Napunk

Mózes csípős posztban, Orosz prosztó kommentben ment neki Káčernek. Miért kínos ez, és mit értenek félre a politikusaink?

Fotó N – Tomáš Benedikovič
Fotó N – Tomáš Benedikovič

Káčer szerint Magyarország szomszédainak van okuk a paranoiára, Mózes szerint Káčer ennek megfelelően paranoiás, Orosz szerint pedig egybites uszító. Egyiküknek sincs igaza, de nem mindegy, hogy hogyan.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Amióta felmerült Rastislav Káčer neve Ivan Korčok utódjaként, a szlovákiai magyar közélet egy része valamiféle magyarfalóként tekint rá. Ennek fő oka a magyar kormányt élesen ostorozó korábbi nyilatkozatai – főleg az, amit leköszönő budapesti nagykövetként tett –, illetve az arra az eshetőségre való utalgatásai, miszerint adott esetben Magyarország területi igényekkel léphetne fel Szlovákia ellen. A napokban is volt egy ilyen nyilatkozata; a lengyel Rzeczpospolita lapnak adott interjújában többek között azt mondta:

„A szlovákoknak, a románoknak, Kárpátalja és Vajdaság lakosainak azonban van okuk az enyhe paranoiára. Mert ha ránézünk a magyar miniszterelnök irodájára, az irodában egy óriási térképet láthatunk a történelmi Magyarországról. A bécsi és a berlini kancellári hivatalban nincs ehhez hasonló térkép. Jogunk van a paranoia csírájához, már csak a retorika okán is, amit hallunk.” 

Az interjú magyarokra vonatkozó részét a magyar nyelvű sajtó is szemlézte, a szlovákiai magyar politikusok közül pedig Mózes Szabolcs reagált rá egy Facebook-posztban, illetve egy komment erejéig Orosz Örs.

Rájuk még visszatérünk, nézzük először Káčer kijelentését.

A szlovák közéletben viszonylag gyakori, hogy a tulajdonképpen már 2014 óta húzódó orosz–ukrán konfliktust politikusok és újságírók is a szlovákiai magyarokkal ábrázolják, miszerint Magyarország is hivatkozhatna úgy rájuk – és erre lenne is igény –, ahogy Oroszország hivatkozik a határain túl élő oroszokra, miközben megtámadja a szomszédját: hogy ott sajátjai élnek elnyomva, és amúgy is történelmi joguk van arra a földre.

Ezek a párhuzamok nekünk fájni szoktak, egyrészt mert az utóbbi évtizedekben sokszor voltunk ellenségkép a szlovák politikában, másrészt van egy identitásformáló – a legtöbbünk számára öröklött – traumánk: a második világháború utáni meghurcoltatások, a Csehországba deportálás és a Magyarországgal kikényszerített lakosságcsere. Ezek pont az ilyen biztonságpolitikai kockázatként való kezelésünk következményei, illetve annak megoldására tett, csak részben sikeres kísérletek voltak.

Magyarországnak a múltban valóban voltak területi igényei a Magyar Királyság többi utódállamával szemben, amik részben teljesültek is 1938-ban Dél-Szlovákia és Észak-Erdély visszacsatolásával, de ezek a területek a második világháború után visszakerültek az utódállamokhoz, azóta magyar részről a kocsmai politizálásnál magasabb szinten területi igény nem merült fel, ellenben történt nagyon sok változás.

A legutóbbi és legfontosabb változások, hogy Magyarország hét szomszédja közül öttel immár ugyanabba a politikai-gazdasági szövetségi rendszerbe, az Európai Unióba, néggyel pedig ugyanabba a katonai szövetségi rendszerbe, a NATO-ba tartozik. Szlovákiával, Romániával, Szlovéniával ás Horvátországgal mindkettőbe.

Ezek a szövetségek egyszerűen sehogy sem teszik lehetővé, hogy Magyarországnak területi igénye legyen Szlovákiával vagy más szomszédjával szemben, ha pedig Magyarország kívül kerülne ezeken a szövetségi rendszereken, politikailag és katonailag is sokkal gyengébb lenne, mint most – még akkor is, ha Oroszország vagy Kína gyámkodna felette –, vagyis a területszerzésre így sem lenne az égadta világon semmi esélye.

Joga a paranoiára tényleg akárkinek lehet Magyarország szomszédai közül – Kárpátalja esetében erről az orosz dezinformáció külön gondoskodik –, és bárki láthatja igazolva a paranoiáját az Orbán Viktor dolgozószobájában függő Magyar Királyság-térképben vagy a miniszterelnök valószínűleg tudatos utalgatásaiban, de oka a paranoiára a fentiek miatt egyáltalán nincs senkinek.

Profi diplomataként és külpolitikai szakértőként ezt bizonyára Káčer is tudja, talán ezért is beszél paranoiáról és nem valós fenyegetésről, mindenesetre ez a megnyilvánulása teljesen feleslegesnek tűnik. Ahogy egyébként a magyar kormány részéről is feleslegesek az utalgatások, bár belpolitikai hasznuk az erre fogékonyak körében kétségtelenül van, és éppenséggel Káčer kijelentései mögött is lehet belpolitikai megfontolás.

Kanyarodjunk most vissza Mózes Szabolcs és Orosz Örs reakciójához.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Mózes Szabolcs

Orosz Örs

Rastislav Káčer

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak