünk élő kisebbségeket el tudjuk fogadni, hogy nem uszítunk ellenük, hogy egymás életmódjába nem szólunk bele, hogy az etnikai, a szexuális és a vallási kisebbségek élete az ő dolguk, hogy nem várjuk el, hogy mindenki egy mintára éljen” – véli  Szántó T. Gábor.

„Tudomásul kell venni, hogy különfélék vagyunk, hogy a világ sokszínű, hogy az élet nagyon sok területén mások vagyunk és egy szabad társadalomnak hinnie kell abban, hogy a szabadság nem lerombolja, hanem a szabadság képes az önfenntartásra és az integritás fenntartására. A nyugati társadalmak szembenézhetnek olyan kihívásokkal, mint a tömeges népvándorlás kérdése, ami igazi kihívás, és helyesen teszik a politikusok, akik felhívják a figyelmet arra, hogy a tömeges népvándorlás veszélyt jelenthet a nyugati, szabad civilizáció létére, de arányosan kell felhívni a figyelmet és arányos védekezést kell képviselni, nem az uszítás eszközét alkalmazni ebben és más kérdésben se” – mondta az író.

Szántó T. Gábor szerint egy társadalomnak, egy nemzetnek az önfenntartása, a fennmaradása egy önérték, joga van küzdeni azért, tenni azért, hogy fennmaradjon, de azok, akik nem kívánnak például tenni ezért, nem kívánnak szaporodni, az az ő személyes joguk. Senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy gyermeket vállaljon, ahogyan arra sem lehet kényszeríteni senkit, hogy a saját szexuális orientációjával szemben éljen.

„Szabaddá kell tenni az embereket és elfogadni a sokszínűséget, de a konzervatív és liberális értékek, a közösségi és individuális értékek egymás mellett kell hogy éljenek” – szögezte le Szántó T. Gábor azzal, hogy nagyon sok politikus gondolkodásában nem látni, hogy ezek kiegyensúlyozottan jelennének meg, de a gondolkodó ember tisztában van azzal, hogy ezek egymás melletti igazságok, nem egymást kizáró igazságok.

Segédanyag tanároknak

Szőnyi Andrea, a budapesti Zachor Alapítvány vezetője, illetve a dél-kaliforniai egyetem Shoah Alapítvány nemzetközi oktatási problémáiért felelős vezetője elmondta, hogy az alapítvány egy 55 ezer darabos videóinterjú-archívumot tart fenn, melyek holokauszt-túlélőkkel és -megmentőkkel készültek. „Több mint 1350 magyar nyelvű interjút, illetve több ezer magyar vonatkozású interjút őrzünk. Ezeket a 20. századi élettörténeteket használjuk, fantasztikus adatokat tartalmaznak nemcsak a vészkorszakról, hanem az azt megelőző időszakról, illetve egészen a 90-es és 2000-es évekig, amikor is az interjúk készültek” – részletezte Szőnyi Andrea azzal, hogy ezeket az anyagokat a két szervezet tanárképzésekben használja.

„Az iwitness.usc.edu oldalon 19 nyelven találhatók ingyenesen elérhető tananyagok. A tanároknak regisztrálni kell, több mint 70 magyar nyelvű tananyag van mindenféle kisebbségi témában, ezeket az anyagokat a magyarországi tantervhez kötjük, ebben fejlesztettünk a filmhez is segédanyagot. Több mint 20 tananyagunk a nemzeti köznevelési portálon is ajánlásként szerepel történelem, magyar és etika tantárgyakban, de média és idegennyelv-oktatáshoz is ajánlom őket. Mind készséget és képességet, valamint a kritikai gondolkodást erősen elősegítő tananyagok” – mondta Szőnyi Andrea. A Rimaszombatban levetített filmhez