Kossár Lajos a pozsonyi lövöldözésről: Megyünk vissza a középkorba

Kossár Lajos gasztrobloggert, a szlovákiai LMBTQI-közösség ismert tagját kérdeztük arról, hogyan élte meg a szerda esti pozsonyi merényletet, amely az eddigi információk szerint az LMBTQI és a zsidó kisebbség ellen irányult.

Az interjúból megtudható:

• mennyire rázta meg az LMBTQI-közösséget a Vár úti lövöldözés,
• milyen társadalmi feszültségek állhatnak az eset hátterében,
• lehet-e társadalmi haszna a most tapasztalható megrendülésnek,
• vajon Gyimesi György homofób-e,
• miért nem nevezik néven a Szövetség nemzeti gondolkodású politikusai az LMBTQI-közösséget.

Hogy érzed magad a szerdai események után?

Felzaklatott a tegnap este (az interjú csütörtök délután készült – a szerk. megj.), az az igazság, s ez még reggel is tartott, amíg meg nem tudtam, hogyan alakult a történet vége. Attól tartottam, nehogy az embereknek félelemben kelljen járniuk Pozsony utcáin, miközben egy felfegyverkezett őrült futkározik köztük. Az utóbbi időben elég sok minden történik az országban, balesetek, atrocitások, határ menti problémák a bevándorlókkal.

Az az erőszak, ami most megjelent a társadalomban, riasztó sok ember számára. Így a fóbiák, amik eddig nem nagyon mutatkoztak, legfeljebb egy kis xenofóbia vagy magyarfóbia volt annak idején, most megerősödnek sok mindennel szemben, beszélhetünk ruszofóbiáról, akár Ukrajna-fóbiáról, akár homofóbiáról. Ez most mind nagyon előtérbe került, ami megmutatkozik a politikában, a kormányzásban is, és egyre veszélyesebb méreteket ölt.

Mik voltak az első reakciók, amiket tapasztaltál a barátaid körében?

Személyesen nem találkoztam senkivel, de a szociális médián keresztül sok emberrel kapcsolatban vagyok, belföldiekkel és külföldiekkel egyaránt, akik teljesen le voltak döbbenve. Sokan mondták, hogy már az asztalra kellene csapni, és erőteljesebben kellene képviselni az LMBTQI-közösség érdekeit, mert nagyon rossz irányban indultunk el.

Kormányon lévő politikusok, akik erős katolikus irányt képviselnek, hozzák a saját ügyeiket, legyen az a szivárványos zászló kifüggesztésének tiltása vagy mindaz, amit Orbán Viktorék bevezettek az LMBTQI-közösség ellen. És ez rezonál a társadalomban. Mintha ellenséget keresnének, akik ellen hangolhatják az embereket, miközben másra használják ki őket. Nagyon veszélyes politika ez.

Még Csehországban is, amire nem jellemző az intolerancia, beindult egy ilyen folyamat, és onnan is sok olyan visszajelzés érkezett, hogy vigyázzunk, mert ide is elérhet, ami Szlovákiában már megjelent.

Mi lehet ennek a hátterében?

Mintha a keresztények annyira beijedtek volna a több hullámban ide érkező muzulmánoktól, hogy úgy érzik, előtérbe kell nyomniuk a keresztény vallást, a különböző bigott megkötéseket, amihez hozzátartozik az LMBTQI-emberek támadása, mert ők nem mások, mint Isten csapása. Visszatérünk a középkorba.

Az döbbentett meg a legjobban, hogy ez nem új keletű dolog volt a fiatalember életében, három éve, 2019-től már ezen gondolkodik, és ennek él. Beteg társadalom az, ahol ez így zajlik, hogy valakiben megfogalmazódik az ilyesmi, és egy konkrét csoport ellen készül merénylettel.

Mennyire traumatizálhatja ez az eset a közösséget, a barátaidat? Eltűnik a biztonságérzet? Gondolom, mától más érzés kimenni az utcára…

Már akkor is gondok voltak, amikor Magyarországon bevezettek bizonyos szankciókat, attól is megijedtek a közösség tagjai.