Mutasd meg a szerelmet: LMBTQI-filmajánlók
Egy kicsit minden film a szerelemről szól. A többségük legalábbis. Ezen senki sem lepődik meg igazán, azt hiszem. Arra viszont, hogy mennyi film szól az LMBTQI-szerelemről, ennek a válogatásnak az összeállításakor döbbentem rá.
Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.
Szakértők és laikusok egyaránt számos ranglistát állítottak már össze ezekről a filmekről, illetve inkább csak a töredékükről. Ezek közül a listák közül néhányat alább én is feltüntetek. Szeretném viszont leszögezni, hogy ez a válogatás semmiféle listát nem vett alapul.
Az, hogy most ezt a néhány filmet ajánlom, teljesen szubjektív dolog. Igyekeztem úgy összeállítani a válogatást, hogy a lehető legszéleskörűbb, de ne extrém módon rétegfilmek kerüljenek bele.
Blue Is The Warmest Color
Adèle élete – 1–2. fejezet, Abdellatif Kechiche, 2013
Egy coming-of-age történet, amelynek központjában a címadó Adèle áll. A tizenéves lány már a film elején kapisgálni kezdi, hogy nem az ellenkező nemhez vonzódik, és megismeri Emmát (akit egyébként az ezerarcú Léa Seydoux formál meg, szerintem fantasztikusan). Emma egyetemista, művész, de a legfontosabb talán mégis az, hogy tisztában van azzal, hogy leszbikus, és ezt nyíltan vállalja.
A film közel háromórás, de egy percig sem unatkoztam. A történet őszinte és szenvedélyes, a képek elképesztően gyönyörűek, egyáltalán nem zavaró, hogy az idő jelentős részét majdhogynem szó szerint Adèle arcában kell eltölteni.
A film cannes-i bemutatója után sokat pörgött rajta a közvélemény és a kritika, hogy akkor valójában öncélú szoftpornó-e, amit látunk. Annyi biztos, hogy ahogy a film többi része, úgy a szexjelenetek is mellőznek mindenféle valótlanságot. Igen, az Adèle élete valódi történet a testi és lelki szerelemről és a felnőtté válásról. Bizonytalan, fájdalmas, néha tragikus, de mégis szép.
Kill Your Darlings
Öld meg kedveseid, John Krokidas, 2013
Allen Ginsberg (akit Daniel Radcliffe alakít – erre jobb már előre felkészülnie azoknak, akik hozzám hasonlóan a Harry Potteren nőttek fel), a beat költőkirály 1944-ben jut be a Columbia Egyetemre, ahol teljesen Lucien Carr hatása alá kerül. Carr lázadó, már-már ellenszenves figura, hedonista, és visszaél a szelíd David Kammerer iránta táplált érzéseivel.
Az Öld meg kedveseid nem kifejezetten LMBTQI-film, szerintem. Ad viszont egy áttekintést a beatnemzedék nagyjainak útkereséséről, ahogy lerázzák a vélt vagy valós béklyókat. És néha túl messzire mennek. Azt hiszem, nem spoiler, ha elmondom, hogy a történet fontos alapeleme egy gyilkosság, ami a valóságban is megtörtént.
Carr később újságíróként dolgozott, 2005-ben halt meg. Ezt követően, 2008-ban jelent meg William S. Burroughs és Jack Kerouac And the Hippos Were Boiled in Their Tanks (És megfőttek a vízilovak, Helikon, 2018) sokáig elveszettnek hitt műve. Ez alapján készült a 2013-as film, amit a Ben Foster által alakított Burroughs figurájáért azoknak is megéri megnézni, akiket egyébként hidegen hagynak a beatnikek.
Viharsarok
Császi Ádám, 2014
Csak néztem, néztem, és arra gondoltam, nem tetszik ez a film. Persze, hogy nem. Ez nem egy film. Ez a valóság. És nem azért, mert az alapkoncepció egy rendőrségi hírre épül.
Szabolcs, apja akaratának eleget téve focizik, méghozzá Németországban. Az egyik meccs után a zuhanyzóban összetűzésbe kerül egy csapattársával, ezt követően tér haza Magyarországra, nagyapja régi birtokára. Egy éjszaka tolvajt fog, Áront, aki végül ott marad vele a tanyán.
A Viharsarok nem az Adèle élete srácokkal. A hasonlóság talán annyi, hogy itt is fiatalok „jönnek rá”, kihez is vonzódnak valójában. Önmagukat és érzéseiket felfedező fiatal fiúkat látunk, akik küzdenek. Önmagukkal, az érzéseikkel, a mindennapi életükkel és a környezetükkel. Míg az Adèle életében a környezet reakciói a peremre szorulnak, addig a Viharsarokban központi szerepet játszanak.
A film lassú, szófukar, nem „bármikornézős” alkotás, de megéri a ráfordított időt. Amíg pedig kivárjuk a történet végét, elmerülhetünk a képekben. Az Adèle életéhez hasonlóan gyönyörű, de erre kár is rácsodálkozni, hiszen a film operatőre az azóta már Emmy-díjas Rév Marcell.
Call Me By Your Name
Szólíts a neveden, Luca Guadagnino, 2017
A legszebb film, amit valaha láttam. Kissé talán elfogult vagyok, igen, de ez nem változtat a tényen, hogy a történet és a megvalósítás szempontjából is remekmű az André Aciman azonos című regénye alapján készült film.
A Szólíts a neveden szintén egy coming-of-age film, főszereplője a 17 éves Elio. Apja régészprofesszor, nyaranta észak-olaszországi birtokukon fogadnak diákokat. Így kerül az idilli környezetbe Amerikából a 24 éves Oliver.
A Szólíts a neveden azonban nem csak Elio és Oliver szerelmének története.
